Gyertya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Candle-flame-and-reflection.jpg

A gyertya szilárd éghető anyag, viasz, faggyú vagy paraffin felhasználásával készült, kanóccal ellátott világító eszköz. Az emberiség az ókor óta használja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberiség már több mint két ezer éve használja a gyertyákat, évszázadokon át elengedhetetlen háztartási kelléknek számított. Már az ókorban felismerték a faggyú és a zsír kiváló égési tulajdonságait, s azokat több helyen is hasznosították. Az első ismert viasz a méhviasz volt, mely akkoriban még igen ritka és értékes anyagnak számított. Krisztus születése után jelennek meg a faggyúgyertyák, mivel a viaszgyertya mindennapos használata túl költséges volt. A szegényebb emberek állati eredetű hulladékból készült faggyúgyertyákat használtak, ez azonban igen kellemetlen szagokat árasztott és erősen kormozott.

A 17. században már arzént adtak a faggyúhoz, ez esztétikailag javított a végterméken, azonban az arzén – mérgező mivolta miatt – sok kellemetlenséget okozott a mindennapi használat során.

A 19. század elején felfedezték a sztearint[1], a növényi és állati zsiradékban is fellelhető gliceridet, mely a gyertya szilárdságáért felelős. Ekkoriban kezdték használni az összefont kanócot és a paraffint, így az eddigiekhez képest jó minőségű és olcsó gyertyát tudtak előállítani.

Manapság a gyertyagyártó cégek jó részt paraffinból és csak kis mértékben sztearinból készítik termékeit. A kanócok is megváltoztak, mára leginkább szalmiák-sóval, bórsavval és paraffinnal kezelt pamut anyagú fonott kanócot használnak, mely a gyertya egyenletes és szinte korommentes égését biztosítja.

A gyertya jelentése a keresztény szimbolikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. A magyar néphit úgy mondja, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentős, szimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán, a haldokló mellett vagy a ravatalnál.

Működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyertya égésének folyamata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyertya tüzelőanyaga szobahőmérsékleten szilárd, és csak légnemű állapotban éghető. Égésekor a gyertya lángja megolvasztja a gyertya anyagát. A megolvadt anyagot kis csészeként szilárd anyag veszi körül, amely nem engedi elfolyni az előbbit. Közelről látható az is, hogy a kanóc alja ázik az olvadékban, míg a kanóc teteje száraz. A hajszálcsövesség miatt a gyertya megolvadt anyaga folyamatosan felszívódik a kanóc tetejére. Az olvadt anyag egyre fogy, a láng lejjebb jön, és újabb gyertyaanyag olvad meg. A kanóc teteje belelóg a láng forró részébe és elég. (A láng forró részen kb. 1200 °C hőmérséklet van, a láng alján kb. 600 °C van, tehát a láng hőmérséklete 600-1200 °C közt változik.) A kanóc tetején az olvadék elpárolog, a gőzei elbomlanak, bomlástermékei a gyertya lángjában elégnek. A gyertya lángjának belsejében tehát éghető gázok vannak. Ezt egy egyszerű kísérlettel lehet bizonyítani: ha a gyertya lángjába üvegcsövet teszünk, az éghető gázokat ki lehet vezetni és azokat az üvegcső végén meg lehet gyújtani.

Miért világít a gyertya?[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyertya lángjának narancssárga színe megtévesztő lehet annak, aki a nátrium lángfestését már látta. A gyertya anyagában elenyésző mennyiségű nátrium-ion fordulhat elő. A világító láng színét a hőbomlással keletkező szénszemcsék, korom gerjesztése (mikrorobbanása) okozza. Ha az égés tökéletessé válik, például a levegő oxigénarányának dúsításával, a láng színtelenné válik. Persze ilyenkor az égés is gyors lesz.

A gyertyaláng alakja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyertyaláng alakját a különböző gázok áramlása határozza meg. Az égéstermékek és a felmelegített levegő felfelé áramlik a környezetnél kisebb sűrűség miatt. Helyére hidegebb levegő áramlik alulról és oldalról. A láng lobogását az esetleges légáramlatok okozzák. Súlytalanságban nem számít a forró és hideg gázok közötti sűrűségkülönbség és így nincs felhajtóerő. Ilyen körülmények között nem jön létre légáramlás a láng mellett és emiatt a gyertya lángja nem lesz csepp alakú. Súlytalanságban a láng félgömb alakú. Ebbe a lángba csak diffúzióval, lassan jut be az oxigén és lassan jut ki belőle a keletkező széndioxid és víz. Több űrsiklóküldetés során (STS-43, STS-83, STS-94, STS-105, STS-107) volt eddig a tudományos program része az égések vizsgálata a súlytalanságban.

Ismertebb alapanyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Méhviasz – A legrégebben használt alapanyag. Sokáig ég, viszont nehéz vele dolgozni. Olvadáspontja 65 °C. A viaszgyertya jellegzetes mézszínű és illatú, merítéssel[2] készülő gyertyafajta. Hosszabb tárolás alatt szürke réteg képződhet rajta, de ez minőségromlást nem eredményez és egyszerűen eltávolítható.
  • Paraffin – manapság a leggyakrabban használt viasz. Könnyen megmunkálható anyag. Olvadáspontja 54 °C. Túlnyomórészt kőolajból nyerik. Lepárlással választják szét a többi alkotóelemtől, s az így nyert paraffinkását további költséges eljárások során tisztítják, finomítják. Többnyire pasztilla vagy por alakban használják. Ökológiai oldalról nézve a kőolajból való származása miatt kritikus a minősítése.
  • Sztearin – Természetes anyag. A belőle készült gyertya tejszerű, opálos színt kap. Olvadáspontja 74 °C. Porcelánszerű anyaga inkább törékeny, mint hajlékony. Fizikai tulajdonságai miatt a sztearingyertya elkészítése csak öntéssel[3] lehetséges.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Pallas nagy lexikona: a sztearin-sav gliceridje, azaz olyan éter, mely akkor keletkezik, ha a háromértékű glicerinalkohol hidroxilgyökeinek hidrogén parányait a sztearin-sav gyökével helyettesítik. Előfordul a zsírokban, és minél nagyobb a zsírok sztearin-tartalma, annál szilárdabbak.
  2. Az olvadt méhviaszba addig merítik a kanócot, míg a rátapadó és alvadó gyertya vastagsága megfelelő nem lesz.
  3. Az olvadt anyagot előre elkészített formákba öntik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyertya témájú médiaállományokat.