Gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom
| Gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom | |
| műemlék | |
 | |
| Egyházmegye | Romániai örmény katolikus ordináriátus (1930–) |
| Stílus | barokk építészet |
| LMI-kód | HR-II-a-A-12838 |
| Elérhetőség | |
| Település | |
| Elhelyezkedése | |
 Gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 43′ 29″, k. h. 25° 36′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 43′ 29″, k. h. 25° 36′ 21″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom a város északkeleti részén, a Gyilkos-tó felé vezető út jobb oldalán található.
A templom története[szerkesztés]
Az örmények 1688-ban telepedtek le Gyergyószentmiklóson. Kis közösségüknek kezdetben nem volt temploma, mert a korabeli törvények nem engedélyezték kőtemplom építését. Később kérelmezéseik eredményeként kijelölték azt a területet, amelyet Ferentzi György esperes az idegenek temetkezési helyén, 1637-ben alapított. Az időpontot jelző szöveg a templomkerítés bejárata felett olvasható.
1717. április 6-án Mártonffy György erdélyi püspök jelenlétében az örmények tulajdonába került az 1450-ben épült kis gótikus kápolna. A megvásárolt kápolnát több alkalommal is nagyobbították, szentélyét növelték. A gyülekezet lélekszámának emelkedése nagyobb templom építését tette szükségessé.
A mai örmény katolikus barokk templom 1730-34 között épült az örmény közösség adományaiból, Theodorovics Simon kezdeményezésére. A szépen kivitelezett, díszesen párkányozott templomot 1733. augusztus 24-én Bajtay Antal erdélyi püspök szentelte fel. Tornyát 1734-ben Lukács János építtette, a templom kapubástyákkal ellátott várfala 1748-ban készült. 1899-ben a műemléképületet felújították, belsejét barokk stílusú freskókkal díszítették.
Dr. Puskás Attila vikárius-plébános gyergyószentmiklósi kinevezése után (2003. szeptember 1.) a templomba bevezették a fűtést. 2005-ben jelentős felújítási munkálatokat végeztek, melyre a főbejárattól balra emléktábla emlékeztet. Ekkor szakszerű falkutatás után újrafestették a templom külső felületét és a tornyot, valamint a belső oldalfalakat, ill. felújították az orgonát is. A munkálatokat a hívek közadakozásából, a Paderborni Egyházmegye (Németország) és Hargita Megye Tanácsa támogatásából valósították meg.[1]
A templom leírása[szerkesztés]
A mai épület megőrizte az 1450-ben emelt kőkápolna elemeit. A hajó nagyobbrészt a régi alapokon nyugszik, a szentély is őrzi a régi falakat. Az egyhajós templom szentélye keleti tájolású, északi részen egyetlen oldalkápolnája van. Az épületnek egyik támpillére meredek hajlású, tetőszerkezete színes, hódfarkú cserepekkel van befödve.
A templomkerítés egyik bástyájának padlásán megtalálták a középkori kápolnából származó gótikus oltár Mária-szobrát. A templom egyik ékessége a fából készült barokk szószék, amelynek alsó részén a négy evangélista, tetején pedig Mihály arkangyal szobra látható. Figyelemre méltóak a díszes fő- és mellékoltárok, valamint az 1752-ben Velencében készült oltárkép (Szent Gergely) is. A mennyezetig érő, barokk stílusú főoltár közepén a Boldogságos Szűz mennybemenetelét ábrázoló festmény látható, amelyet 1889-ben restauráltak. A templom kórusa erős kőoszlopokon nyugszik.
A 18. századi keresztelőkút domborművén az emberi életkorokat jelképező négy női alak látható. A szenteltvíztartó négy alakja az évszakokat jeleníti meg. A Domus Historia 1899-es bejegyzése nagyarányú templomrenoválást rögzít. A felújítások során a templom belsejét művészi barokk stílusban átfestették, freskók formájában. A mennyezetet Altenbaucher Henrik és Szirmay József bécsi templomfestők készítették. Az oltárokat márvánnyal díszítették, a szobrokat élethű színűre festették. A 20 méter magas torony tetőszerkezete eredetileg gúla alakú volt. Az átépített, barokk vonalvezetésű tornyot régen cserép fedte, napjainkra viszont vörösrézlemezzel borították be.
A templom várfala[szerkesztés]
Az erődtemplomot övező, kapubástyákkal ellátott várfalat 1748-ban építették. A tört alaprajzú kőfalból két nyolcszögletű, meredek cserepes sisakkal fedett lőportorony emelkedik ki. A zsindellyel fedett kőfal lőréseit idővel befalazták, nyomaik csak belülről láthatók.
A késő reneszánsz stílusú kapubejárat gerendáján az 1637-es évszám olvasható, ami az „idegenek” temetőjének létesítését jelzi.
A várfal ablakszerű mélyedéseiben, a belső oldalon, 1750 körül készült mesteri domborművek és festmények láthatók. Érdekes egy ammoniteszes mészkőből készült sírkő a templomkert kijárata közelében.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Typotex. (2010) Puskás Attila, Az erdélyi örmények nyomában, Mark House, Gyergyószentmiklós 2004
Források[szerkesztés]
- Tarisznyás Márton: Gyergyó történeti néprajza. Budapest, 1994
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 338. o. ISBN 973-9203-56-6
- Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998
- Váradi Péter Pál: Erdély, Székelyföld, Gyergyó és vidéke. Veszprém, 2000
- Vofkori György: Gyergyószentmiklós. Várostörténet képekben. Kolozsvár, 2004
- Gazdovits Miklós: Az erdélyi örmények története. Kolozsvár, 2006
- Fény TV: Gyergyószentmiklós (Gheorgheni, Niklasmarkt)
- Garda Dezső: A gyergyószentmiklósi örményekről, a letelepedéstől a 19. század közepéig
.svg){kind=small}
