Gyász (fényképsorozat)
A Gyász Tímár Péter fotográfus dokumentumfénykép-sorozata az 1980-as évekből, amely a Budapesti Temetkezési Intézet akkori munkáját és az Új köztemető krematóriuma területén uralkodó állapotokat mutatta be. A fényképsorozat kis részéből egy kiállítás is készült, amelyet felkavaró volta miatt hamarosan bezárattak.
Története
[szerkesztés]Tímár Péter kezdetben építészmérnökként dolgozott, és hivatalos munkája mellett kezdett el fényképezni. Az 1980-as évek elején fordult érdeklődése a halál témaköre felé. Elkezdte kutatni a régebbi, emberközeli halotti szokások átalakulását, a „nagyüzemi technológiákat”.[1] Ennek keretében 1981 és 1983 között[2] több ízben (engedéllyel)[3] felkereste a Budapesti Temetkezési Intézetet, és fényképfelvételekkel dokumentálta ezt a nagyközönség előtt ismeretlen világot. Hároméves munkája alatt körülbelül 3000 fekete-fehér felvételt készített.[2]
Munkája során úgy találta, hogy a krematórium területén a halottakkal való nem megfelelő, kegyeletsértő bánásmód uralkodik a krematórium akkori dolgozói részéről (pl. egymásra dobált, vagy éppen felfordított koporsók, kilógó emberi fejek, kezek, lábak, stb.).[3] Ennek ellenére nem tiltották el Tímárt a dokumentálástól, sőt a sorozat kis részéből 1983. július 28-án kiállítás (Szociográfiai sorozat V. rész)[4] nyílt a Gödöllői Galériában,[5] illetve Budapesten, a Műcsarnok Fényes Adolf Termében.[4] A kiállítási katalógus előszavát maga a krematórium vezetője írta.[3] A mintegy 70 képet bemutató kiállítást eredetileg 1 hónapon keresztül, augusztus 21-éig tervezték nyitvatartani.[6] Egy korabeli újságcikk szerint a képek a következő tematikai egységekre oszlottak: 1. Proszektúra (12 kép); 2. Halottasház (13 kép); 3. Krematórium (20 kép); 4. Temetők (24 kép); 5. Madékor Szövetkezet (háttéripar) (11 kép); 6. Temetés.[7]
A hamvasztó élére időközben[mikor?] új vezetőt neveztek ki, aki feljelentette Tímárt, a kiállítást az állami szervek még aznap (más források szerint két nap után)[3][5] bezáratták,[2][1] a „felső körökből pedig többen nemtetszésüket fejezték ki a képekkel kapcsolatban”.[3]
33 évvel később[mikor?] a fényképész engedélyével néhány képet a Mai Manó ház tett közzé a honlapján.[1] (Egyes források említenek egy 1988-as kiállítást is Baján).[8]
Érdekesség
[szerkesztés]Tímárt tapasztalatait igazolja, hogy ugyanerről az időszakról és a krematóriumban uralkodó állapotokról egy magát pontosabban meg nevezni nem akaró, K. J. monogramú temetkezési dolgozó is beszámolt 2003-ban a Gondola.hu elektronikus hírportálnak, aki a fentiek mellett (amit személyesen is látott elmondása szerint), még borzalmasabb dolgokat is hallott munkatársaitól akkoriban.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Egy betiltott fotókiállítás képei
- ↑ a b c Tímár Péter munkáiról
- ↑ a b c d e Elhagyatva: Fővárosi Hamvasztóüzem – Krematórium.
- ↑ a b Gyász, Békés Megyei Népújság
- ↑ a b Csák, i. m.
- ↑ Szociofotó-kiállítás
- ↑ Ötödik kiállítás: Gyász
- ↑ Emlékező naptár In: Fotóművészet, 1989. 1. szám
- ↑ Szent Mihály lován – történelem a temetőben. Gondola.hu. [2021. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 27.)
Források
[szerkesztés]- Egy betiltott fotókiállítás képei – Tímár Péter: Gyász, 1980–1983 (maimanohaz.blog.hu, 2016. jún. 18.)
- Elhagyatva: Fővárosi Hamvasztóüzem – Krematórium. Szellemvarosok.blog.hu. (Hozzáférés: 2021. december 27.)
- Tímár Péter munkáiról In: Fotóművészet, 2020 / 2. szám
- Gyász In: Békés Megyei Népújság, 1983. júl. 28.
- Ötödik kiállítás: Gyász In: Fotóművészet, 1984 / 1. szám
- Csák Ferenc (szerk.): Analóg. 21 magyar fotográfus a 20. századból (Budapest, 2009)
- Szociofotó-kiállítás In: Délmagyarország, 1983. júl. 28.
Filmfelvételek
[szerkesztés]
Mai Manó Online Fotóegyetem – Tímár Péter – youtube.com, Közzététel: 2015. dec. 10. (vonatkozó rész: 54:47-től)- A Fővárosi Hamvasztóüzem: Krematórium – Elhagyatva Magyarországon 186. – youtube.com, Közzététel: 2021. máj. 23. (vonatkozó rész: 9:56-tól)
