Guy de Chauliac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guy de Chauliac
GuyDeChaulhac.jpg
Született 1300.
Chaulhac
Elhunyt 1368. július 2. (68 évesen)
Avignon
Állampolgársága francia
Nemzetisége francia
Foglalkozása orvos
sebész
Iskolái Toulouse-i egyetem
Montpellier-i egyetem
Bolognai Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Guy de Chauliac témájú médiaállományokat.

Guy de Chauliac (Chaulhac, 1300Avignon, 1368. július 2.) francia orvos, sebész volt, aki mások mellett VI. Kelemen pápát is gyógyította. Komoly szerepet vállalt a modern orvostudomány alapjainak megteremtésében, ezért a Sebészet Atyja nevet kapta későbbi kollégáitól.[1]

Igjúsága[szerkesztés]

Guy de Chauliac egy chaulhaci parasztcsaládban született, és az orvosi pályát választotta. Tanulmányaiban Mercoeur urai segítették.[2] Először Toulouse-ban, majd Montpellier-ben tanult gyógyítást, amely a kor egészségügyi képzési központja volt. Itt határozta el, hogy a sebészetre specializálódik. 1315 és 1320 között Párizsban tanult, doktori címét 1325-ben szerezte meg. Ezután Bolognában anatómiát tanult a híres Nicola Bertucciótól.[1]

Pályafutása[szerkesztés]

Bolognából Lyonba költözött. Először lelkészként, majd különböző egyházi személyek orvosként helyezkedett el. Avignonba, a pápa székhelyére költözött, és a bíborosok mellett az egyházfő orvosa, pápai káplán lett. Itt érte az 1348-as pestisjárvány, a fekete halál. Mélyen bántotta, hogy kollégái közül sokan elmenekültek a kór elől, ezért a városban maradt, és kezelte a betegeket. A ragály két formáját – a tüdő- és a bubópestist – különítette el.[1]

Guy de Chauliac azt írta: szégyen volt az orvosokra, hogy a betegségtől való félelmük miatt nem mertek kimenni a betegekhez. „Ha meglátogatták őket, akkor viszont nem volt gyógymódjuk, kezelésük nem mentett meg senkit. Egyetlen korábbi járvány nem volt ilyen pusztító, mint a mostani; azok elfoglaltak egy régiót, a mai az egész világot; azokra valamilyen módon volt gyógyír, erre nincs” - írta. Ő is megkapta a pestist, de hat hét szenvedés után felépült.[3] Chauliac osztotta a korban népszerű feltételezést, hogy a ragályért vagy a zsidók, vagy a rossz levegő (miazmateória) a felelős.[2]

A járvány elmúlása után írásba foglalta tapasztalatait, és megkezdte a sebészet standardjainak kidolgozását. Műve, a hétkötetes, latinul írt Chirurgia Magna sok ezer más sebésznek adott inspirációt, és megnyitotta az utat a modern orvoslás kialakulása előtt. Könyvét több nyelvre lefordították. Írt könyvet asztrológiai (Practica astrolabii) és szemészeti témákban (De subtilianti diaeta) is.Számos 19. századi gyógyítástörténész szerint csak Hippokratész előzi meg őt a sebészetre gyakorolt hatásában.[2][1]

Kortársaitól eltérően alaposan tanulmányozta az emberi testet. Úgy vélekedett, hogy azok a sebészek, akik megfelelő anatómiai ismeretek nélkül operálnak, úgy faragják az emberi testet, ahogy egy vak ember faragja a fát. Igaz, könyvének anatómiai részéből kiderül: kevéssé értette meg a test működését.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • TFP: Guy De Chauliac. The Famous People. Hozzáférés ideje: 2017. március 2. 
  • Cunningham: Kevin Cunningham. The Bubonic Plague. ABDO Publishing Company. Hozzáférés ideje: 2017. március 1. 
  • Encyclopedia: Chauliac, Guy De. Encyclopedia.com. Hozzáférés ideje: 2017. március 2.