Carl Gustaf Emil von Mannerheim
Carl Gustaf Emil von Mannerheim | |
Született | 1867. június 4.[1][2][3][4][5] Villnäs |
Meghalt | 1951. január 27. (83 évesen) Lausanne |
Sírhely | Hietaniemi temető |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | finn |
Szolgálati ideje | 1945 -ig |
Rendfokozata | marsall |
Csatái | első világháború, finn polgárháború, Téli háború, második világháború, Lappföldi háború |
Kitüntetései |
|
Halál oka | bélelzáródás |
Házastársa | Anastasia Mannerheim (1892–1919)[6] |
Gyermekei |
|
Szülei | Helene Mannerheim Carl Robert Mannerheim |
Iskolái |
|
Carl Gustaf Emil von Mannerheim aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Gustaf Emil von Mannerheim témájú médiaállományokat. |
Carl Gustaf Emil Mannerheim (Villnäs, 1867. június 4. – Lausanne, 1951. január 27.) finn marsall, politikus, hadvezér a második világháborúban.
Élete
[szerkesztés]Sokáig a cári hadsereg tisztje volt, de 1917-ben hazatért Finnországba, ahol az 1918-as finn polgárháborúban a fehérek oldalán harcolt, és nagy szerepe volt a győzelem kivívásában. 1931–39-ben a haditanács elnökeként kiépítette a róla elnevezett Mannerheim-vonalat.
1939–40-ben ő vezette a finn hadsereget a téli háborúban. A svédek dr. Arne Beurling matematikaprofesszor által megfejtették az oroszok kódját, amit rögtön átadtak a finneknek. Így az 1939. novemberi szovjet támadáskor báró Carl Mannerheim marsall emberei mindig a megfelelő helyen voltak. A kicsiny, 175 ezres finn hadsereg feltartóztatta az egymilliós szovjet haderőt. 1940 első hetére a finn „síelő kísértetek” súlyos veszteségeket okoztak a szovjeteknek. Ezt az tette lehetővé, hogy a marsall élt a hadászati hírszerzés eszközével.[7]
A hagyományos hadviselést a partizán taktikával ötvözve súlyos veszteségeket okozott a szovjeteknek, de a háborút a hatalmas létszámfölény a szovjetek javára döntötte el, és Finnországnak területekről kellett lemondania a Szovjetunió javára. Emiatt Finnország egyre inkább Németországgal keresett politikai szövetséget.
Finnország 1941. augusztus 26-án csatlakozott a Szovjetunió elleni háborúhoz. Mannerheim ekkor újra fővezér lett. A finnek azonban kikötötték, hogy csak elvesztett területeiket szerzik vissza, így Mannerheim nem tett eleget több német követelésnek. Amikor Hitler felszólította, hogy csapataival vegyen részt Leningrád ostromában, ezt kereken megtagadta. Az elvesztett területeket rövid időre sikerült visszaszereznie, de később újra fel kellett adnia ezeket. Amikor 1944-ben a finn kormány átállt a szövetségesekhez, Mannerheim kénytelen volt az országban állomásozó német csapatok ellen fordulni. A lappföldi háborúban legyőzte őket.
1944–1946 között Finnország államfője volt. 1947-ben Svájcba utazott, és többé nem tért haza. 1951. január 27-én halt meg Lausanne-ban.
Lovas szobra Helsinki központjában áll.
Magyarul
[szerkesztés]- A téli háború 1939–1940; ford. Oláh József; Püski, Bp., 1997
Elődje: Risto Ryti |
Finnország elnöke 1944 – 1946 |
Utódja: Juho Kusti Paasikivi |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ 118881574
- ↑ William Stevenson: Titkos háború. (I. P. Coop Kft. ISBN 963-7930-05-1)