Gustáv Krajči

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gustáv Krajči
Szlovákia 7. belügyminisztere
Hivatali idő
1996. augusztus 27.1998. október 30.
Előd Ľudovít Hudek
Utód Ladislav Pittner

Született 1951. május 19. (66 éves)
FülekCsehszlovákia
Párt HZDS

Gustáv Krajči (Fülek, 1951. május 19. –) szlovák politikus, a HZDS párt tagja volt, 1996. augusztus 27 és 1998. október 30. között Szlovákia belügyminisztere volt.

Pályája[szerkesztés]

Pályáját pedagóguskét kezdte, 1975-től általános iskolában, később egyetemen tanított illetve igazgatóhelyettesként és igazgatóként dolgozott. 1996-ban belügyminiszter lett a harmadik Vladimír Mečiar kormányban.[1]

Népszavazás meghíúsítása és következményei[szerkesztés]

1997 májusában belügyminiszterként úgy döntött, hogy egy népszavazás kérdőívére nem nyomtatják rá az egyik – a köztársasági elnök közvetlen megválasztásáról szóló – kérdést.

A kérdést 495 000 választópolgár, aláírásgyűjtés útján jelölte a népszavazásra és a köztársasági elnök Michal Kováč terjesztette elő. Néhány nappal a választások előtt azonban az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a köztársasági elnök megfogalmazása olyasmit is tartalmaz, amit a választópolgári kezdeményezés nem tartalmazott. Az alkotmánybíróság ugyanakkor nem mondta ki, hogy a szavazás nem tartható meg. Ennek ellenére Krajči döntésére a kérdést a szavazólapról lehagyták. Ez ellentétben állt a népszavazási bizottság döntésével, ám a bizottság pecsétjét ennek ellenére elhelyezték a szavazólapon. A szavazás meghiúsítása miatt a bizottság feljelentette Krajčit. Amikor azonban 1998-ban Kováč elnöki mandátuma lejárt és Vladimír Mečiar ideiglenesen ellátta az elnöki tisztet, amnesztiát adott Krajčinak. Ezt az amnesztiét a szintén ideiglenes államfő Mikuláš Dzurinda az év végén megszüntetette és a nyomozás megindult, majd 1999-ben vádat is emeltek a volt belügyminiszter ellen, de 2000-ben a bíróság érvénytelennek ítélte az amnesztia megszüntetését. 2017-ben azonban a szlovák alkotmánybíróság megszüntethetőnek ítélte a Mečiar által adott amnesztiát, így az eljárás ismét megindulhatott.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]