Gulyás István (pedagógus)

Gulyás István
Született	1867. március 29. Tiszadob
Elhunyt	1941. augusztus 13. (74 évesen) Debrecen
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	pedagógus, irodalomtörténész, tankönyvíró
Sablon • Wikidata • Segítség

Gulyás István (Tiszadob, 1867. március 29. – Debrecen, 1941. augusztus 13.) magyar pedagógus, irodalomtörténész és tankönyvíró, Gulyás Pál költő apja.

Élete

Gulyás István 1867. március 29-én született Tiszadobon. Főiskolai tanulmányait a sárospataki teológián kezdte, majd 1889–1893 között a budapesti egyetemen szerzett magyar-latin szakos tanári diplomát és bölcsészdoktori oklevelet.

1892-ben Nagykőrösre került, ahol a nagykőrösi református főgimnázium tanára lett. Innen Debrecenbe került, ahol 1893-tól a debreceni kollégium főgimnázium tanára, 1893-ban pedig Móricz Zsigmond osztályfőnöke volt.

A Tanácsköztársaság bukása után elvesztette állását. Később az Iparostanonc Iskola igazgatója lett.

Debrecenben érte a halál 1941. augusztus 13-án.

Munkássága

Irodalmi téren széles körű munkásságot fejtett ki. 1891–92-ben az Egyetemi Lapok segédszerkesztője, a Debrecen című lapnak éveken át színházi referense volt.

A Magyar Tudományos Akadémia Nagy Szótárának munkatársa is volt, e mű számára a régebbi magyar irodalom számos emlékét dolgozta fel.

A debreceni református főgimnázium millenniumi Évkönyve számára összeállította a régi debreceni tanárok életéről és a debreceni főiskola régibb tankönyvirodalmáról szóló fejezeteket. Számos tankönyv szerzője volt.

Főbb művei

• A pisoi levél (Horatius: Arspoeticajának) magyar fordításairól (Budapest, 1892)
• A határozók rendszere középiskolai magyar nyelvtanításunkban (Debrecen, 1897)
• Imre Sándor emlékezete (Debrecen, 1901)
• A finnekről (Debrecen, 1903)
• Egy latin nyelvű régi magyar nyelvtan (Debrecen, 1908)
• Emlékezés Arany Jánosról (Debrecen, 1920)
• Önéletrajz (részlet, Kelet Népe 1942)
• Bevonulás Patakra (önéletrajzi részlet, Alföld 1963)

Források

• Magyar életrajzi lexikon