Gulner Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gulner Gyula
Született1842. október 2.[1]
Vál[2]
Elhunyt1909. december 18. (67 évesen)[2]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1872. szeptember 3. – 1875. május 24.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1878. június 29.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1878. december 7. – 1881. június 1.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1884. szeptember 27. – 1892. január 4.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1892. február 20. – 1896. október 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1896. november 25. – 1900. április 24.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1900. május 14. – 1905. január 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1905. február 17. – 1906. február 19.)
  • Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja (1906. április 21. – 1909. december 18.)
  • főispán (1906. április 21. – 1909. december 18., Kecskemét)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gulner Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gulner Gyula (néhol Gullner),[3] Gulner Gyula János (Vál, 1842. október 2. (keresztelés)[4]Budapest, Erzsébetváros, 1909. december 18.)[5] magyar jogász, vármegyei tisztviselő, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja, Monor majd Abony országgyűlési képviselője. 1876. február 17-én országgyűlés egyik jegyzőjének választották meg.[6] Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjaként sokat tett Pestszentlőrinc fejlődéséért. 1903. február 6-án[7] "a közügyek terén szerzett kiváló érdemei"[8] elismeréséül a Lipót-rend középkeresztjével tüntették ki.

Életpályája[szerkesztés]

Régi vármegyei tisztviselőcsaládban született Gulner László és Menyhárt Jozefa fiaként. Jogi tanulmányainak befejezése után 1867-ben maga is vármegyei tisztviselőként kezdte pályafutását. Beöthy Lajos oldalán mint főjegyző működött. Az országos politikában 1872-től országgyűlési képviselőként vett részt, amikor is a Balközép Párt képviselőjeként nyert mandátumot. Pártjának a Deák-párttal történő fúziója után nem sokkal kilépett az utódpártból és előbb 1876 májusában[9] a Független Szabadelvű Párt, majd 1878-ban már az Egyesült Ellenzék tagja. 1899-ben több párttársával együtt a Szabadelvű Pártba lépett át,[10] majd 1903 novemberében Apponyi Alberttel együtt a Nemzeti Párt színeiben politizált tovább, melynek elnökévé választották. 1905 januárjában a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párthoz csatlakozott, melynek alelnöke is volt.[7] Az 1881-1884-es ciklustól eltekintve állandó tagja volt a képviselőháznak.[11]

Széll Kálmán kormányában 1900. április 24-én[10] belügyminisztériumi államtitkárá nevezte ki, mely állásásról 1903. november 6-án lemondott.[7] Ő lett az alelnöke annak a 65 tagú bizottságnak, amelynek feladata volt az 1905-1906-os nemzeti ellenállási mozgalom intézkedéseinek a végrehajtása.

1906-ban kinevezték Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét város főispánjává, mely tisztséget haláláig viselt. Felesége Rée Mária volt.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Budapest XVIII. kerületében, a Miklóstelepen utca viselte a nevét 1925 és 1946 között. Az utca 1991-ben kapta vissza ezt a nevét.[12]
  • A XVIII. kerületben általános iskola viseli a nevét.
  • Szobrát László Pál készítette el.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]