Grozniji csata (1994–1995)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Első grozniji csata (1994–1995)
Első csecsen háború
Evstafiev-Chechnya-BURNED.jpg
Csecsen harcos, amint fedezéket keres egy kiégett orosz BMP–1 harcjármű mögött. Mikhail Evstafiev fotója
Dátum 1994. december 31. - 1995. február 8.
(kisebb harcok 1995. március 6-ig)
Helyszín Groznij, Csecsenföld
Eredmény Orosz győzelem (óriási veszteségekkel)
Harcoló felek
Flag of Russia.svg Oroszország Flag of Chechen Republic of Ichkeria.svg Icskéria Csecsen Köztársaság
Parancsnokok
Pavel Gracsov
Ivan Babicsev
Anatolij Kvasnyin
Vagyim Orlov
Lev Rohlin
Vlagyimir Samanov
Nyikolaj Sztaskov
Viktor Vorobjov 
Aszlan Maszhadov
Turpal-Ali Atgeriev
Samil Baszajev
Ruszlan Gelajev
Szalman Radujev
Ahmed Zakajev
Haderő
60,000 (becslés)
december 31.:
38,000 fő
2,300[1] és 12,000 fő között[2]
december 31.:
Hivatalosan max. 1,000 fő[3] (5,000 fő nyugati becslések szerint)
Veszteségek
1,784 halott vagy eltűnt 1,000+ halott
Több ezer halott civil

Első grozniji csata néven az Orosz Fegyveres Erők Groznij, Csecsenföld fővárosa elleni invázióját és későbbi elfoglalását értjük, melyre az első csecsen háború korai hónapjaiban került sor. Az 1994 decembere és 1995 márciusa között zajlott csata eredményeként az Orosz Fegyveres Erők elfoglalták a várost.

A támadás első hulláma az orosz fél számára óriási veszteségeket okozott és az állomány moráljának szinte teljes összeomlását eredményezte. További két hónapnyi harc, valamint taktikaváltás után tudták elfoglalni a várost. A csata és annak részeként a második világháború óta a legnagyobb európai bombázás roppant nagy pusztítást végzett a civil lakosság körében.[4] Végül a csecsen szeparatisták 1996 augusztusában visszafoglalták a várost, ezzel lezárva az első csecsen háborút.

Taktikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csecsen harcosok nagyobb motivációval és helyismerettel rendelkeztek. Legtöbbjük beszélte az orosz nyelvet, szolgált az Orosz Fegyveres Erőknél és (akárcsak az oroszok) rendelkezett szovjet egyenruhával. 15-20 fős rajokra voltak osztva, ezek pedig 3-4 fős tűzcsoportokra.[5]

Veszteségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Holttestek egy teherautón Groznijban
Csecsen harcos az Elnöki Palota közelében, 1995. januárjában

A katonai veszteségek pontos száma nem ismert, de becslések szerint mindkét oldalon ezres nagyságrendű volt a sebesültek és a halottak száma. A hivatalos orosz statisztikák szerint 1376 fő vesztette életét és 408 fő tűnt el harci cselekmény közben, bár a valós adatok magasabbak lehetnek.[6]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chechnya: Calamity In The Causasus, by Carlotta Gall and Thomas de Waal, New York University Press, 1998
  • My War Gone By...I Miss It So, by Anthony Loyd, Penguin Group, 1999
  • The Battle of Grozny: Deadly Classroom for Urban Combat by Timothy L. Thomas from Parameters, Summer 1999

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]