Grozniji csata (1994–1995)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Első grozniji csata (1994–1995)
Első csecsen háború
Csecsen harcos, amint fedezéket keres egy kiégett orosz BMP–1 harcjármű mögött. Mihail Jevsztafjev fotója
Csecsen harcos, amint fedezéket keres egy kiégett orosz BMP–1 harcjármű mögött. Mihail Jevsztafjev fotója
Dátum 1994. december 31. - 1995. február 8.
(kisebb harcok 1995. március 6-ig)
Helyszín Groznij, Csecsenföld
Eredmény Orosz győzelem (óriási veszteségekkel)
Harcoló felek
Flag of Russia.svg OroszországFlag of Chechen Republic of Ichkeria.svg Icskéria Csecsen Köztársaság
Parancsnokok
Pavel Gracsov
Ivan Babicsev
Anatolij Kvasnyin
Vagyim Orlov
Lev Rohlin
Vlagyimir Samanov
Nyikolaj Sztaskov
Viktor Vorobjov 
Aszlan Maszhadov
Turpal-Ali Atgeriev
Samil Baszajev
Ruszlan Gelajev
Szalman Radujev
Ahmed Zakajev
Haderők
60,000 (becslés)
december 31.:
38,000 fő
2,300[1] és 12,000 fő között[2]
december 31.:
Hivatalosan max. 1,000 fő[3] (5,000 fő nyugati becslések szerint)
Veszteségek
1,784 halott vagy eltűnt1,000+ halott
Több ezer halott civil

Első grozniji csata néven az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erőinek Groznij, Csecsenföld fővárosa elleni invázióját és későbbi elfoglalását értjük, melyre az első csecsen háború korai hónapjaiban került sor. Az 1994 decembere és 1995 márciusa között zajlott csata eredményeként az orosz erők elfoglalták a várost.

Története[szerkesztés]

Az elhamarkodott újévi támadás súlyos orosz veszteségeket eredményezett. A lakosság elmenekült Groznijból, és az üres házak szinte mindegyikéért meg kellett küzdeni a támadóknak a területüket védő csecsen fegyveresekkel. A sebtében kijelölt alakulatok nem voltak megfelelően felkészítve a várható harccselekményekre sem harcászati, sem pedig pszichológiai szempontból a belső, polgárháború-jellegű küzdelemre. Súlyos hiba volt a nagy mennyiségű páncélos technika tömeges alkalmazása a városi harcban, ami komoly veszteséget okozott az orosz erőknek.[4]

A kezdeti sikertelenség oka volt továbbá az orosz oldalon harcoló, három főhatóság (Védelmi Minisztérium, Belügyminisztérium, FSZB) alárendeltségébe tartozó erők problémás együttműködése. Jelcin ugyan a helyszínre rendelte a két minisztert és az FSZB igazgatóját, de jelenlétük inkább nehezítette a csapatokat közvetlenül irányító parancsnokok munkáját. Szervezetlen volt az anyagi-technikai eszközök utánpótlása is.[4]

A kudarcok nyomán az orosz vezetés január 3-án, megfelelő, összehangolt tüzérségi és légi előkészítést követően folytatták a harcot a csecsen fővárosért, amit végül január 27-én sikerült elfoglalni. A páncéloserők helyett ekkor már deszantroham-alegységeket alkalmaztak, amelyek alkalmasabbak voltak a városi harcra.[4]

A támadás első hulláma az orosz fél számára óriási veszteségeket okozott és az állomány moráljának szinte teljes összeomlását eredményezte. További két hónapnyi harc, valamint taktikaváltás után tudták elfoglalni a várost. A csata és annak részeként a második világháború óta a legnagyobb európai bombázás nagy pusztítást végzett a civil lakosság körében is.[5] Végül a csecsen szeparatisták 1996 augusztusában visszafoglalták a várost, ezzel lezárva az első csecsen háborút.

Taktikák[szerkesztés]

A csecsen harcosok nagyobb motivációval és helyismerettel rendelkeztek. Legtöbbjük beszélte az orosz nyelvet, szolgált az Orosz Fegyveres Erőknél és (akárcsak az oroszok) rendelkezett szovjet egyenruhával. 15-20 fős rajokra voltak osztva, ezek pedig 3-4 fős tűzcsoportokra.[6]

Veszteségek[szerkesztés]

Holttestek egy teherautón Groznijban
Csecsen harcos az Elnöki Palota közelében, 1995. januárjában

A katonai veszteségek pontos száma nem ismert, de becslések szerint mindkét oldalon ezres nagyságrendű volt a sebesültek és a halottak száma. A hivatalos orosz statisztikák szerint 1376 fő vesztette életét és 408 fő tűnt el harci cselekmény közben, bár a valós adatok magasabbak lehetnek.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dalkhan Khozhaev. [2008. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 24.)
  2. Russian Urban Tactics: Lessons from the Battle for Grozny. [2010. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 18.)
  3. David Versus Goliath:
  4. a b c Tömösváry 161. o.
  5. Williams, Bryan Glyn (2001). The Russo-Chechen War: A Threat to Stability in the Middle East and Eurasia?. Middle East Policy 8.1.
  6. Grau,Lester W. Russian-Manufactured Armored Vehicle Vulnerability in Urban Combat: The Chechnya Experience Archiválva 2009. július 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, Red Thrust Star, January 1997, See section "Chechen Anti-armor Techniques"
  7. Archivált másolat. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 30.)

Források[szerkesztés]

  • Chechnya: Calamity In The Causasus, by Carlotta Gall and Thomas de Waal, New York University Press, 1998
  • My War Gone By...I Miss It So, by Anthony Loyd, Penguin Group, 1999
  • The Battle of Grozny: Deadly Classroom for Urban Combat by Timothy L. Thomas from Parameters, Summer 1999
  • Tömösváry: Tömösváry Zsigmond: A hagymakupolák árnyékában: Egy katonadiplomata visszaemlékezései. Budapest: Zrínyi. 2018. ISBN 978 963 327 728 7  

További információk[szerkesztés]