Groznij (hajó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Groznij
A Groznij 1985-ben a Földközi-tengeren
A Groznij 1985-ben a Földközi-tengeren
Hajótípus rakétás cirkáló
Üzemeltető A Szovjet Haditengerészet zászlaja Szovjet Haditengerészet
Hajóosztály Projekt 58
Pályafutása
Építő Zsdanov Hajógyár
Építés kezdete 1960. február 23.
Vízre bocsátás 1961. március 26.
Szolgálatba állítás 1962. december 3
Szolgálat vége 1991. július 9.
Sorsa szétbontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 4340 t (normál)
Hossz 142 m
Szélesség 16 m
Merülés 5,1 m
Hajtómű gőzkazán és gőzturbina
Teljesítmény 34 000 kW (45 000 LE)
Sebesség 34,5
Hatótávolság 3500 tengeri mérföld (18 csomós sebességnél)
Fegyverzet 2×4 db P–35 robotrepülőgép-indító (16 db P–35 robotrepülőgép), 2 db Volna-M légvédelmi-rakéta indító (16 db V601 rakéta), 2 db AK–726 76 mm-es löveg, 4 db AK–630M 30 mm-es gépágyú, 2×3 db 533 mm-es torpedóindító cső, 2 db RBU–6000 mélységibomba-vető
Repülőgépek 1 db Ka–25RC
A Wikimédia Commons tartalmaz Groznij témájú médiaállományokat.

A Groznij (oroszul: Грозный) a Szovjet Haditengerészet 58-as tervszámú (NATO-kódja: Kyndal-class) rakétás cirkálója volt, amelyet 1962-ben állítottak szolgálatba. Eredetileg korvettként építették, de később rakétás cirkálóvá minősítették át. Kezdetben az Északi Flotta, később a Fekete-tengeri Flotta, majd szolgálatának utolsó időszakában a Balti Flotta állományában üzemelt. 1991 nyarán vonták ki a flotta hadrendjéből, 1992-1993-ban szétbontották.

Története[szerkesztés]

A Szovjetunió első, hajók elleni rakétafegyverzettel felszerelt cirkáló-sorozatának, az 58-as tervszámú hajóknak az első példánya volt. A hajó tervezése 1957-ben kezdődött el a leningrádi CKB–53 tervezőirodában. Ezzel párhuzamosan folyt a hajóra szánt M–1 Volna légvédelmirakéta-rendszer (az SZ–125 hajófedélzeti változata) és a P–35 hajók elleni robotrepülőgép fejlesztése. Építése 1960. február 23-án kezdődött a leningrádi Zsdanov Hajógyárban. 1961. március 26-án bocsátották vízre, majd 1962. december 30-án állították szolgálatba az Északi Flottánál Groznij néven, honi kikötője Szeverodvinszk volt. (Groznij névvel a Cári Haditengerészet az 1800-as évek közepén üzemeltetett egy lapátkerekes gőzhajót, majd 1904-ben ugyanilyen névvel szolgálatba állítottak egy rombolót, amelyet 1925-ben vontak ki.) Még szolgálatba állítása előtt, 1962. július 22-én személyes Nyikita Hruscsov pártfőtitkár is meglátogatta. 1965. július 25-én a hajó részt vett Leningrádban a Flotta Napja alkalmából a Néván tartott katonai parádén, a szélesebb közvélemény ekkor láthatta először a Groznij cirkálót.

1966 szeptemberétől a Fekete-tengeri Flottához osztották be, honi kikötője Szevasztopol lett. A Fekete-tengeri Flotta állományában több Földközi-tengeri bevetésen vett részt, amelyek során az amerikai és NATO-kötelékek és repülőgép-hordozó csoportok megfigyelése volt a feladata.

1976–1982 között a hajó nagyjavításon tartózkodott Szevasztopolban a Szevmorzavod hajójavító üzemben. Az 1982-es libanoni háború idején június 11. és szeptember 15. között szovjet flottakötelék tagjaként Szíria partjainál tartózkodott és a szíriai fegyveres erőket támogatta. 1984-től a Balti Flotta állományába osztották be. Ebben az időszakban a hajó honi kikötője a Kalinyingrádi területen található Baltyijszk volt. 1985–1986 között ismét a Földközi-tengeren tevékenykedett.

1989-től időszakos javítás miatt a lettországi Liepājában horgonyzott a 29. hajógyárnál. A munka lassan haladt és a Szovjetunió széteséséig be sem fejeződött. Ez idő alatt a hajót Kalinyingrádba akarták vontatni, de a helyi lett hatóságok ezt megtiltották. Így Liepāja volt az utolsó állomáshelye, a hajót itt érte a szolgálatból történő kivonás 1991. július 9-én. Az üzemen kívüli hajót fémtolvajok fosztogatták, 1993-ban pedig ismeretlen okból elsüllyedt a kikötőben. Később kiemelték és Lettország fémhulladékként értékesítette.

Parancsnokok[szerkesztés]

  • Vlagyimir Alekszandrovics Lapenkov (1960. július – 1963. december)
  • Vlagyimir Nyikolajevics Borontov (1963. December – 1967. október)
  • Alekszandr Petrovics Usakov (1967. október – 1969. október)
  • Nyikolaj Ivanovics Rjabinszkij (1969. október – 1972. október)
  • Volin Alekszandrovics Kornyejcsuk (1972. október – 1976. július)
  • Vlagyimir Dmitrijevics Kiszeljov (1976. július – 1984. május)
  • Mihail Fjodorovics Pincsuk (1984. május – 1987. augusztus)
  • Alekszandr Ivanovics Csobityko (1987. augusztus – 1990. augusztus)
  • Nyikolaj Nyikolajevics Mihajlov (1990. augusztus – 1991. június)
  • Leonyid Leonyidovics Sinkarevics (1991. június – 1992. május)

Források[szerkesztés]

  • V. M. Vasziljev: Korabl, operegyivsij szvoje vremja, Osztrov kiadó, Szentpétervár, 2001, ISBN 5-94500 001-9
  • V. M. Vasziljev: Pervij v mire raketnij krejszer Groznij, Galeja Print, Szantpétervár, 2008, ISBN 978-5-8172-0124-6
  • Ju. P. Apalkov: Udranije korabli – Tom II. Csaszty 1. Avianyeszuscsije korabli, Raketno-artyillerijszkije korabli (Korabli VMF SZSZSZR sorozat), Galeja Print, Szentpétervár, 2003, ISBN 5-8172-0080-5, pp. 41–49.
  • Kynda class missile cruisers (1961) - Project 58 (amerikai angol nyelven). naval encyclopedia, 2020. január 12. (Hozzáférés: 2020. október 18.)

További információk[szerkesztés]