Groß-Schweinbarth
| Groß-Schweinbarth | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tartomány | Alsó-Ausztria | ||
| Járás | Gänserndorfi járás | ||
| Irányítószám | 2221 | ||
| Körzethívószám | 02289 | ||
| Forgalmi rendszám | GF | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1245 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 182 m | ||
| Terület | 24,96 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
| Groß-Schweinbarth weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Groß-Schweinbarth témájú médiaállományokat. | |||
Groß-Schweinbarth osztrák mezőváros Alsó-Ausztria Gänserndorfi járásában. 2020 januárjában 1296 lakosa volt.
Elhelyezkedése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Groß-Schweinbarth a tartomány Weinviertel régiójában fekszik a Weinvierteli-dombságon, a Weidenbach folyó mentén. Területének 46,3%-a erdő, 39% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat egyetlen településből és katasztrális községből áll.
A környező önkormányzatok: északra Bad Pirawarth, keletre Matzen-Raggendorf, délkeletre Auersthal, nyugatra Wolkersdorf im Weinviertel.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Groß-Schweinbarthot 1120-ban említik először, amikor egy bizonyos Wernhard és felesége, Sigela egy swynwarthi szőlőt adományozott a klosterneuburgi kolostornak. A 14. század elején a falu a Nürnberg várgrófok, valamint osztrák hercegi tulajdonban volt. 1382-ben III. Albert herceg vásártartási (mezővárosi) jogot adományozott Schweinbarthnak. 1460-ban a III. Frigyes császár ellen fellázadt Gamerith Fronauer az erődített templomban sáncolta el magát és sikeresen kiállta a császári csapatok háromhetes ostromát. 1560-ban Schweinbarth önálló egyházközséggé vált. 1596-ban Wilhelm von Schönkirchen vásárolta meg a birtokot, amelynek vára ekkor már romos állapotban volt. 1658-ban az Abensperg und Traun grófok szerezték meg, akik barokk kastélyt építtettek Schweinbarthban. 1702-ben Margaretha von Strattmann grófnő ispotályt alapított a mezővárosban, amely három férfi és három nő ellátását fedezte; az alapítvány egészen 1934-ig fennállt.
1830-ban 188 házat számláltak össze Schweinbarthban, amelyekben 258 család élt.
Groß-Schweinbarth 1972-ben kapta címerét az alsó-ausztriai tartományi tanácstól.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A groß-schweinbarthi önkormányzat területén 2020 januárjában 1296 fő élt. A lakosságszám 2001 óta alig változott. 2018-ban az ittlakók 91,9%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,8% a régi (2004 előtti), 2,7% az új EU-tagállamokból érkezett. 4,1% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 0,6% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 81,5%-a római katolikusnak, 1,1% evangélikusnak, 9,5% mohamedánnak, 6,7% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 4 magyar élt a mezővárosban; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a német (90,1%) mellett a törökök alkották 5%-kal.
A népesség változása:
| 2016 | 1 291 |
| 2018 | 1 245 |
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- groß-schweinbarthi kastély
- a Szt. Márton-plébániatemplom 1735-ben épült, miután az előző villámcsapás miatt leégett
- a 18. századi magtár
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Groß-Schweinbarth Gedächtnis des Landes
- A település honlapja Archiválva 2021. április 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- 30824 – Groß-Schweinbarth Statistik Austria
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018". Osztrák Statisztikai Hivatal. Hozzáférés: 2019. március 9.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Groß-Schweinbarth című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

