Gremjacsinszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gremjacsinszk (Гремячинск)
Gremjacsinszk címere
Gremjacsinszk címere
Gremjacsinszk zászlaja
Gremjacsinszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyPermi határterület
JárásGremjacsinszki önkormányzati
Irányítószám 618270
Körzethívószám 34250
Népesség
Teljes népesség8732 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+5
Elhelyezkedése
Gremjacsinszk (Oroszország)
Gremjacsinszk
Gremjacsinszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 58° 34′, k. h. 57° 50′Koordináták: é. sz. 58° 34′, k. h. 57° 50′
Gremjacsinszk (Permi határterület)
Gremjacsinszk
Gremjacsinszk
Pozíció a Permi határterület térképén

Gremjacsinszk (oroszul: Гремячинск) város Oroszország Permi határterületén, a Gremjacsinszki önkormányzati járás székhelye. A 20. század második felében bányászváros.

Lakossága: 10 752 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése[szerkesztés]

A Permi határterület északkeleti részén, Permtől 176 km-re északkeletre, a Gremjacsja folyó mentén terül el. Vasútállomás (Bászkaja) a Csuszovoj–Szolikamszk vasútvonalon. A városon vezet át az Urál nyugati előterének településeit összekötő észak-déli irányú KungurCsuszovojSzolikamszk országút.

Története[szerkesztés]

A második világháború idején, miután a Donyec szénmedence bányáit elfoglalták a német csapatok, sürgősen szénre volt szükség a haditermelésre átállított uráli üzemekben. A települést a kizeli szénmedence helyi bányáinak nyitásakor, 1941-ben hozták létre. A bányák nyitását, a szén kitermelését, a bányásztelepülés építését egyaránt a Gulag foglyai, a „kuláktalanítás” során kitelepítetteket, illetve német hadifoglyok végezték. Közülük került ki a település lakosságának egy része. Az első bányában 1942 végén kezdődött meg a termelés, azután 1944-ig további hat bányát nyitottak. 1949-ben a település városi rangot kapott.

Az 1960-as években a szénbányászat gazdaságtalanná kezdett válni, a kitermelés csökkent. Az 1970-es években néhány új vállalatot: gépgyárat, kötöttárugyárat építettek, ezekkel sikerült új munkahelyeket teremteni. Az utolsó bányákat az 1990-es években zárták be. Napjainkban a város legfontosabb ipari létesítménye a TyumenyPolock távolsági földgázvezeték itt létesített kompresszorállomása.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)

Források[szerkesztés]