Greenbox fényképezés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A bluebox, vagy/és greenbox fényképezés technikája a filmkészítés világából származik. Lényege, hogy a semleges (kék vagy zöld) háttér előtt befényképezett fotóalany képét a semleges háttérből kiemelve számítógépen egy előre megalkotott képi világba illesztjük. A háttér egyenletes színe fontos szerepet játszik a megvalósításban, hiszen a feldolgozó szoftver ennek segítségével tudja megkülönböztetni és kivágni a alanyt háttérből (ezt hívják kulcsolásnak).

Mire jó a greenbox fényképezés?[szerkesztés]

Manapság az egyszerűbb greenbox fogások már a kisebb fotóstúdiók számára is elérhetőek, így gyakorlatilag a fényképezés bármely területén használható, amely többnyire beltéri (pl. portrék, reklámfotó, tárgyfotó stb.), ugyanakkor kiemelt jelentősége van olyan helyzetekben, ahol gyors eredményt tud produkálni. Ilyenek a rendezvények, promóciós fényképezések, fotófalas felhasználások.

Segítségével egy fénykép formájában bárki leugorhat 10 000 méter magasról űrruhában, lehet állatidomár félelmetes vadállatokkal, szerepelhet kedvenc filmjének plakátján, énekelhet együtt Madonnával, vagy a U2-val, együtt játszhat híres sportolóval (és nyerhet) és a lehetőségek száma végtelen. A rendezvénypiac gyakran vegyíti az eljárást a helyszíni fényképkidolgozással is, hogy 1-2 perc alatt, rögtön kézbe adja a képet, még jobban kihangsúlyozza a technológia gyorsaságát.

A greenbox fényképezés technikája[szerkesztés]

A greenbox fotózás alapja a bevilágított háttér (a greenbox), illetve a digitális feldolgozó rendszer (szoftver és hardver).

Az alany egy - lehetőleg - teljesen homogén színű kék, vagy zöld háttér elé áll be fényképezkedni (színekről ld. az Elnevezés részt lejjebb). A homogén háttérszín kialakításában komoly szerepe van a jó minőségű fénytechnikának, illetve a háttér anyagának. Direkt erre a célra forgalmazott műanyag-szövet háttereket szokás alkalmazni, amelynek felületén egyenletesen eloszlik a fény. A fényforrások beállítása is gyakorlatot igényel. A cél itt is az, hogy a háttér minél egységesebb legyen, de nagyon fontos a világítástechnika minősége is az egyenletes fény érdekében. Szintén rutint igényel a beállításnál, hogy a fényforrások egymás által vetett árnyékokat is eltüntessék. Az árnyékos háttér nem homogén, így a munkát nehezíti. Általános rutin, hogy a háttér térben távolabb van az alanytól, így nem vetül rá árnyék, ám ez nem minden esetben használható megoldás (ld. egész alakos fényképezés).

Az egységes háttér nagyon sokat segít az utómunkában, hiszen a feldolgozó szoftverek annál nagyobb hatékonysággal tudják a képet szerkeszteni, minél könnyebben meg tudják különböztetni a hátteret az alanytól.

A greenbox fotó szerkesztése[szerkesztés]

A technika alapja ugyanaz, mint mozgókép esetében, bár itt állóképekről van szó. Ennek az apróságnak köszönhetően sokkal komolyabb változtatások is végrehajthatóak a képen, gyakorlatilag bármilyen helyzetbe behelyezhető az alany.

Mivel a mozgóképkészítésben viszonylag hamar igény volt olyan megoldásra, ahol fizikailag nem jelenlévő dolgokat kellett a filmbe csempészni, ezért sokkal hamarabb elkezdett fejlődni ez a technológia, mint az állóképek esetében. Egy fotónál sokszor greenbox technológia nélkül is megszerkeszthető szinte bármilyen végeredmény - csak épp rendkívül időigényes és nem biztos, hogy 100% tökéletes. A greenbox a fényképezésben leginkább a sebességet és a szerkesztett végeredmény minőségét javítja. Mivel azonban kézi szerkesztéssel amúgy is sok mindent létre lehet hozni, ezért sokkal később kezdődött fejlődni a technika a fényképezés esetében - később jelentkezett az igény. Ugyan manapság már a fényképes megoldások is sok esetben képesek a szerkesztett anyag valós idejű megjelenítésére, mégis jellemző, hogy kézzel hangolják finomra a végeredményt, azaz grafikus operátor szerkeszti a képet a tökéletes hatás kedvéért.

Ez ugyan időt igényel, de a szoftver-hardver háttér (ld. feljebb - felhasznált technika minőségének fontossága) elő tudja készíteni a képeket annyira, hogy 1-2 perc alatt tökéletes eredményt szerkesszen a legbonyolultabb anyagból is egy gyakorlott grafikus.

A minőségi hardver mellett kiemelt jelentősége van a jó szoftverháttérnek. Iparági sztenderdnek számít az Adobe Photoshop, mivel az alapprogram is sok kulcsolási funkciót támogat, emellett pedig sok kiegészítő segíti még a munkát. Az erre szakosodott, profi cégek spec szoftvereket használnak a célra.

Greenbox fotózás technikák[szerkesztés]

Alapvetően különbséget teszünk a között, hogy greenbox vagy bluebox fényképezés alkalmával csak a hátteret cseréljük ki az alany mögött, vagy őt magát, esetleg csak arcát, fejét, testrészeit montírozzuk egy megszerkesztett digitális anyagba. A szaknyelv a fenti két megoldásra a 2D (háttércsere), illetve 3D (térebe illesztett, fejcserés, montírozás, stb.) kifejezéseket használja.

Különbség lehet a fényképezési környezet bonyolultságában is. Lehetséges az alany arcát, vagy felsőtestét fényképezni (félalakos greenbox), esetleg tetőtől talpig (egész alakos). Ez utóbbi esetben külön kihívás lehet a láb körüli árnyékok eltüntetése. Az épített greenbox legmagasabb foka az, ahol nagy méretű tárgyakat, egész enteriőröket, autókat, szobákat helyezünk a boxba. Ez nagy felületek háttéranyaggal való burkolását, és komolyan végiggondolt megvilágítást igényel.

Az egyszerűbb félalakos technikáknál előfordul, hogy nem teljes box-ba áll az alany fényképezkedni, hanem ténylegesen csak egy kisebb háttér kerül mögé. Ezt greenscreen-nek nevezik gyakran (hiszen csak egy felület, nem egy box).

Elnevezés - Most akkor bluebox, vagy greenbox?[szerkesztés]

A két kifejezés ugyanazt az eljárást jelenti. A különbség annyi, hogy kék (bluebox) vagy zöld (greenbox) hátteret használnak homogén színnek. Eredendően az emberi bőrtől leginkább elütő kék színt használták, azonban mivel ez a ruházatban gyakran előforduló szín, későbbiekben a fűzöld (chromagreen) háttereket kezdték el előnyben részesíteni. Ez utóbbi sem minden esetben tökéletes, mert elég sok sárgát tartalmaz (mint például a szőke haj), így gyakran teszik szofisztikáltabbá a rendszert azzal, hogy a hátteret és az alanyt különböző színhőmérséklettel világítják meg) ezáltal jobban elkülönítve a kettőt.

Elvileg egyszerűbb eljárásokhoz elképzelhető fehér háttér is, ez azonban csak nagyon irányított környezetben lehet megfelelő, így nem túl gyakori dolog.