Gründlerek
A gründlerek (Gründe: szűk völgyek) a déli Szepesség lakói. Egyes kutatók szerint az erdélyi szászokkal rokonok és nagyrészt valószínűleg onnan is húzódtak fel észak felé. Az erdélyi szászok egy része flandriai (vallon) eredetű. Innen eredhet Szepesolaszi német neve: Wallendorf. A Szepességben, a felsőbányavárosok területén élő, a szepességi szászokétól eltérő dialektust beszélő németség. A hét szepesi bányavárost alapító német telepesek megkülönböztető neve.
Városaik Gölnicbánya, Szomolnok, Szomolnokhuta és Korompa voltak. Többségük bányász volt. 1930-ban ünnepelték bevándorlásuk 700 éves évfordulóját. Az ún. Sangerfest jubiláris ünnepséggé bővült és ekkor szentelték föl a szepesremetei dalárda zászlaját is.[1]
Előbb a bányák bezárása volt a fő oka a demográfiai hanyatlásnak. Az első világháború végével, a hatalomváltás (csehszlovák államfordulat) új fejezetet nyitott, mivel a cseh ipar érdekében sorban zárták be a szepesi vasműveket és ipartelepeket. A gazdasági válságra adott szász reakció a kivándorlás lett. A korabeli országos átlagot messze felülmúló iskolahálózat és a magas színvonalú oktatás miatt is el tudták hagyni szülőföldjüket. A 19. század végén a szászok többsége jelentősen túlképzett volt a helyben található munkákhoz, így a belföldi migráció révén az értelmiség között szerte az országban találkozni szepességi szászokkal és az ő leszármazottaikkal. 1847-ben a szepességi városokban még 80% felett volt a németek aránya, ez 1910-re 31%-ra csökkent, miközben a két végső időpontban szinte azonos számú lakossággal számolhatunk. A magyar állam iránt lojálisak voltak, harcoltak a kurucok oldalán, harcoltak 1848-1849-ben a magyar ügyért, de közben ragaszkodtak szász jogaikhoz, anyanyelvükhöz és különállásukhoz.
Irodalom[szerkesztés]
- Der Gründler - amtliche Monatszeitschrift des Göllnitzer Bezirksbildungsausschusses und der zu demselben gehörenden Ortsbildungskommissionen. (1925-1931)
- Fux Sámuel 1846: Zündruthe zur Sprengung des Branntweinfasses, oder die beiden Nachbarn, ein Branntweintrinker und ein Mässigkeitsfreund; ein Gespräch in Gölnitzer Mundart. Kaschau.
- Theodor Kliegl 1894: Die Gründler - eine Entdeckungsreise in das Ländchen der Mántáken. Budapest.
- Lersch Ernő 1904: A "gründler" nyelvjárás alaktani sajátságai egybevetve az újfelnémet irodalmi nyelvvel. Kolozsvár.
- Lám Frigyes 1926: A gründlerek irodalma. Budapest.
- Mohr Viktor 1929: Da Päa - der Bär - ein Waldepos in Gründler Mundart. Göllnitz.
- Viktor Mohr 1933: Waldträume - Gedichte in Gründler Mundart. Budapest.
- Vozáry Katalin 1939: A Szepesség. Harangszó 1939/30, 247-248. (július 30.)
Források[szerkesztés]
- pangea.blog.hu
- Révai nagy lexikona
|
Ez a nyelvészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |