Grêmio Porto Alegre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Grêmio FBPA
Grêmio Foot-Ball Porto Alegrense
Grêmio Foot-Ball Porto Alegrense
Csapatadatok
Teljes csapatnév Grêmio Foot-Ball Porto Alegrense
Becenév Los Albos (The Whites)
Los Santos (The Saints)
Székhely Porto Alegre, Brazília
Alapítva 1903szeptember 15. (114 éves)
Klubszínek               
Stadion Arena do Grêmio
55 662 fő
Vezetőedző Brazília Renato Gaúcho
Elnök Brazília Odorico Roman
Bajnokság Série A
Campeonato Gaúcho
Nemzeti sikerek
brazil Bajnok 2 alkalommal
brazil Bajnok RS 36 alkalommal
brazil Kupagyőztes 5 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
Grêmio FBPA honlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Grêmio FBPA témájú médiaállományokat.
A Grêmio csapata 1903-ból

A Grêmio Foot-Ball Porto Alegrense egy brazil labdarúgócsapat, melyet 1903-ban hoztak létre. Székhelye Porto Alegre. A Gaúcho bajnokság, valamint a Brasileirão tagja.

Története[szerkesztés]

Rio Grande do Sul állam 1931-es bajnokai

A Grêmio csapatát angol és német bevándorlók alapították 1903. szeptember 15-én. Első hivatalos mérkőzésüket 1904. március 6-án a Fuss Ball Porto Alegre ellen játszották és 1–0 arányban nyerték meg a mérkőzést. 5 hónappal később nyitották meg első stadionjuk a Baixada kapuit.

1909. július 18-án az akkor még csak szárnyaikat próbálgató Internacional ellen 10–0 arányban győztek. A mérkőzésen annyira dominált a Grêmio, hogy közben, akkori kapusuk Kallfelz még a szurkolókkal is beszélgetett. Azóta viszont a legerősebb riválisa az Internacional. Rangadójuk a Gre-Nal szinte mindig telt ház előtt bonyolítódik le.

A Grêmio az egyik alapítója az 1910-ben létrehozott Porto Alegrei városi bajnokságnak, és 1911-ben már el is hódították a trófeát. Egy évvel később 1912. augusztus 25-én 23–0-ra verték meg a Sport Clubs Nacional of Porto Alegrét, ami azóta is a klub legnagyobb arányú győzelme.

Az 1918-ban megalakult Rio Grande do Sul állam bajnoksága a Campeonato Gaúcho, melynek szintén alapító tagja volt a kék-fehér egyesület. Azonban az 1918-as bajnokságot el kellett halasztani az egész államra kiterjedt spanyolnátha járvány miatt. 1919-ben rendezték az első Gaúcho bajnokságot, de az első bajnoki címre 1921-ig kellett várni. Ebben a szezonban játszott a Grêmio legendás kapusa Eurico Lara

Történetükben nagyon sok mérföldkő található. 1911. július 7-én Uruguay nemzeti tizenegyét verték 2–1-re. 1935. május 19-én az első Rio Grande do Sul állami együttes, aki legyőzte 3–2 arányban a Santost, az akkor verhetetlennek hitt São Paulo állami bajnokságból, valamint szintén az első "Gaúcho" csapat, aki a Maracanã stadionban játszott, igaz a Flamengo 3–1-re győzött 1950-ben.

A nemzetközi szereplés sem váratott sokáig, hiszen 1932-ben Uruguayba, Rivera városába látogattak, 1949-ben pedig hősökként tértek haza a Montevideoi Nacional elleni idegenbeli 3–1-es győzelem végett. 1953-1954-es esztendőben Mexikót, Ecuadort és Kolumbiát térképezték fel, majd 1959. február 25-én Argentínában a La Bombonera stadionban vendégeskedtek, viszont a Boca Juniors túl nagy falatnak bizonyult és 4–1-es vereséggel vonultak haza. 1961-ben európai turára indultak. 24 mérkőzést játszottak 11 ország (Franciaország, Románia, Belgium, Görögország, Németország, Lengyelország, Bulgária, Luxemburg, Dánia, Észtország és a Szovjetunió) határait átlépve.

Az 50-es évek végén csatlakoztak a Taça Brasil országos bajnoksághoz és az 1959-es, 1963-as valamint az 1967-es szezonban is az elődöntőig meneteltek. 1968-ban szerezték meg első nemzetközi kupájukat, egy brazil-uruguayi közös rendezésű barátságos tornán.

1971-ben, a Taça Brasil helyébe lépett a Série A, vagyis a Campeonato Brasileiro, melyben az első találatot Grêmio játékos, az argentin Néstor Scotta szerezte.

Vitathatatlanul az 1980-as években volt a csapat aranykorszaka, amit ez év júliusában az új Olímpico Monumental stadion felavatásával indítottak el.

Baltazar góljával az első bajnoki címet abszolválták.

1981. április 26-án a Ponte Preta elleni bajnoki elődöntő, ugyan 0–1-es vereséggel zárult, a stadionban 98 421 szurkoló követte végig a mérkőzést (ami abszolút rekord és megdönteni sem lehetséges, hiszen később a stadion újjáépítése után 50 000 főre szűkítették a befogadó képességet). Egy héttel később, május 3-án magasba emelhették először a Campeonato Brasileiro serlegét, miután a bajnoki döntőben, hazai pályán 2–1-re, míg idegenben Baltazar góljával a Morumbi Stadionban 1–0 arányban bizonyultak jobbnak a São Paulo csapatánál.

Renato Gaúcho a Világkupa-döntő hőse, jelenleg a csapat menedzsere

1983-ban megnyerték a Libertadores-kupát, ahol a döntőben az előző évi dél-amerikai bajnok és Világkupa győztes uruguayi Peñarol felett diadalmaskodtak (1–1 Montevideoban, és 2–1 Porto Alegrében). A győztes gólt César szerezte. Ugyanebben az évben a Világkupa döntőjében a német Hamburger SV-t fektették két vállra. Renato Gaúcho két találatával, 2–1-re győztek. Los Angelesből, pedig a mexikói Club América ellen, a Copa Interamericana trófeát vitték haza. 1984-ben szintén bejutottak a Libertadores-kupa döntőjébe, de az argentin Independiente jobbnak bizonyult.

A Grêmio 1989-ben nyerte meg először a brazil kupát, amelyben az amatőr és profi egyesületek is indultak. A tekintélyes klub létszám miatt egész Brazília futball-lázban égett. Az elődöntő második mérkőzésén, a legerősebb brazil csapatnak titulált Flamengo elleni 6–1 arányú, figyelemre méltó győzelem után, a döntőben a Sport Recife is 2–1-es vereséget szenvedett.

1991-ben egy nagyon gyenge szezont követően, (történetük során először) kiestek a másodosztályba, ahonnan egy év múlva sikerült újra a feljutni a Série A-ba. 1994-ben Nildo góljával a második brazil kupát helyezhették a klub székházába.

Luiz Felipe Scolari, a sikeredző. 1995-ben Libertadores-kupát, 1996-ban Série A-t, és Recopa Sudamericanat nyertek.
Mário Jardel 73 mérkőzésen 67 találatot jegyzett a klub színeiben.

Luiz Felipe Scolari vezetőedzővel 1995. májusában kupadöntőt játszottak a Corinthians-szal, de 0–1-re elveszítették a mérkőzést. Augusztusban viszont egy újabb Libertadores-kupával vígasztalódhattak. A kolumbiai Atlético Nacional elől hódították el második alkalommal a trófeát. A sorozatnak volt egy érdekes párosítása is. A Palmeiras akkoriban Brazília legerősebb csapata volt. A negyeddöntőben találkoztak a Grêmioval. Rivaldo, Cafu, Edmundo, César Sampaio, Antônio Carlos, Roberto Carlos és Mancuso vonult ki a pályára a zöldeknél, de ez nem zavarta a Grêmio-t és 5–0-al küldték haza a Palmeirast. Az öt gólból hármat vállalt a második félidőben Jardel. A visszavágón mindent megpróbált a Palmeiras, de az 5–1-es győzelem is kevés volt a továbbjutáshoz.

1996-ban nyerték meg eddigi egyetlen Recopa Sudamericana kupájukat. December 15-én pedig a második bajnoki címüket is megszerezték a Portuguesa ellenében.

A Romário-val felálló Flamengo sem tudta megállítani a kékeket az 1997-es Copa do Brasil döntőjében. Idegenben lőtt több góllal a Grêmio harmadszor szerezte meg a nemzeti kupát. Négy évvel később 2001-ben a negyedik kupa is a vitrinbe került, a Corinthians most vesztesként hagyta el a játékteret.



Sikerlista[szerkesztés]

Hazai[szerkesztés]

Állami[szerkesztés]

  • 36-szoros Gaúcho bajnok: 1921, 1922, 1926, 1931, 1932, 1946, 1949, 1956, 1957, 1958, 1959, 1960, 1962, 1963, 1964, 1965, 1966, 1967, 1968, 1977, 1979, 1980, 1985, 1986, 1987, 1988, 1989, 1990, 1993, 1995, 1996, 1999, 2001, 2006, 2007, 2010

Nemzetközi[szerkesztés]

Játékoskeret[szerkesztés]

2017. február 7-től

# Poszt Név
1 BRA K Marcelo Grohe
20 BRA K Leo
30 BRA K Bruno Grassi
40 BRA K Dida
3 BRA V Pedro Geromel
4 ARG V Walter Kannemann
6 BRA V Leonardo Gomes
12 BRA V Bruno Cortês
15 BRA V Rafael Thyere
22 BRA V Bressan
26 BRA V Marcelo Oliveira
33 BRA V Edílson
34 BRA V Iago
BRA V Gabriel
BRA V Léo Moura
BRA V Wallace Oliveira
5 BRA KP Michel
8 BRA KP Maicon
# Poszt Név
10 BRA KP Douglas
14 URU KP Maxi Rodríguez
17 BRA KP Ramiro
18 BRA KP Arthur
23 ECU KP Miller Bolaños
25 BRA KP Jailson
27 BRA KP Lincoln
28 BRA KP Kaio
41 BRA KP Machado
7 BRA CS Luan
9 BRA CS Jael
11 BRA CS Everton
19 RSA CS Tyroane Sandows
21 BRA CS Fernandinho
32 BRA CS Pedro Rocha Neves
PER CS Beto
BRA CS Lucas Coelho
BRA CS Yuri Mamute

Források[szerkesztés]