Gozmány György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Gozmány György (Budapest, 1920. március 8. – Budapest, 1973. február 10.) színművész.

Édesapja magas beosztású rendőrtiszt volt.

Az érettségi után az Országos Színész Egyesület színi iskolájába került táncos növendékként.

Esténként táncosként lépett fel Budapest belvárosi szórakozóhelyein, a Moulin Rouge-ban és a Parisienne Grillben.

1941-ben a Fővárosi Operett Színházhoz szerződött, bonviván szerepkörben.

Filmszerepei: Szeptember végén (1942), Sári bíró (1943), Tilos a szerelem (1943), Egy fiúnak a fele (1944), Éjféli Keringő (1944).

1943-ban feleségül vette Kelemen Éva színésznőt.

A háború után háttérbe szorult a pályán.

1949-ben megszűnt a szerződése az Operett Színházban.

Egy ideig a Royal Varietében, majd a Vígszínházban, Kecskeméten és Szolnokon játszott, valamint alkalmi fellépésekből élt, kuplékat, sanzonokat énekelt.

Operettszínházi és vidéki évei alatt jelentős prózai szerepeket alakított: János vitéz (Kacsoh Pongrác), Liliomfi (Szigligeti Ede), Zátonyi Bence (Csiky Gergely: Ingyenélők), Péter (Eisemann Mihály: Bástyasétány 77), Ottó (Katona József: Bánk bán), Főherceg (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő), Nagyherceg (Jacobi Viktor: Sybill). Voltak önálló Zeneakadémiai dalestjei is.

1964-ben lett újra a Fővárosi Operettszínház tagja. Vendégszerepelt a színházzal Velencében is. Szerepelt a rádióban, a televízióban, és szinkronizált is.

A hatvanas években rendszerint ő volt a játékvezető a Népstadionban, a színész - újságíró futball mérkőzéseken.