Gortvai György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gortvai György
SzületettGrün György
1903. február 3.[1]
Budapest[1]
Elhunyt1969. július 5. (66 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiErzsébet Tudományegyetem (–1928, orvostudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (6/9-1-18)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Gortvai György, 1945-ig Grün[4] (Budapest, Erzsébetváros, 1903. február 3.[5] – Budapest, Erzsébetváros, 1969. július 5.)[6][7] orvos, belgyógyász.

Élete[szerkesztés]

Grün Hugó (1874–?) gyarmatáru nagykereskedő, majd zománcgyáros és Pressburger Terézia, Riza (1882–1945)[8] gyermekeként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait a Magyar Királyi Tanárképzõ Intézet Gyakorló Főgimnáziumában végezte.[9] Orvosi tanulmányait a németországi Giessenben kezdte és a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen fejezte be. 1928-ban szerezte meg általános orvosi diplomáját. 1928 és 1949 között az Apponyi Poliklinikán, illetve a budapesti Szövetség utcai Kórházban működött előbb mint segédorvos, utóbb mint osztályvezető főorvos. 1949-ben a Fővárosi Budai Kórház igazgatója lett. 1951–1960-ban a budapesti Róbert Károly körúti Kórház osztályvezető főorvosaként dolgozott. 1960 májusától a Szövetség utcai Kórházban főorvos és a kórház igazgató-helyettese, 1963–1967-ben – a kórháznak a Péterfy Sándor Utcai Kórházzal való egyesítése után – osztályvezető főorvosa volt. A belbetegségek és a környezeti, illetve idegbehatások közötti összefüggések területén végzett kutatásokat. Számos gyógyszer kipróbálását bízták osztályára. Magyarországon az elsők között kezdeményezte a szívbetegségek gyógyítását thrombolyticumokkal, illetve elsők között ismerte fel az úgynevezett tartós altatás jelentőségét belgyógyászati műtétek utókezelésében

Felesége a litvániai Aranovskyté Meré-Marija (dr. Aranovszky Mária) volt, akit 1929. április 24-én Kaunasban vett nőül.[10] Fia dr. Gortvai Gábor orvos.

A Farkasréti temetőben nyugszik (6/9-1-18).[7]

Főbb művei[szerkesztés]

  • A Herzog-féle vérnyomásmérési eljárással nyert eredményekről (Orvosi Hetilap, 1931)
  • Allergia injectiós májkészítményekkel szemben (Orvosi Hetilap, 1933)
  • Máj és B1-vitamin együttes adagolásáról (Orvosi Hetilap, 1941. 10.)
  • Adatok a vészes vérszegénység öröklékenységéhez (Orvosképzés, 1943)
  • A háborús nélkülözések és a csontvelő (Orvosok Lapja, 1946)
  • Anaemia perniciosa kezelése folsavval (Orvosok Lapja, 1947)
  • Asthma bronchiale kezelése tartós altatással. Kalmár Katalinnal, Simonyi Jánossal. (Orvosi Hetilap, 1952. 44.)
  • Jelentős egészségügyi mutatószámok. Kalmár Katalinnal, Tóth Károllyal. (Népegészségügy, 1955)
  • Az ágykihasználás és beteganyag-kihatása a gyógyító munkára. Többekkel. (Népegészségügy, 1957)
  • A hasnyálmirigy és a hashártya betegségei (Gyógyszertan és gyógyítás. II. kötet. Budapest, 1957, 3. kiadás: 1960)
  • Staphylococcus sepsis. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1958. 31.)
  • Az intravénás tetracyclin kezeléséről. Károlyházy Gyulával. (Orvosi Hetilap, 1960. 18.)
  • Carbutamid terhelés hatása öregkorban. Károlyházy Gyulával, Kovács Máriával. (Orvosi Hetilap, 1963. 31.)
  • Tartós anticoangulans-kezeléssel szerzett tapasztalataink. Adler Miklóssal, Kovács Máriával. (Orvosi Hetilap, 1964. 13.)
  • Markusovszky Lajos és a Markusovszky Társaság (Orvosi Hetilap, 1964. 14.)
  • A közös kórterem (Orvosi Hetilap, 1970. 1.).

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Szocialista Munkáért Érdemérem (1959)
  • Munka Érdemrend (1963)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1967)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]