Ugrás a tartalomhoz

Goldbrunner Sándor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Goldbrunner Sándor

Goldbrunner Sándor – németül, szlovákul Alexander Goldbrunner – (Selmecbánya, 1807. február 12. – Selmecbánya, 1898. október 5.)[1][2][3] leginkább Bakabánya, Körmöcbánya, Selmec- és Bélabánya, valamint Újbánya főispánjaként ismert személyiség Selmecbányán (ma, szlovákul: Banská Štiavnica, ejtsd Banszká Styjavnyica) a 19. században. Jogász és bányamérnök is volt.[3]

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Goldbrunner Sándor Selmecbányán, 1807. február 12-én született és volt keresztelve Alexander Michael névre. Szülei Goldbrunner Mihály (Michael Goldbrunner) polgár és Vürtenberger Erzsébet (Elisabetha Vürtenberger) voltak.[1]

Tanulmányai és első sikerei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolai tanulmányait a selmeci gimnáziumban kezdte és végezte. A bölcsészet első és második évi (1822—23. és 1823—24.) tanfolyamát a győri kir. akadémián, a jogi tanulmányok első tanfolyamát (1824—25.) az egri, és második évi tanfolyamát (1825—26) a pozsonyi kir. jogakadémián kitűnő sikerrel végezte, a selmeci bányászati akadémiát 1827., 1828. és 1829. években látogatta, s a bányász diplomát 1830. évi augusztus 21-én jeles "calculusokkal"[* 1] nyerte el. Ezt megelőzően, s alig 22 éves korában mint képzett jogászbányász az alsómagyarországi kerületi kir. bányatörvényszékhez hallgatónak volt kinevezve 1830. március 1-től 1835. június 24-ig, ill. mint előadóhelyettes működött. Ugyanezen időben tisztújítás lévén Selmecbányán a városi tanácsnoki állásra pályázott, és bár a „senator"[* 2] állásra 28 évesen még nem volt meg a kora, elnyerte azt.

Életműve és érdemei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családi élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Chlebovits Anna (1821-1890. november 24.)[4] volt 1838. február 12-től egészen 1890-ben bekövetkezett haláláig. Mivel hogy nem lettek gyermekeik, Sándor minden életenergiáját Selmecbánya és a közjó gyarapításába fektette:

1843-ban városi bíróvá választották meg, vagyis Selmecbánya első tisztviselője lett 1848-ig.

Selmecbányai Takarékpénztár

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Goldbrunner Sándor polgármester 1847. februárjában azzal a javaslattal lépett fel a városi tanácsban, hogy Selmecbányán pénzintézet jöjjön létre, más, már létező intézetekhez hasonlóan, és kollégáinak előterjesztette a Pozsonyi Takarékpénztár alapszabályait, amely öt évvel a Selmecbányai Takarékpénztár[5] előtt jött létre. Javaslata pozitívan lett fogadva. A lakosság nagy érdeklődést nyilvánított a takarékpénztár iránt. Az alapító közgyűlést 1847. szeptember 2-án tartották meg, és első elnöke, Geramb Ferenc a Selmecbányai Takarékpénztár (németül Schemnitzer Sparkasse) Részvénytársaságot az 1840. évi XVIII. törvénycikk 58. § szerint megalapítottnak nyilvánította. A Selmecbányai Takarékpénztár 1847. november 17-én kezdte meg tevékenységét 5 ezer arany frt alaptőkével. A Selmeci takarékpénztár alapítása és alakítása Goldbrunner Sándor kizárólagos érdeme, mert ő javasolta az intézet létrejöttét, ő volt a tervezet elkészítője és a tárgyalások megindítója, majd végül az alakulás intézője.

Selmecbánya követe a pozsonyi országgyűlésben

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1847–48-as pozsonyi országgyűlésbe követül küldte ki Selmecbánya, ahol az 1848. évben visszajöveteléig (április 24-ig) 27 követjelentést terjesztett elő, melyekben az országgyűlés korszakalkotó tárgyalásairól nemcsak érdekes, de tanulságos képet is nyújtott.

Polgármesteri tevékenysége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután befejezte követi kiküldetését, 1848. április 25-én ismét a városi bírói székben volt. 1848. november 27-én tisztújítás volt és ekkor elsőízben polgármesterré választották őt. Egyben ő lett a város első polgármestere.

A nehéz, 1848-49-es években gyakoriak voltak a tanácsülések. A város helyzete is nagyon gyakran változott. A városi pénztár a szakadatlan hadi szolgálmányok terhe alatt teljesen kiürült. A városi pénztár e címen a magyar seregre 30,000 frt-ot, az oroszra 20,000 frt-ot, az osztrákra pedig 90,000 frt-ot, vagyis összesen 140,000 frt-ot fedezett; ellenben a magánosok részéről szenvedett összes kár 80,000 frt-ra lett kiszámítva. A legtöbb pusztítást és kárt az orosz segédcsapatok okoztak. Ezeknek bevonulása alkalmából 1849. július végén az elhamvasztás veszélye fenyegette a várost. A Kálvária alatti réten ütött táborbaszállás előtt ugyanis érkezésükkor néhány erre portyázó honvéd huszár rátört az orosz előörsökre. Ezenkívül valaki a nemzeti zászlót a városház tornyára tűzte. Ebből, valamint az orosz segédhadsereg tábornokához, gróf Grabbehez névtelenül érkezett feljelentésből (mely szerint az Óvárban nagy mennyiségű fegyvert, lándzsát és egyéb hadiszert azért tartanak, hogy azzal a polgárságot felfegyverezzék és az oroszok bevonulásakor utcai harcban felhasználják) azt gyanította a tábornok, hogy a város cselt forral a segédcsapatok ellen. Így Grabbe a legszigorúbb előintézkedéseket rendelte el és ágyúkkal készült a várost szétlövetni, amely így odaveszett volna. A táborba hívott városi polgármestert Grabbe három órán át mindaddig magánál tartotta, amíg a kiküldött kémjárat azon hírrel vissza nem tért, hogy a polgármester távolléte alatt átkutatott várban nyoma sincsen a fegyverkezésnek. Goldbrunner Sándor hidegvérűsége és elszántsága, valamint tapintatos, diplomatikus tárgyalása hozzájárult ahhoz, hogy Selmecbánya nem esett áldozatul a felbőszült ellenség bosszújának (Losonccal ellentétben, amelyet Grabbe kozákjai elpusztítottak).[3][6][7]

Ezen eseményeket azonban, és jóval előbb, egyéb más történések előztek meg az 1849. évben. Ezek közül mind olyanok voltak, melyek azt bizonyítják, hogy a városi hatóságnak mennyire nehéz feladata volt az ellentétes hatalmi áramlatok közepette és hogy a kényszerállapotok előtt mindig meghajolni volt kénytelen, éspedig a város végső elpusztulásának kikerülése érdekében. Azon veszélyektől, melyek a várost ismételten végső elpusztulással fenyegették e válságos korszakban, csupán Goldbrunner Sándor tapintata és mérséklete mentette meg, mivel másképp, az ellenállásnak megfelelő erő hiányában, nemcsak az ellenállók, de a lakosok is tönkrementek volna.[3]

1851-ben tisztújítás volt és Goldbrunner Sándort másodszor polgármesterré választották.

1852-ben megalapította a Főgimnáziumot.[8]

1861-ben újraalakul a városi tanács, polgármesterré újból Goldbrunner Sándort választották, immár harmadízben.

Goldbrunner Sándor az abszolutizmus alatt nem akart hivatalt vállalni, bár erre ismételten fel lett híva. 1867-ben azzal bízta meg a m. kir. belügyminisztérium, hogy a törvényhatóság 1861-ben megalakult képviselő-testületet újjászervezésre hívja egybe. Az e célból meghirdetett első alkotmányos közgyűlésen 1867. április 16-án a tisztújítást 1867. május 8-ára tűzték ki, melynek eredménye t.k. az is lett, hogy 1868-ban Goldbrunner Sándor negyedízben lett Selmecbánya polgármestere.[3]

33 év a közszolgálatban, 25 éve polgármester

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1868. július 31-én Heyder Antal, városi főbíró elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlés azt határozta, hogy a Svájczer Gábor főbányagróf és a hét bányaváros biztosának vezetése alatt 1843-ban városi bíróvá megválasztott Goldbrunner Sándor a városnál összesen 33 évig töltött szolgálata (1835-től), illetve polgármesterségének 25-ik évfordulója alkalmából (1843-tól) 1868. augusztus 17-én közhatóságilag ünnepeljék meg és értékes díszkarddal ajándékozzák meg.[* 3][3]

1870. augusztus 2-án 100 éves volt a Selmecbányai Bányászakadémia[9]

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg 1870. augusztus 7-9-én, a Bányászakadémia 100-ik évfordulója alkalmából nagy ünnepség volt tervezve Selmecbányán. Közben felmerült a nagy ünnepséggel kapcsolatban, hogy az akadémia, annak 100 éves fennállásának évfordulóján sem rendelkezik céljának megfelelő, jól berendezett épülettel, hanem kénytelen hét közönséges, egészen más célra épült lakházban meghúzódni, továbbá az akadémia gyűjteményei sem felelnek meg a legújabb tudományos vívmányoknak. Ezért el akarták halasztani az ünnepséget, hogy "idegen szemek" ne lássák a helyzetet. Pénzügyileg sem állt a helyzet jól, mert a m. kir. pénzügyminisztérium a kért 28,000 frt-ból csak a jubileum alkalmából készítendő érmekre és az emlékkönyv kiadásával járó költségekre adott pénzt. Ezek el is lettek készítve: 15 db ezüst- és 530 db bronzérem.

A tervezett jubileum el is maradt volna, ha az alsó-magyarországi bányatársulatok nem határoztak volna úgy, hogy ők pedig a jubileumot megtartják. A bányatársulati egylet gyűlésének határozata alapján Goldbrunner Sándor, egyleti elnök 1870. július 18-án egy német nyelvű felhívást küldött szét, melyben a volt akadémiai hallgatókat és az Alma Mater barátjait az augusztus 1.-3.-i jubileumra meghívta. Az ünnepség lefolyásáról a bányatársulati egylet egy jegyzőkönyvet vett fel és egy e célra készített emlékirattal és az egylet által készített nemzeti zászlóval együtt Selmecbánya város törvényhatósági bizottságának 1870. október 3-án tartott közgyűléséhez a következő átirat kíséretében küldött el:

"Tekintetes közgyűlés! A helybeli bányász akademia 100 éves fennállásának ünnepélye alkalmával az alsó magyarországi bányatársulati egylet részéről készített zászlót és ezen százados ünnepélyre vonatkozó okiratok biztos helyen örök emlékül megőriztetni óhajtván, van szerencsém felkérni a tekintetes közgyűlést, miszerint úgy a zászlót mint az illető okmányokat elfogadni és a városi levéltárban elhelyezni méltóztassék.

Hazafiúi tisztelettel maradván a tekintetes közgyűlés alázatos szolgája, a bányatársulati egylet választmánya nevében annak elnöke

Goldbrunner Sándor"[9]

Öt bányaváros főispánja (a hétből)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1871. július 27-én a császár és király, legfelsőbb elhatározásából Bakabánya, Körmöcbánya, Selmecz-Bélabánya és Újbánya törvényhatósági joggal felruházott bányavárosok főispánjává nevezte őt ki.[3]

1871-ben Goldbrunner Sándor a Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjaként lett megválasztva[10][11]

A főispáni méltóságot csak 1874. december 31-ig viselte, mert ez állásától a császár és király, hű és buzgó szolgálatainak teljes elismerése és az élvezett 3000 frt fizetés beszüntetése mellet felmentette.[3][12]

Goldbrunner Sándor felmentése alkalmából az öt bányaváros érzékeny búcsút vett első, és ilyen minőségben utolsó főispánjuktól, kihez búcsú-átiratot intéztek, Bakabánya díszpolgári oklevelet adott át neki, majd Selmec-Bélabánya azzal rótta le nagyrabecsülését és ragaszkodó odaadását, hogy azon fizetést, melyet Goldbrunner Sándor mint polgármester élvezett, nyug-, ill. kegydíjul ajánlotta fel neki.[3]

III-ik osztályú vaskorona rend adományozása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1875. január 4-én 68-as sz. belügyminiszteri rendelettel arról lett értesítve, hogy érdemeinek legfelsőbb elismeréséül a III-ik osztályú vaskorona rendet díjmentesen adományul kapta.[3]

Múzeum-alapítás gondolata

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a 19. század felében Goldbrunner Sándor polgármester rendeletet adott ki egybegyűjteni és elhelyezni a régiségeket az Óvárban[13] abból a célból, hogy alapját alkossák a később megalapított múzeumnak. Elgondolása csak fél évszázaddal később jött létre Szitnyai József polgármesternek és Richter Ede városi levéltárosnak köszönhetően. Richter a városi múzeum első gondnoka lett, ő alakította át az Óvárat muzeális célokra. Ugyancsak archeológiai kutatásokat vezetett az Óvárosban, Glanzenbergben.[14] A Városi Múzeumot 1900. július 1-én tették elérhetővé a nyilvánosság számára.[8][15] Ez a gondolat volt a kezdete annak az útnak, amely a mai Selmecbánya Múzeum (Múzeum Banská Štiavnica)[16] alapításához vezetett. A mai múzeumban található gyűjtemény egy részéről itt[17] tudósítanak.

Nyugalmazott Goldbrunner Sándor (1875-től)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint a város törvényhatóság, a központi választmány, a közigazgatási és több szakügyi bizottság tagja, továbbá mint a vallás közoktatásügyi minisztérium által kinevezett iskolalátogató, előrehaladott kora dacára is, a városi közélet minden mozzanata iránt továbbra is érdeklődött, úgy mint közpályájának derekán, és a város érdekeinek ápolásában keresett enyhítést feleségének elhunyta után (1890-ben), akivel 52 évig boldog házasságban élt.[3][4]

Millenáris diófaerdő ültetése Selmecbányán

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Selmecbánya is megtartotta 1896 májusában a magyar államiság ezeréves fennállása ünnepét, a millenniumot. Ez alkalommal a város és a helyi akadémia vezetői a Leányváron (Újváron) diófákat is ültettek, valamint az akadémikusok közreműködésével egész diófaerdőt is ültettek a Majercsok nevű területen. Az ünnepség május 11-én kezdődött. Két nappal később, május 13-án, délután 3 órakor a Leányváron az első fát Goldbrunner Sándor, volt főispán ültette el az "Élj és gyümölcsözzél városunk javára" jelmondattal. Több információt itt[18] lehet megtalálni.

Goldbrunner Sándor 90 éves

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Goldbrunner Sándor 1897. február 12-én töltötte be 90-ik életévét jó testi-lelki egészségben, amely jubileumához Szitnyai József polgármester üdvözlő átiratot nyújtott át neki.[19]

A de Adda ház tulajdonosa

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Goldbrunner Sándor egy bizonyos idő óta egészen haláláig[12] a volt de Adda ház tulajdonosa volt a néhai Erzsébet téren. A ház ma a Fő bányaigazgatóság székhelye (Hlavný banský úrad)[20]. Halála után, 1899 nyarán Heincz Auguszta (1840-1910) megvásárolta a Goldbrunner-hagyatékhoz tartozó házat és ezt követően Goldbrunner Sándor egykori házában lakott ő és az emeleten ügyvéd testvére, Heincz Hugó (1848-1910), selmeci országgyűlési képviselő családjával.[21] Ebben a dokumentumban[21] t.k. Goldbrunner Sándor rövid életrajza is található, valamint kb. 1880-ból származó fényképe és sírköve, amint az 2022-ben volt látható. Házával szemben, halála után 1 évvel és 3 nappal, 1899. október 8-án lett felavatva a fekete Honvéd-szobor[21][22], amely létesítéséhez végrendeletében 1000 frt-tal ő is hozzájárult[23]. A szobor ma talpazata nélkül az Óvár múzeum-udvarán áll (a 14. kép itt)[13]. Eredeti helyén ma egy fehér szoborcsoport áll: Az I. és II. VH-ban elesett hősök emlékére (szlovákul "Pomník padlých hrdinov v 1. a 2. svetovej vojne").

Goldbrunner Sándor sírköve 1963 nyarán az ún. úri temetőben Selmecbányán, a Piargi kapu közelében

Halála és sírja

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Goldbrunner Sándor Selmecbányán hunyt el 1898. október 5-én, életének 92. évében[2][12][24][25]. Az év október 7-i temetéséről a Selmeczbányai Hiradó (Selmecz- és Bélabánya szabad kir. város hivatalos közlönye) 42. (október 13-i) száma számolt be részletesen.[26] A várost több mint 60 éven át szolgálta mindvégig becsületesen és lelkiismeretesen.

Goldbrunner Sándor és felesége, Chlebovits Anna sírjai és sírkövei egymás mellett, külön-külön vaskerítéssel vannak körülkerítve az ún. Úri temetőben a Piargi kapu mögött Selmecbányán, és pl. itt[8] is láthatóak. Balra felesége, jobbra ő nyugszik. Sándor sírkövén, hova tovább, annál nehezebben olvasható a szöveg, ezért érdemes ide is feljegyezni azt: "Goldbrunner Sándor, nyug. bányavárosi főispán, a III. oszt. vaskorona rend lovagja, született 1807. évi február 12-én, meghalt 1898. október 5-én"

Megjegyzések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ osztályzatok
  2. ↑ szenátor - Magyar értelmező szótár (1972) szerint ebben az esetben: Önkormányzati jogú város kormányzó testületének tagja
  3. ↑ mivel hogy a díszkard kötője és bojtja az idő rövidsége miatt nem lett elkészítve az ünnepi közgyűlésig, e díszkard csak 1868. december 30-án lett neki átadva

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 ""Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1935," database with images". FamilySearch. 2014. július 3. Hozzáférés: 2025. május 12.
  2. 1 2 ""Slovakia, Church and Synagogue Books, 1592-1935," database with images" (magyar nyelven). Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza. 2014. július 3. 312. o. Hozzáférés: 2026. március 9.
  3. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Szitnyai, József (1893. június 4.). "Az ércz s fémkémlészet történelme" (PDF). KÉMLŐINTÉZETI EGYESÜLET, ötvenéves fennállásának emlékére. 180–197. o. Hozzáférés: 2025. augusztus 12. {{cite web}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)CS1 karbantartás: date és year (link)
  4. 1 2 "Goldbrunner Sándorné Chlebovits Anna gyászjelentése". 2017. február 14. Hozzáférés: 2026. március 7. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  5. ↑ "Národná banka Slovenska - Banskoštiavnická sporiteľňa, Banská Štiavnica". archiv.nbs.sk (szlovák nyelven). Hozzáférés: 2026. március 4.
  6. ↑ Miklós, Ákos (2024. január). "Selmecbánya évszázadai. Várostörténeti kronológia" (PDF). Rudabánya, Ady Endre u. 32.: Bányászattörténeti Kutatások Alapítvány. 92, 94, 99, 177. o. Hozzáférés: 2026. március 7. {{cite web}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)CS1 karbantartás: hely (link)
  7. ↑ "Orosz betörés. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai | Kézikönyvtár". www.arcanum.com. Hozzáférés: 2026. március 10.
  8. 1 2 3 "Pamätihodnosti mesta – Banská Štiavnica". www.banskastiavnica.sk. Hozzáférés: 2026. március 10.
  9. 1 2 Pauer, János (1896). "Az akadémia létezésének századik évfordulója alkalmából 1870-ben tartott ünnepség" (könyv). A SELMECZBÁNYAI M. KIR. BÁNYÁSZATI ÉS ERDÉSZETI AKADÉMIA TÖRTÉNETE (magyar és német nyelven). JOERGES ÁGOST ÖZVEGYE ÉS FIA KÖNYVNYOMÓJA. 207–212, 213, 214. o. Hozzáférés: 2026. március 10. {{cite web}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó)
  10. ↑ Sajóhegyi Frigyes, társulati titkár (1874-01-28). "A magyarhoni földtani társulat tagjainak névjegyzéke. 70. oldal" (PDF). 4. Selmec: Földtani Közlöny: 70. Hozzáférés: 2026-03-04. Goldbrunner Sándor {{cite journal}}: Check date values in: |year= / |date= mismatch (súgó); Cite journal requires |journal= (súgó); Unknown parameter |isue= ignored (súgó)
  11. ↑ Bernáth József (1871). "Szakgyülés 1871. évi november hó 8-án" (PDF). Földtani Közlöny. Magyar Földtani Társulat. 1, 2. o. Hozzáférés: 2026. március 10.. 5. Az első titkár fölolvasta azon tagok névsorát, kik az utolsó, Pesten tartott szakgyülés óta (f. é. junius 14-én beléptek; ezek a következők:... Goldbrunner Sándor, városi főispán Selmeczen... {{cite news}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  12. 1 2 3 "Goldbrunner Sándor halála" (PDF). Hozzáférés: 2026. március 3.
  13. 1 2 "Goldbrunner Sándor – Indulj el egy úton…". 2014. február 2. Hozzáférés: 2026. március 10.
  14. ↑ "120 rokov múzejníctva v Banskej Štiavnici, II. - Múzeum Banska Štiavnica". www.muzeumbs.sk (szlovák nyelven). Hozzáférés: 2026. március 3.
  15. ↑ Szoleczky, Emese (2002. július). "Selmecbánya és környéke – muzeológus-szemmel" (PDF). Magyar Múzeumok (magyar nyelven). VIII. (2). Budapest: A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület folyóirata: 52–54. ISSN HUISSN1219–4662. Hozzáférés: 2026. március 10. {{cite journal}}: Check |issn= value (súgó); More than one of |author= és |last= specified (súgó); Unknown parameter |ország= ignored (súgó)
  16. ↑ "História a súčasnosť - Múzeum Banska Štiavnica". www.muzeumbs.sk (szlovák nyelven). Hozzáférés: 2026. március 10.
  17. ↑ "Mechatronika" (PDF). mechatronikabmt.atw.hu. Hozzáférés: 2026. március 10.
  18. ↑ Dr. Fricz-Molnár, Péter (2021. szeptember 5.). "Millenáris diófaerdő ültetése Selmecbányán" (PDF). Hírlevél 2021/35. Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. 22–24. o. Hozzáférés: 2026. március 16.
  19. ↑ "Különfélék: Goldbrunner Sándor" (PDF). Selmeczbányai Hiradó, SELMECZ-BÉLABÁNYA SZ. K. VÁROS HIVATALOS KÖZLÖNYE. Vörös Ferencz. 1897. február 14. 26.. o. Hozzáférés: 2026. március 16.
  20. ↑ Luppa, Ladislav (2015. szeptember 14.). "English: Memorial House, Kammerhofská street 25Slovenčina: Pamätný dom, Kammerhofská ulica 25". Hozzáférés: 2026. március 9.
  21. 1 2 3 DR. FRICZ-MOLNÁR PÉTER (2022. december 23.). "Hírlevél" (PDF) (magyar nyelven). OMBKE - Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. 23, 24. o. Hozzáférés: 2026. március 9.
  22. ↑ Tamás, Pál. "Honvéd-szobor". www.kozterkep.hu. Hozzáférés: 2026. március 9.
  23. ↑ "Honvédszobrunk létesítésének újabb története" (PDF). Selmeczbányai Hetilap. SZENTGYÖRGYI EDE. 1899. október 8. 5. o. Hozzáférés: 2026. március 16.. Goldbrunner Sándor volt polgármesterünk és e város első főispánja nemes végrendeletében 1000 frtot hagyományozott...
  24. ↑ "Goldbrunner Sándor gyászjelentése". 2017. február 14. Hozzáférés: 2026. március 7. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  25. ↑ "Goldbrunner Sándor gyászjelentése". 1898. Hozzáférés: 2026. március 7. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  26. ↑ "Goldbrunner Sándor temetése" (PDF). Selmeczbányai Hiradó. Selmecz- és Bélabánya szab. kir. város. 1898. október 13. 1–2, 4. o. Hozzáférés: 2026. március 3.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Goldbrunner_Sándor&oldid=29162449”