Giuseppe Giacomini
| Giuseppe Giacomini | |
 | |
| Született | 1940. szeptember 7.[1][2][3] |
| Elhunyt | 2021. július 28. (80 évesen)[5] Veggiano[5] |
| Állampolgársága | olasz |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Giuseppe Giacomini (Padova, 1940. szeptember 7. – Veggiano, 2021. július 28.) olasz operaénekes (tenor). Rajongói körében „Bepi” néven ismert.
Életpályája[szerkesztés]
Énekesi pályafutását Elena Ceriati, Marcello del Monaco és Vladimiro Badiali mellett kezdte. Miután Olaszország-szerte sikereket ért el énekversenyeken, 1966-ban Vercelliben, a Pillangókisasszony Pinkertonjaként debütált. 1969-ben Pármában és Modenában Turiddu (Parasztbecsület) és Des Grieux (Manon Lescaut) szerepében lépett színpadra.
Első Olaszországon kívüli fellépése 1970-ben Berlinben volt, ahol a Manon Lescaut-ban Des Grieux lovag szerepét alakította. Ezt követően Lisszabonban (1971) A köpeny, Barcelonában (1972) és Bécsben (1973) a Tosca előadásában volt látható, majd 1973-ban a müncheni Staatsoperben is színpadra állt.
1974-ben debütált a tengerentúlon, Buenos Airesben a Teatro Colónban Pinkertont alakította. Ezt követően visszatért Olaszországba, és hatalmas sikereket olyan vezető operaházakban mint a Scala (A végzet hatalma, 1974; Bohémélet, 1975), a nápolyi Teatro San Carlo, a torinói Teatro Regio és az Teatro dell’Opera di Roma.
1975-ben először lépett fel Észak-Amerikában; Connecticutban A Nyugat lánya Ramerrez szerepében volt hallható, majd egy évvel később a Metropolitan Operában debütált A végzet hatalmával. 1976 májusában a párizsi Opéra Garnier-ben Alvaro szerepét énekelte A végzet hatalmában. Ez az alakítás még több szerződést hozott neki, s a következő években játszott többek között a Macbethben, a Don Carlosban, a Trubadúrban, a Bajazzókban és a Toscában is. 1980-ban lépett fel először a Covent Gardenben (A Nyugat lánya).
Külön említést érdemel Marco Tutino La Lupa című művének 1990-es livornói ősbemutatóján való részvétele, ahol Nanni szerepét énekelte, illetve amikor Des Grieux szerepét Puccini Manon Lescaut-jának százéves bemutatóján a Teatro Reggio di Torinóban. Énekelt a brit királyi családnak a Covent Gardenben 1988-ban és Gorbacsovnak Moszkvában. Részt vett az Aida történelmi színpadra állításában a kairói piramisok előtt 1987-ben, és Kalaf volt Szöulban az olimpiai játékok megnyitója alkalmából. Olyan ritka operák felújítása is az ő nevéhez fűződik, mint Donizetti Fausta (Róma, 1981) és Leoncavallo Medici (Frankfurt, 1993) művei. Diszkográfiájában szerepel a Norma felvétele Renata Scottóval (1979).
Díjai és kitüntetései között szerepel a bécsi Staatsoper Kammersänger címe, az Arany Viotti, a Giovanni Zenatello-díj, a C.A.Capelli-díj, az Arany Mascagni és a Giovanni Martinelli-díj.
Hosszú karrierje és valóban rendkívüli hangja ellenére Giacomini soha nem szerzett széles körű hírnevet az operavilágban. Bár azt beszélték, hogy 2000-ben visszavonult, továbbra is koncertezett világszerte, és hatvanadik születésnapja elmúltával is eredményesen lépett fel a Tosca Cavaradossijaként a Covent Gardenben.
Felvételei[szerkesztés]
| Év | Opera | Szereplők | Karmester | Kiadó |
|---|---|---|---|---|
| 1979 | Norma | Renata Scotto, Tatiana Troyanos, Paul Plishka | James Levine | CBS |
| 1984 | Manon Lescaut | Raina Kabaivanska, Nelson Portella, Giancarlo Luccardi | Angelo Campori | RCA |
| 1990 | Parasztbecsület | Jessye Norman, Dmitrij Hvorosztovszkij | Semyon Bychkov | Philips |
| 1991 | A köpeny | Juan Pons, Mirella Freni | Bruno Bartoletti | Decca |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ tenors/giuseppe-giacomini, 2017. október 9., Giuseppe Giacomini
- ↑ Opera Vivra. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. január 29.)
- ↑ a b https://primadituttoverona.it/cronaca/e-morto-il-tenore-giuseppe-giacomini-gasdia-una-delle-voci-piu-straordinarie/
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Giuseppe Giacomini című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Kennedy, Michael (2006), The Oxford Dictionary of Music, 985 oldal,ISBN 0-19-861459-4
