Giovanni da Pian del Carpine

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giovanni da Pian del Carpine
Született
1182
Magione
Elhunyt
1252. április 8. (69-70 évesen)
Bar
Foglalkozása
  • felfedező
  • pap
  • diplomata
  • történész
  • író
Tisztség érsek

Giovanni da Pian del Carpine latinul Plano Carpini Johannes (1180 k. – 1252) ferences rendi szerzetes, tartományfőnök, pápai legátus, érsek. A ferences szerzetesrend egyik első buzgó terjesztője.

Életútja[szerkesztés]

Güjük levele a pápához

Giovanni da Pian del Carpine az olaszországi Pian del Carpine községben (ma Magione) született, Perugia mellett 1182 körül. Assisi Szent Ferenc tanítványa, aki 1221-ben Németországba küldte, a ferences rend terjesztésére. Itt 1230-ban tartományfőnök (provinciális) lett. Utóbb Spanyolországban és Szászországban dolgozott.

IV. Ince pápa 1245-ben a lyoni zsinat előzményeként követségbe küldte „tatárok királyához”. 1245. április 16-án indult el Lyonból Stephanus Bohemus baráttal, kesőbb Lengyelországban csatlakozott hozzájuk a lengyel nemzetiségű rendtársa, Benedictus Polonus (Benedykt Polak) barát (1200 körül - 1280 körül), aki tolmácsa volt az utazás során. Plano Carpini jutatta el a Cum non solum c. pápai bullát az Arany Horda vezetőjéhez, Batu kánhoz, aki a muhi csatában zsákmányolt királyi sátorban fogadta. Innen továbbutazott a Mongol Birodalom nagykánjához Karakorumba. 1247 őszén érkezett vissza Lyonba, a pápa udvarába Güjük nagykán válaszával. 1248-tól haláláig a dalmáciai Antivari érseke volt.

Egyetlen fennmaradt műve úti jelentése, mely a mongol birodalom belső viszonyairól írt részletes ismertetés. Éles szemű megfigyelő és kiváló rendszerező elme volt. Művében beszámolt a magyar hadjárat során elesett tatárok nagy számáról.[1]

Műve[szerkesztés]

  • Az általunk tatároknak nevezett mongolok histórája (Historia Mongalorum quos nos Tartaros appellamus)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A másik temetőben azokat helyezik el, akiket Magyarországon öltek meg, ott ugyanis sokan lelték halálukat. Ezeket a temetőket senki nem meri megközelíteni az ügyeletükre rendelt őrökön kívül”. Katona, 223. o.

Források[szerkesztés]