Giovanni Niccolò Servandoni
| Giovanni Niccolò Servandoni | |
 | |
| Született | 1695. május 2.[1][2][3][4][5] Firenze[6] |
| Elhunyt | 1766. január 19. (70 évesen)[1][2][3][4][5] Párizs[7] |
| Állampolgársága | francia[8] |
| Gyermekei | D'Hannetaire |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Niccolò Servandoni témájú médiaállományokat. | |
Giovanni Niccolò Servandoni, más néven Jean-Nicolas Servando vagy Jean-Nicolas Servandon (Toszkánai Nagyhercegség, Firenze, 1695. május 2. – Párizs, 1776. január 19.) építész, díszlettervező, látványtervező.
Élete
[szerkesztés]
Itáliai anya és francia apa gyermekeként a Firenzében született 1695. május 2-án Rómában szerezte képesítését Giovanni Paolo Panini festő és Giuseppe Rossi építész tanítványaként. 1691–1765 között Giovanni Paolo Panini műhelyében tanult, akinek zseniális festészete adta későbbi művészete alapját mint diák itt sajátította el a perspektíva és az építészet alapjait. 1724-ben Párizsban telepedett le, de Európa több nagyvárosában, így 1749-ben Londonban, 1760-ban pedig Bécsben is dolgozott. 1732-ben az ő munkája volt a proto-neoklasszikus terv szerint épült Szent Szulpicius-templom kupolája és homlokzata Párizsban.
1728-ban az Académie Royale de Musique-ben fő festőnek és designernek nevezték ki.
Servandoni munkássága forradalmasította a színházat. Az Académie Royale de Musique-öt elhagyva egy újfajta színház kísérleteibe fogott. Bonyolult élénk színű fényjátékokat; csillogó víz, gomolygó felhők, és tűzijátékok között folyton változó jelenetekkel, amelyekben a nézőtéren elhaladó hajók és repülő szekerek elkápráztatták a közönséget. Ezek a színházi újítások széles körben népszerűvé váltak Európa nagyobb színházaiban is. Servandoni például két évig tervezte Drezda csodálatos operaházának pazar produkcióit. Őt bízták meg a meg a fényes királyi ünnepségek eseményeinek megtervezésével és végrehajtásával is; tűzijáték XV. Lajos legidősebb lányának Lujza Erzsébetnek és Fülöp spanyol infánsnak az esküvőjén stb.
1776. január 19-én Párizsban, 81 évesen érte a halál.
Fontosabb művei
[szerkesztés]- Saint-Sulpice-templom, homlokzat, Párizs, 1732–1745
- Baldachin a Karthauzi Szent Brúnó-templomban Lyon, 1736
- Egmont-palota, Brüsszel neoklasszikus stílusú része
- Átalakítások: Château de Condé, Jean-François de La Faye Leriget
- Château de Gennevilliers a Marshal Richelieu, 1746
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Jean Nicolas Servandoni (holland nyelven). RKDartists
- ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Benezit művészeti lexikon (Oxford). Oxford University Press, 2006 (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Structurae (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 22.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2020. július 1.)