Ugrás a tartalomhoz

Giovanni Battista Tiepolo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giovanni Battista Tiepolo
Született1696. március 5.[1][2][3][4][5]
Velence[6][7][8]
Elhunyt1770. március 27. (74 évesen)[1][2][3][4][5]
Madrid[6][7][8]
Állampolgárságavelencei
HázastársaMaria Cecilia Guardi (1719–)[9]
Gyermekeitíz gyermek:
SzüleiOrsetta Tiepolo
Domenico Tiepolo
Foglalkozása
  • fresco painter
  • gravírozó
  • építészeti műszaki rajzoló
  • festőművész
  • grafikusművész
  • nyomdász
  • rézkarckészítő
  • képzőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Battista Tiepolo témájú médiaállományokat.

Giovanni Battista Tiepolo (más néven Giambattista Tiepolo vagy Giovanbattista Tiepolo ; Velence, 1696. március 5. – Madrid, 1770. március 27.) a késő barokk és rokokó korszak egyik legfontosabb velencei festője. Munkái között szerepelnek hősi eposzokat, történelmi jeleneteket, operajeleneteket és az istenek ünnepeit ábrázoló alkotások. A templomok oltárait, számos puttókat és Ámorokat ábrázoló festményekkel is gazdagította.

A lépcsőház mennyezetfreskója, Würzburgi Rezidencia Ezen a freskón – fő művén – Tiepolo önmagát is ábrázolta (a bal alsó sarok felett), valamint Balthasar Neumann építészt (övvel, hatalmas kutyával) és Antonio Giuseppe Bossi stukkóművészt (átlósan jobbra Neumann felett, feltűnő köpennyel).

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Giovanni Battista Tiepolo 1696. március 5-én született Velencében, anyja, Orsetta és apja, Domenico hat gyermeke közül a legfiatalabbként. Április 16-án keresztelték meg. Szüleik egy kis hajót birtokoltak. Tiepolo anyja egyik fivérénél festőnek tanult, de nagyobb hatással volt rá a nála tizennégy évvel idősebb Giovanni Battista Piazzetta. Tanára Gregorio Lazzarini volt.[10] 17 éves korában bejegyezték a festők céhébe. 18 évesen megalapította saját praxisát, és 21 évesen mesterré vált. Gyorsan sikert aratott, ami keresett és híres festővé tette. Velencei megrendelői mellett egyik ügyfele az udinei érsek, Daniele Dolfin volt, aki megbízta Tiepolót a püspöki palota néhány termének kifestésével és egyéb munkákkal.

Első remekműveknek a Ca' Dolfin reprezentációs termébe szánt hatalmas festményciklusát tekintik, amelyet 1726–1730 között, alkotott, s a Római Birodalom csatáinak motívumait ábrázolják.

1730–31-ben Tiepolo először tevékenykedett Venetón kívül, amikor Carlo Archinto gróf megbízásából öt mennyezetfestményt készített a milánói Palazzo Archintóban, köztük a Művészetek és tudományok diadala, az Apollón és Phaetón, a Perszeusz és Androméda, a Júnó, Fortuna és Venus, valamint a Nemesség című műveket.

Anton Georg von Clerici 1740-ben Tiepolót bízta meg a milánói Palazzo Clerici mennyezetének kifestésével.

1745 és 1750 között a velencei Palazzo Labiában dolgozott. Később két fiával elfogadta Karl Philipp von Greiffenclau zu Vollrads hercegpüspök meghívását Würzburgba. Ez tette Giovanni Battista Tiepolót, Tiziano mellett, a legfontosabb olasz festővé, aki Németországban utazott és alkotott. A würzburgi főpapi rezidenciában található művek Tiepolo fő művének számítanak. Frankföldön a münsterschwarzachi barokk kolostortemplom Háromirályok imádása című festményén is dolgozott. Miután 1753-ban visszatért Velencébe, ahol fiával, Giovanni Domenicóval együtt dolgozott a vicenzai Villa Valmarana ai Nanin.

1761-ben III. Károly spanyol király megbízta, hogy díszítse a madridi Palacio Real tróntermét A spanyol monarchia apoteózisa című mennyezetfreskóval. Ahogy a rokokó stílus kiment a divatból,[11] egyre inkább művészi marginalizálódásra került, mivel az udvari festő Anton Raphael Mengs neoklasszicizmusa egyre elterjedtebbé vált. Például egy aranjuezi templom hét oltárképét már nem állították fel. Egészsége túl gyenge volt ahhoz, hogy visszatérjen Itáliába, így 1770. március 27-én Madridban halt meg.

Ő volt a Velencei Képzőművészeti Akadémia első elnöke.[12] 2003-ban róla nevezték el a (43775) Tiepolo aszteroidát. Fabio Canal, Francesco Lorenzi és Domenico Pasquini voltak tanítványai.

Családja

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1719-ben Tiepolo feleségül vette Maria Cecilia Guardit, a kortárs velencei festők, Francesco és Giovanni Antonio Guardi húgát. Kilenc gyermekük született, akik közül négy lánya és három fia érte meg a felnőttkort. Fiai, Giovanni Domenico és Lorenzo, kezdetben az ő segédjeiként, később pedig önállóan dolgoztak, és elismerést szereztek, különösen Giovanni Domenico. Hasonló módon festettek, mint apjuk, de más műfajban és stílusban. Harmadik fia pap lett.

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Crotta család szentjei 1750 k. Städel Múzeum, Frankfurt am Main
Szent Kelemen látomása
Hüakinthosz halála

Tiepolo teljes életműve öt alkotói szakaszra osztható. Az első az 1715 és 1730 közötti éveket öleli fel, tehát velencei és udinei munkásságának korai szakaszát. Ezt követte az első, érett időszak 1730 és 1749 között, amely jelentős megbízásokat foglalt magában Bergamóban, Milánóban és más városokban. A klasszikus virágzás harmadik szakasza, amelybe Tiepolo würzburgi munkássága, valamint a velencei Palazzo Labián és a Vicenza melletti Villa Valmarana ai Nanin végzett munkái esnek, az 1741 és 1757 közötti éveket öleli fel. A festő velencei életének utolsó öt éve 1757 és 1762 közé esett, majd későbbi madridi munkásságának ötödik szakasza 1762 és 1770 között zajlott.

A würzburgi rezidencia alkotásait Giovanni Battista Tiepolo remekművének tekintik. A lépcsőház mennyezetfreskója, amely 1753-ban készült el, a négy kontinenst ábrázolja. A Császári Csarnok freskói Barbarossa Frigyes és Burgundiai Beatrix esküvőjét, valamint a hercegpüspök császári hercegi jogokkal való felruházását ábrázolják. Összességében a würzburgi freskók egy globális állami festményt alkotnak.

Művei (válogatás)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  2. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. október 16.
  3. 1 2 "Giovanni Battista Tiepolo". RKDartists (holland nyelven).
  4. 1 2 "Benezit Dictionary of Artists". Benezit művészeti lexikon (Oxford) (angol nyelven). Oxford University Press. 2006. Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. 1 2 "KulturNav (Norvégia)" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. 1 2 Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Тьеполо Джованни Баттиста, 2015. szeptember 28.
  7. 1 2 "Union List of Artist Names". Union List of Artist Names (angol nyelven).
  8. 1 2 "RKDartists" (holland nyelven).
  9. ↑ "www.wga.hu/frames-e.html?/bio/t/tiepolo/gianbatt/biograph.html".
  10. ↑ "Archivált másolat". 2013. augusztus 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. augusztus 24.
  11. ↑ The Chariot of Aurora (C. 1734) Artvee
  12. ↑ "Archivált másolat". 2009. január 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. augusztus 24. (accademiavenezia.it, olaszul) hozzáférés: 2013. július 18.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Giovanni Battista Tiepolo című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Keith Christiansen: Giovanni Battista Tiepolo, 1696–1770. Metropolitan Museum of Art, New York, 1996 (archive.org, szerkesztett kötet többek között Adriano Mariuz, Giandomenico Romanelli, Donald Posner, Andrea Bayer, Filippo Pedrocco, William L. Barcham, Catherine Whistler, Diane De Grazia és Keith Christiansen közreműködésével: Életének és munkásságának dokumentált kronológiája Textarchiv – Műveinek Textarchiv és katalógusa Textarchiv – Internet Archívum, számos, részben egész oldalas és színes illusztrációval) Teljes szövegű változat online is elérhető.
  • Franz Hermann Meißner: Tiepolo (= Művészmonográfiák . 22. kötet). Velhagen & Klasing, Bielefeld/Lipcse, 1897 (archive.org)
  • Giuseppe Fiocco: Tiepolo (= Piccola collezione d'arte. 13. kötet). Istituto di edizioni artistiche, Firenze, 1921 (archive.org)
  • Pompeo Molmenti: Tiepolo, la vie et l'oeuvre du peintre. Hachette, Párizs, 1911 (francia, archive.org)
  • Alexis Orloff Prunce: Designs par G.-B. Tiepolo. Galerie Georges Petit, Párizs, 1920 (archive.org)
  • Franz Friedrich Leitschuh: Giovanni Battista Tiepolo: Tanulmány a 18. század művészettörténetéből E. Bauer, Würzburg, 1896 (archive.org)

Legújabb irodalom

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Roberto Calasso: Tiepolo rózsája, olaszból németre fordította Reimar Klein. Carl Hanser Verlag, München, 2010, ISBN 978-3-446-23576-2
  • Chantal Eschenfelder: Tiepolo. Giovanni Battista Tiepolo, 1696–1770. Könemann, 2001, ISBN 3-8290-0698-5
  • Beverly Louise Brown– Terisio Pignatti, Oreste Ferrari, Teresa Longyear: Giambattista Tiepolo: Az olajvázlat mestere. Abbeville Press, 1994, ISBN 1-55859-284-9
  • Keith Christiansen: Giambattista Tiepolo: 1696–1770. Harry N. Abrams, 1997, ISBN 0-8109-6505-4
  • Svetlana Alpers–Michael Baxandall: Tiepolo és a képi intelligencia. Yale University Press, 1994, ISBN 0-300-05978-7
  • George Knox: Tiepolo: Kétszáz éves kiállítás, 1770–1970, Kiállítási katalógusok a Fog Art Museumból: Kétszáz éves kiállítás, 1770–1970. Garland Publishing, New York, 1978, ISBN 0-8240-1954-7
  • Antonio Morassi: GB Tiepolo. Phaidon-Verlag, Köln, 1955, ISBN 978-1-135-19866-4
  • Antonio Morassi: G. B. Tiepolo festményeinek teljes katalógusa, beleértve tanítványai és követői által tévesen neki tulajdonított képeket is, Phaidon, London, 1962
  • Maria Elisa Avagnina: Tiepolo. A Vicentine villák. Electa, Milánó, 1990, ISBN 88-435-3104-2
  • Művészettörténeti Intézet a Würzburgi Egyetemen (szerk.): exemplum virtutis: Giambattista Tiepolo két történeti festménye. Sandstein Verlag, Drezda, 2011, ISBN 978-3-942422-45-1
  • Peter O. Krückmann: Tiepolo, Giovanni Battista. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 26, Duncker & Humbolt, Berlin, 2016, ISBN 978-3-428-11207-4, 268. o. (digitalizált) (németül)
  • Ekaterini Kepetzis: Giovanni Battista Tiepolo. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). Band 18, Bautz, Herzberg 2001, ISBN 3-88309-086-7, 1388–1442. o.
  • Xavier Salomon–Andrea Tomezzol: Tiepolo Milánóban: A Palazzo Archinto elveszett freskói, 2019 ISBN 978-1-911300-52-6 (angol)

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Giovanni_Battista_Tiepolo&oldid=28988522”