Gheorghe Lazăr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ghorghe Lazăr szobra Nagyszebenben

Gheorghe Lazăr, magyaros írásmóddal Lázár György (Felek, 1779. június 5. – Felek, 1823. szeptember 17.) román pedagógus, író, görögkeleti lelkész és teológus.

Élete[szerkesztés]

A szász Brukenthal báró vette pártfogásába és segélyezte tanulmányai befejezéséig. A bölcseletet és jogot Kolozsvárt végezte, Bécsben pedig a bölcselet, jog és teológia doktorává avatták fel, a hallei egyetem pedig tiszteletbeli tagjává választotta. A francia háború idején a császári hadseregben szolgált. A háború után fölszentelték, majd a nagyszebeni teológia tanára lett. Nemsokára a temesvári püspöki székért pályázott, de nem nyerte el. Ezután átment Havasalföldre és 1816-ban megalapította Bukarestben Szent Száva-iskolát. A Szent Száva iskolában tanult utóbb a román kultúra sok neves képviselője. A görögök részéről sok üldözésnek volt itt is kitéve. Végül 1821-ben akaratereje megtört és visszatért Erdélybe, ahol 1823-ban meghalt.

Munkája[szerkesztés]

  • Conductorul tinerimei. Buda, 1826. (Az ifjúság kalauza)

Egyéb munkái kéziratban maradtak.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]