Gertrud Franck-féle biokertészkedés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vegyeskultúrás sorok: paradicsom, bársonyvirág, sárgarépa, hagyma.

A Gertrud Franck-féle biokertészkedés olyan egysoros művelésű vegyeskultúrás rendszer,[1] amely Gertrud Franck német gazdálkodó, kertész megfigyelésein és tapasztalatain alapul, a természetet tekinti példának, ezért a kártevő- és kórokozómentes termést helyes növénytársításokkal és újrahasznosító talajápolással kívánja elérni.

Gertrud Franck[szerkesztés]

Gertrud Franck 1905-ben született Németországban. Házassága révén lett gazdálkodóvá, miután 1935-ben feleségül ment Hannfried Franckhoz, egy nagy vetőmag-kereskedés vezetőjéhez. Egy 1 hektárnyi, használaton kívüli sertéslegelőn kezdte el a gazdálkodást, a célja egy olyan önfenntartó kert kialakítása volt, amelynek tervét követve a vidéki nők bőséges és egészséges termést tudnak biztosítani a családjuknak ‒ Gertrud Francknak magának is hat gyermeke volt. A Föld és Egészség Társaság (Gesellschaft Boden und Gesundheit) elnöke, Wolfgang von Haller volt az első, aki felismerte a megfigyelések jelentőségét. 1957 és 1965 között Gertrud Franck cikksorozatot tett közzé a társaság hírlevelében, majd 1965-ben az Egészséges kert vegyeskultúra által (Gesunder Garten durch Mischkultur) című brosúrában foglalta össze eredményeit, ezt a brosúrát ‒ egy rajzzal illusztrált telepítési tervvel együtt ‒ összesen kilencszer adták ki, mintegy 55 000 példányban. A döntő áttörést az 1980-ban megjelent könyve jelentette, az Egészséges kert vegyeskultúra által. Zöldségek, fűszernövények, gyümölcsök és virágok (Gesunder Garten durch Mischkultur. Gemüse, Kräuter, Obst und Blumen) című munkáját férje fotói illusztrálták, aki a legelejétől dokumentálta a kísérletet. A munkát összesen kilencszer adták ki, legutoljára 2019-ben. Gertrud Franck a 80-as évek végéig folytatta a gazdálkodást és számos előadást tartott Németországban és külföldön, végül 1996-ban hunyt el.[2]

Németül megjelent művei[szerkesztés]

  • Gesundheit durch Mischkultur. Boden und Gesundheit. Langenburg. 1965. (első kiadás)
  • Gesunder Garten durch Mischkultur. Gemüse, Kräuter, Obst und Blumen. Südwest Verlag. München. 1980. ISBN 3-517-00720-X. (első kiadás)
  • Blühender Wildgarten. Ertragreicher Nutzgarten. Südwest Verlag. München 1985. ISBN 3-517-00859-1.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Öngyógyító kiskert. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1983. ISBN 963-234-547-9. (első kiadás)
  • Növénytársítás az öngyógyító veteményesben. Mezőgazdasági Kiadó-Planétás Vgmk. 1985. ISBN 963-232-076-X.

Alapelvei[szerkesztés]

  • Talajvédelem: A módszer talajvédelmének lényege, hogy a sorokba vetett vegyeskultúra növénytömege – a természethez hasonlóan – nem hagy takaratlan talajfelületet. A haszonnövényeknek csak a fogyasztásra szánt része kerül betakarításra, a zöld tömeg nagy része a helyén marad, az elszáradt és elfagyott növényi részek a szárazság és a fagy ellen védik a talajt, védi a talajéletet, és komposzt formájában tápanyagokat is nyújt. A talajvédelmi eljárások egész évben egy humuszban gazdag talajréteget tartanak fenn.
  • Állatvédelem: Egyik – amúgy kártevőnek tartott – élőlényt sem tekinti a kert ellenségének, ezért nem is irtja őket. A rendszer elve szerint a kert növény- és állatvilága, mikroflórája és -faunája önmaga gondoskodik belső egyensúlyáról, ami a magasabb rendű növények fejlődéséhez szükséges. A megjelenő vagy túlszaporodó kártevők fontos jelzői a megbomlott harmóniának, és mint ilyen, fontos szolgálatot tesznek a kertésznek.
  • Vízvédelem: Ez a vegyeskultúra igyekszik a lehető legtöbb vizet tartalékolni, elsősorban a kiterjedt talajtakarásnak köszönhetően.
  • Növénytársítás: A növényeket úgy helyezi egymás mellé, hogy a szomszédos növények egymásra előnyös hatást fejtsenek ki, egymás kártevőit és kórokozóit kölcsönösen riasszák. A növények nemcsak a talajszint felett támogatják egymást, de a talajban is egymás növekedését serkentik. Ha más-más anyagokat hasznosítanak, jól kiegészítik egymást, bizonyos növényfajok visszapótolják azokat a tápanyagokat, amelyekre a másiknak szüksége van, mások gyökérzete fajspecifikus baktériumoknak nyújt otthont. A talajban hagyott gyökérrészek a talajban komposztálódnak.

A kert kialakítása[szerkesztés]

Előkészítés[szerkesztés]

Első lépésként a kijelölt területet teljes egészét ötven centiméteres távolságú spenótsorokkal vetjük be. A gyorsan növő spenót gyökérzete átszövi a talajt és megakadályozza a talajeróziót, a levelek pedig védelmet és árnyékot adnak. Később a spenótot horolókapával kivágjuk, és a helyén hagyjuk, az így kialakított levélszőnyegen lesznek a sorok közötti utak, a vetést tulajdonképpen a korábbi spenótvetemény közé vetjük. A spenót elhaló levelei folyamatosan takarják a talajt, tápanyagot nyújtanak az élőlényeknek, és megakadályozza a járás miatti talajtömörödést, A gyökerek tovább aktívak maradnak, szaponinokat és nyálkaanyagokat biztosítanak a földnek.

Vetésterv[szerkesztés]

Vetési tervek:
1. példa: B-sor: hagyma; C-sor: sárgarépa; A-sor: paradicsom
2. példa: B-sor: káposzta - zeller - karfiol; C-sor: fejes saláta - hónapos retek; A-sor: uborka
3. példa: B-sor: zeller - karfiol; C-sor: fejes saláta - cékla; A-sor: káposzta - borsó
4. példa: B-sor: hagyma; C-sor: sárgarépa - pasztinák; A-sor: cukkini
5. példa: B-sor: káposzta - kelbimbó; C-sor: spenót - fejes saláta; A-sor: burgonya

A vetéshez a növények három csoportját állapítjuk meg fizikai tulajdonságai és tenyészideje alapján. A csoportok szolgálnak a vetési sorok alapjául.

  • A-sor: Ide kerül a főkultúra, ezek elé a hosszú tenyészidejű növények elé, csak gyorsan növő előveteményeket ültetünk, mivel májustól az első fagyokig ezek a növények elfoglalják ezeket a sorokat. A fősorok egymástól 2 m távolságra vannak. Olyan növények kerülnek ide, amelyek jellemzően magasra növők vagy szétterülők, mint: paradicsom, karósbab, uborka, kései káposzta, burgonya, cukkini, korai borsó, tök.
  • B-sor: két fősor között félúton, tehát 1 m távolságra kerülnek a közepes tenyészidejű növények, amelyek a vegetációs időszak első vagy második felében foglalják el a sort. Ezt a sort tehát kétszer takarítjuk be. Ide kerülnek: póréhagyma, hagyma, feketegyökér, karfiol, zeller, bokorbab, korai káposzta, cékla, borsó, pasztinák, mángold.
  • C-sor: az A- és a B-sorok közé, azoktól 50 cm távolságra kerülnek az olyan növények, amelyek még gyorsabban nőnek, egy évben akár háromszor is szedhetők, alacsony növésű zöldségek, amelyek kedvelik a szomszédos növények árnyékát. Például: sárgarépa, salátafélék, karalábé, édeskömény, pasztinák, póréhagyma, korai burgonya.

Betakarítás[szerkesztés]

A különböző tenyészidejű sorok kialakításának előnye, hogy folyamatosan tudunk betakarítani, a sorok folyamatosan ürülnek ki és töltődnek fel újra, a talaj folyamatosan takarva van. Mivel folyamatos az utánpótlás, ezért a terményeket könnyű feldolgozni, nem halmozódnak fel, és nem kell raktározni őket, a növények nem szöknek magba.

Felkészülés a télre[szerkesztés]

A tél közeledtével már nem miden sorba érdemes újra vetni, és a sorok lassan elkezdenek kiürülni. Ekkor érdemes ezekbe a sorokba mustármagot szórni. A mustár néhány napon belül kinő, és vastag, zöld takaróval fedi be a talajt, védi a fagyok ellen, elfojtja a gyomokat, gyökerei mélyre lenyúlnak a talajban, az alsóbb régiók tápanyagait a felsőbb részekbe vonja. A hideg időben a mustár nem tud virágzani, ezért nem is nőnek rajta kemény, durva szárak. A mustár -7 °C alatt megfagy és tavasszal a gereblye érintésére szétporlad, értékes tápanyagokat nyújtva az új növényeknek. A mustár előveteményként és köztesként is kiváló.

Ahol a tél beálltáig már nem hajt ki a mustár, ott a talajt az utolsókét felszedett termés – gyökérzeller, kései káposzta, cékla, kései sárgarépa – leveleivel takarjuk.

Olyan agyagos talaj esetében, ahol a talaj magas víztartalma miatt késő tavaszig nem lehet a földre lépni, érdemes már az előző ősszel kiszórni a magokat. A magok nem csíráznak ki, de a talajban megduzzadnak, a talajnak tehát kissé már fagyosnak és száraznak kell lennie. A tél alá vetéshez olyan fajtákat kell választanunk, amelyek nem érzékenyek a tavaszi alacsony hőmérsékletre. Különösen a hagyma alkalmas arra, hogy a talajban biztonságosan átteleljen, sőt, akár nagyot növekedjen.

Újravetés[szerkesztés]

A következő évben a talaj-előkészítő spenótveteményt 25 cm-rel oldalirányba elmozdítva vetjük, így a spenótsorok az előző év zöldségsorainak helyére kerül. Mikor a spenótsort lesaraboljuk, az utak kerülnek az előző év veteményének, az új vetés pedig a tavalyi év útjainak helyére. Evvel az eljárással, és azzal, hogy egy évben akár háromszor is váltják egymást a kultúrák – elő-, fő- és utóvetemény formájában – nem kell aggódni a vetésforgó miatt.

Növénytársítás[szerkesztés]

Előnyös szomszédságok
1. növény 2. növény
bab káposztafélék
cékla káposztafélék
paradicsom petrezselyem
paradicsom hagyma
paradicsom káposztafélék
paradicsom zeller
paradicsom bokorbab
sárgarépa hagyma
pasztinák hagyma
saláta retek
saláta bab
saláta uborka
saláta bokorbab
saláta cékla
saláta mángold
borsó káposztafélék
borsó zeller
zeller káposztafélék
uborka káposztafélék
burgonya káposztafélék
burgonya borsó
burgonya lóbab
Hátrányos szomszédságok
1. növény 2. növény
bab hagyma
káposzta hagyma
vörös káposzta paradicsom
petrezselyem fejes saláta
burgonya hagyma
sárgarépa paradicsom
spenót sárgarépa
spenót mángold
spenót új-zélandi spenót

A helyesen megválasztott növénytársítások védelmet nyújtanak egymás számára. A rovarok a növények által kibocsátott anyagok – illatanyagok és exkrétumok – tájékoztatják arról, hogy hol tudnak táplálkozni, illetve lerakni tojásaikat. A veszélyeztetett növények – például káposzta vagy burgonya – közé egészen más illattal bíró növényeket ültetünk, ez megzavarja a rovarokat, és további keresésre sarkallja őket. Másrészről, a hasonló növények közötti nagy távolság megakadályozza a kártevők tömeges fertőzését.

  • a zeller és a paradicsom hatékony riasztónövény, különösen a káposztaféléket fertőző káposztalepkét tartja távol
  • a saláta mellé érdemes mindig retket vetni, mert a saláta megvédi azt a földibolhák ellen
  • a hagyma igen jó társnövénye a szamócának, a szamóca a talaj felett terül szét, a hagyma pedig, bár magas lesz, de vékony, így fényt hagy a szamócának, a szamóca közé ültetett hagymák mindig jobban teremnek
  • a paradicsomot megvédi a rothadástól, ha előveteménye mustár vagy lóbab, illetve, ha csalánlével trágyázzuk a talajt, a sorok közé vethetünk mustárt vagy körömvirágot
  • a mustár minden növény számára kiváló elő- és köztesvetemény, mély gyökerei lazítják a talajt, riasztja a kártevőket, különösen a fonálférgeket, gyökérmaradványai gazdagítják a talajt, és bár a káposztafélék családjába tartozik – a tapasztalatok azt mutatják – hogy együtt vethető más káposztafélékkel anélkül, hogy talajuntságot okozna
  • a lóbab kiváló előveteménye minden olyan növénynek, amelyek később kerülnek kiültetésre, és nagy tápanyagigénnyel rendelkeznek, például a paradicsomnak, uborkának, káposztának; a többi pillangóshoz hasonlóan nitrogéngyűjtő, a fagyra nem érzékeny, ezért korán el lehet vetni
  • a mézontófű avagy facélia (Phacelia tanacetifolia) kiváló köztes növény, finom szőnyeget alkot, amely az esőt átengedi, de a talaj párolgását megakadályozza, a harmatot összegyűjti, egész évben virágzik, átható illata vonzza a beporzó rovarokat, különösen a levéltetveket pusztító zengőlegyeket (Syrphidac); kiváló zöldtrágya, dísznövény, olykor takarmányként is hasznosítják


A legfontosabb védőnövények[szerkesztés]

Egy- és kétnyári gyógy- és fűszernövények
Ezek számára nem szükséges önálló sorokat fenntartanunk, kiváló köztesei a legtöbb növénynek.
Gyors növésűek, ugyanakkor ezekből a konyha igénye is nagy, folyamatosan vetjük és aratjuk őket.
Anethum graveolens 001.JPG Kapor (Anethum graveolens): Kapormagot minden zöldség vetőmagja mellé keverhetünk, mert minden mellette nővő növény egészségesebb lesz tőle. Különösen jó uborka, káposztafélék, cékla és sárgarépa mellé, a sárgarépa a kapor hatására zártan és egyenletesen nő, és nem dől meg. Ha korán vetjük, enyhe árnyékot nyújt más palántáknak. Zamatos turbolya - 2015.04.17.JPG Zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium): A turbolya szintén vethető minden más növény mellé, különösen fontos előnye, hogy minden salátafélét megvéd a lisztharmattól, erős szaga elriasztja a levéltetveket, hangyákat és a csigákat is. Ha nem szedjük fel, áttelel, és télen is szedhető.
Satureja hortensis Prague 2011 1.jpg Borsikafű (Satureja hortensis): Szintén minden növény mellett helyet kaphat, de mivel fagyérzékeny, csak májusban érdemes elvetni. Ha bab mellé vetjük, elűzi a fekete babtetűt. Basil-Basilico-Ocimum basilicum-albahaca.jpg Bazsalikom (Ocimum basilicum): A bazsalikom fagyérzékeny, de más fagyérzékeny növényekkel együtt megvédi azokat a lisztharmattól. Hosszú tenyészidejű növények mellett kapjon helyet, mint az uborka, cukkini, édeskömény. Mivel a bazsalikom jó méhlegelő, ezért az előbbieket beporzását is segíti.
Borage or starflower crop - geograph.org.uk - 478645.jpg Borágó(Borago officinalis): A borágó elriasztja a káposztafélék kártevőt, és mivel szőrös a levele, ezért a csigákat is távol tartja, nagy, erőteljes gyökerei a legkeményebb talajt is fellazítják, de ne hagyjuk virágozni, mert magjait mindenfelé szétszórja. White Mustard Flowers.jpg Fehér mustár (Sinapis alba): Különösen a szamócatövek közének kitöltésére alkalmas, csak a szamóca érése előtt, a sarjak leválasztása után vessük el, mivel hamar kikelnek a magok és gyorsan nő a növény. Ne hagyjuk magasra nőni, használjuk talajtakarásra. Távol tartja a fonálférgeket.
Petroselinum crispum.JPG Petrezselyem (Petroselinum crispum): Elsősorban szegélynövénynek ajánlható, elsősorban a hagyma és a paradicsom jó partnere, de gyengébb növekedésű szomszédokkal, például salátákkal, ne párosítsuk össze. 034( هەمیشە بەهار (آذريون.jpg Körömvirág (Calendula officinalis): A körömvirág szintén univerzálisan használható. Gazdag gyökérzete távol tartja a fonalférgeket. Különösen a szamóca és a paradicsom mellett hatékony.
Onions3.JPG Hagymák (Allium): A hagymák védik a növényeket a szürkepenésztől és a fonalférgektől. A fokhagyma elriasztja az egereket. Img 0717 garden cress.jpg Kerti zsázsa (Lepidium sativum): Veteményesbe nem ajánlott, mivel nagyon eluralkodhat, de a gyümölcsfák alá vetve elriasztja a levéltetveket és a vértetveket is.
Starr-070730-7896-Apium graveolens var dulce-in store-Foodland Pukalani-Maui (24595081790).jpg Metélőzeller (Apium graveolens): A metélőzeller kiváló előveteménye a káposztaféléknek, elűzi a káposztalepkék hernyóit és a földibolhákat. A káposztával eg sorba is vethetjük, ha nem szedjük fel, zölden áttelel.
Évelő gyógy- és fűszernövények
Az évelők erős aromájú növények, ezért távol tartják a kártevőket, és vonzzák a méheket.
Cserépbe ültetve úgy mozgathatjuk őket, ahogy akarjuk, és oda tehetjük, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.
20170503Artemisia absinthium6.jpg Fehér üröm (Artemisia absinthium): Alaposan válogassuk meg a fehér üröm helyét, mert bár sok kártevőt elriasztja, és ez az egyetlen ismert biológiai ellenszere a ribiszkerozsdának, de elűzi a földigilisztákat is, ezért semmi esetre sem kerülhetnek a darabjai a komposztra, és eltávolítás után is még évekig gátolja a földjébe ültetett növények növekedését. Baldrian Zwiesel.JPG Macskagyökér (Valeriana officinalis): A mellé ültetett vagy a levével megpermetezett zöldségek virágzását segíti, amelyek ennek hatására bőségesebb termést hoznak.
Echter Lavendel (Lavandula angustifolia) (9478066937).jpg Levendula (Lavandula angustifolia): Minden évelőágyban szerepelhet, különösen rózsák alatt, mert elűzi a levéltetveket. Ha valahol zavaróvá válik a hangyák jelenléte, ültessünk oda levendulát. A lepkék számtalan faját vonzza, sehol nincs annyi lepke, mint a levendulán. Atlas roslin pl Melisa lekarska 96 7402.jpg Citromfű (Melissa officinalis): Nagyon jó méhcsalogató, ezét oda ültessük, ahol a méhek beporzására különösen szükség van. Mivel az év bizonyos szakaszaiban igen gyors növekedésű, és indákkal szaporodik, időben vágjuk vissza és ritkítsuk meg.
Allium schoenoprasum a1.jpg Metélőhagyma (Allium schoenoprasum): Minden gombás fertőzést távol tart, felvirágzott állapotba a csúcsokat szórjuk a földieper közé. Ha cserépben tartjuk, hagyjuk télen egyszer átfagyni, mert ettől újra erőre kap.

Talajvédelem[szerkesztés]

A talajok igen különbözők lehetnek: mésztartalmuk szerint meszes azaz lúgos vagy mészszegény vagyis savanyú, homok- vagy agyagtartalmától függően pedig nehéz vagy könnyű. Noha az emberi beavatkozás sokat javíthat a talajon, ha abbahagyjuk a művelést, a talaj visszatér eredeti állapotába, vagyis nem jut elég humuszhoz. Ellenben a gondosan művelt talajt átszövik a gyökerek és benépesítik a földigiliszták.

  • A talajt egész évben kíméletesen kezeljük, és sosem hagyjuk takaratlan. A felszedett termés helyére mindig újabb magokat vetünk.
  • Talajforgatásra nincs szükség, ezt különösen akkor kell elkerülni, ha az időjárás szélsőségesen meleg vagy hideg, mert a talaj felszínére kerülő mikroorganizmusok elpusztulnak. A durva kapálás, talajforgatás megzavarja a talajéletet, mert a még éretlen talajréteg kerül a felszínre, míg a humuszban gazdag rétegek ez alá.
  • A talajban elpusztult gyökerek helyén levegő- és vízszállító pólusok alakulnak ki, ami segíti a tápanyagszállítást és -cserét.
  • A komposztálásnál a természetet tekintjük példaképnek, ahol nincs komposzttelep, az elhalt növényi részek újabb és újabb komposztrétegként kerülnek a talajra. A felületi komposztálás a legjobb utánzata annak, ami a természetben történik, a talaj ebben a formában sokkal gyorsabban és biztosabban kapja vissza a tápanyagokat.
  • A jó felületi komposzt elég száraz ahhoz, hogy ne vonzza a csigákat, de elég nedves ahhoz, hogy felfogja a harmatot. Ne használjunk tisztán szalmát vagy tőzeget.
  • Ha a felületi komposzton keresztül locsoljuk a növényeket, akkor az mintegy szűrőrétegen áramlik keresztül.
  • A gazdag talajélet biztosítja, hogy a baktériumok a lebontás közben termelt szén-dioxid nagy mennyiségét közvetlenül a talajból, a fölöttük álló levelekhez juttassa.
  • Károsíthatja a talajt, ha közelében radikális változtatások történnek, nagyobb mennyiségű bokor- vagy fatömeget vágnak ki, és evvel elveszti védelmét, megváltozik a megszokott légcsere.
  • A trágyázás is károsíthatja a talajt, és nem csak a mesterséges trágyák, de a természetes eredetű trágya is, ha nem megfelelő időben vagy adagolással végezzük a hozzáadást. A túl friss istállótrágya és a hígítatlan trágyalé megmérgezi a talaj élővilágát.
  • A talajt károsíthatja a túl hideg, kemény vagy klórtartalmú öntözővíz.
  • Taposással is károsíthatjuk a talajt, sose kezdjük el tavasszal a munkákat addig, amíg a talaj nedves, a tömörödés nyomai még ősszel is megmaradnak. A vetés idejét toljuk ki a talaj felszáradásáig, a növények így jobban fejlődnek, és behozzák a lemaradást.

Talajjelző növények[szerkesztés]

A földön természetesen számtalan olyan növény fog megjelenni, amelyet nem mi vetettünk. Ezeket a legtöbb gazdaság káros gyomnövényeknek tartja, és minden lehetséges módon irtja őket. A biokertben minden olyan növénynek helye van, amelyet valamilyen módon fel tudunk használni és jelenléte nem zavaró. A vadon növő növények felhasználása széles skálán mozog, jelzik a talaj állapotát és segítenek a javításában.

  • mésztartalmú és tápanyagokban gazdag talajt jelző növények:
  • nitrogénben és vasban gazdag talajt jelző növények:
  • nehéz, de jó vízgazdálkodású talaj jelző növények:
  • pangó vizet és nehéz talajt jelző növények:

Komposztálás[szerkesztés]

Az egy helybe gyűjtött komposztdombnál sokkal értékesebb a talajtakaró komposzt. Külön halomba csak olyan növényi részeket rakjunk, amelyek közvetlen talajfedésre nem alkalmasak, például borsószalma, fásodott növényi részek, gallyak. A talajtakaró komposzt mindig gyorsabban alakul át, és értékesebb eredményt ad, a komposzt-fedőréteg a talajon megfelelő mikroklímát alakít ki, összegyűjti a harmatot, megvédi a talajt az esőtől, az értékes tápanyagok kimosódásától, véd az erős fény ellen.

A talajfedő komposzt közvetlen kapcsolatban van a talajjal, nem csak a giliszták férnek tehát hozzá, hanem az összes apró lebontó élőlény, a szerves anyagok helyben alakulnak ki, az összes fázis összes terméke közvetlenül a talajba kerül, a helyesen megválasztott takarónövények a kártevők ellen is védenek, a takarónövények váltásával pedig megelőzhető a talajuntság.

Nyesedékkomposzt[szerkesztés]

A nyesedék kézi vagy gépi úton feldarabolt durvább, keményebb, de komposztálásra alkalmas anyagok alkotják. Ezeket halmokba hordjuk, de az így létrejövő anyagot nem szabad összetéveszteni a sima komposzttal, ezt ugyanis nem hordhatjuk olyan talajra, ahová vetni akarunk, vagy ahová palántákat akarunk ültetni. A növények fás része ugyanis lignitet tartalmaz, ami gátolja a növényi növekedést. Nyesedéket tehetünk fás szárú és már begyökeresedett növények alá, például a liliom- és rózsaágyakba, a málna, szamóca és a gyümölcsfák alá. Minden más esetben a nyesedékek kiszórásával várnunk kell egy évet, csak a nyár végén kezdjük el kihordani. A nyesedékhez keverjünk egyéb anyagokat és gyógynövényeket, amelyek távol tartják a kártevőket és a csigákat, megakadályozzák a berohadást.

Gilisztakomposzt[szerkesztés]

A nagy földigiliszta (Lumbricus terrestris) a kert minden részében hasznos.
A vörös színű komposztféreg (Eisinia foetida) szinte akármilyen hulladékból képes komposztot csinálni.

Létrehozhatunk külön komposztot a giliszták felszaporítására. Ebbe a komposztba egyéb konyhai hulladékokat is tehetünk, amelyeket nem szórunk szét a kertben, mivel különböző állatokat vonzhatnak oda. Ezeket az anyagokat azért adhatjuk hozzá a gilisztakomposzthoz, mert ezt a halmot amúgy is alaposan le kell takarnunk földdel, a giliszták jobban szaporodnak ilyen, tápanyagokban gazdag, ugyanakkor hűvös és nedves helyen.

A gilisztákat tarthatjuk szabadon lévő és zárt komposztban is. A zárt komposztban is szükségük van azonban arra, hogy a levegő minden oldalról bejuthasson a földjükbe. A nyitott komposzt előnye, hogy benne más lebontó élőlények is gazdagon tenyésznek, mint például ászkák, százlábúak és férgek. A komposztból a kert többi részébe is érdemes széthordani a gilisztákat, ügyelve arra, hogy mindig elegendő példányt hagyjuk a komposztban, hogy ott szaporodni tudjanak. Nem igaz az a hiedelem, hogy a giliszták kárt okoznak a kertben avval, hogy megrágják a növények apró gyökereit, ez egyszerűen nem igaz.

Komposztlevek[szerkesztés]

Komposztlevek vagy trágyalevek használatával olyan növények hatóanyagait hozhatjuk el a kertünkbe, amelyek amúgy nem feltétlenül vannak jelen benne. Komposztlevet úgy készíthetünk, hogy egy megfelelő, fa-, agyag- vagy betonedényt félig megtöltünk az adott növényi részekkel, majd felöntjük vízzel. A víz azonnal elindítja a természetes erjedési folyamatokat. A legjobb esővizet használni, de a csapvíz is jó. Az erjedés lassú, sebessége a hőmérséklettől függ. A folyamat elején a komposztlevet még közvetlenül használhatjuk öntözésre vagy a beteg részek kezelésére, később a folyamat során a lé egyre sűrűbb és büdösebb lesz. A szag ellen használhatunk kovakövet. Később a levet érdemes hígítani, de gyümölcsfák alá a télutón hígítás nélkül is önthetjük. A massza alkalmas a törzs betegségeinek és fagykárának kezelésére, a kéreg lekenésére. Az edényben visszamaradt anyagot a komposzthalomra tehetjük.

Vízvédelem[szerkesztés]

A biokertészkedés vízvédelme nem jelent mást, minthogy a vízzel a lehető legtakarékosabban bánunk, és a lehető leghatékonyabban használjuk fel. A legjobb az esővíz összegyűjtése, ugyanis ez teljesen más összetételű, mint a csapvíz. A csöpögtetéses módszer házilag is megoldható, és állandó, egyenletes vízellátottságot biztosít.

A takarással megfelelően védett talaj felfogja az esőt, és azt szűrve adja át a földnek, a harmatot is összegyűjti és megakadályozza a párolgást. Ha az így tartalékolt vízmennyiségen túl is vízre van szükségünk, akkor kizárólag a talajtakaró komposztot öntözzük, sose locsoljunk vizet közvetlenül növényekre, kiváltképp ne a levelekre, mert ez kórokozókat terjeszt, főleg a lisztharmatot.

Ha nem tudjuk biztosítani a folyamatos öntözést, jobban tesszük, ha a frissen vett magvakat nem öntözzük be, a magok így is kikelnek, igaz, lassabban, de sokkal ellenállóbbak lesznek a szárazsággal szemben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Németül: Reihenmischkultur (Reihen- 'sor-' + -misch- 'vegyes' + -kultur 'kultúra').
  2. Ez a szakasz a német nyelvű Gertrud Franck című Wikipédia-szócikk alapján készült.

Források[szerkesztés]

  • Gertrud Franck 1992. Öngyógyító kiskert. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. ISBN 963-234-547-9.

További információk[szerkesztés]