Germania (irodalmi mű)
| Germania | |
 | |
| Szerző | Publius Cornelius Tacitus |
| Eredeti cím | Germania |
| Megírásának időpontja | 98–106 körül |
| Nyelv | latin |
| Témakör | germán törzsek leírása |
| Műfaj | néprajz |
| Kiadás | |
| Magyar kiadás | Tacitus összes művei I–II. (ford. Borzsák István), Európa Kiadó, Budapest, 1980, ISBN 963-07-1559-7, 1085 p |
| Külső hivatkozás | https://mek.oszk.hu/04300/04353/html/01.htm#2 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Germania témájú médiaállományokat. | |
Germania a címe az ókori római író és politikus, Publius Cornelius Tacitus germán törzsekről szóló rövid művének, melyet rendszerint Kr. u. 98-ra datálnak,[1] más vélekedések[2] szerint azonban a panoniis név feltűnése (azaz a többes szám használata) arra utal, hogy Pannonia provinciát már felosztották a mű írásának idején Alsó- és Felső-Pannóniára. Eszerint a mű a Kr. utáni 103-106 közötti időszakban születhetett. (Az eredeti felfogás ezt a szófordulatot a pannóniai népek megnevezéseként értékeli.)
Tartalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Germania egy általános és egy különleges részre tagolódik. A mű a Rajna és Visztula között élő germán törzseket nevezi meg, és leírja szokásaikat és életmódjukat. Tacitus kiemeli a germánok hagyományokhoz ragaszkodó családi életét, hűséges és őszinte karakterüket, bátorságukat a háborúban, és szabadságszeretetüket. Rámutat azonban gyengeségeikre is; a kockajáték elterjedtségére, valamint a sörfogyasztás szeretetére.
Tacitus maga feltehetőleg sosem járt Germániában, ezért megnyilatkozásai nem saját tapasztalatain alapulnak. Művében más szerzőkre hivatkozik, többek között a Caesar Gall háborújában leírtakból merít forrást. Tacitus szándéka a Germania megírásával vitatott. Feltehetőleg a lezüllő római nagycsaládoknak próbált egy pozitív példát állítani, ez megmagyarázza, miért írta le oly idealizáltan a germánokat.
Fennmaradása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tacitus műve - több más kisebb művével együtt - csak egy példányban őrződött meg a humanizmus koráig. Poggio Bracciolini egyik szolgálója találta meg a hersfeldi apátságban, és a példányt 1455-ben Itáliába szállították. Először Enea Silvio Piccolomini, a későbbi II. Piusz pápa foglalkozott az írással, melyre felhívta a német humanisták (Conrad Celtes, Aventinus, és mindenekelőtt Ulrich von Hutten) figyelmét is. Ezzel megkezdődött a németség érdeklődése a mű felé, melyet sokan saját őstörténetük leírásának tartottak.
Eduard Norden elemzése, és az azóta elterjedt germán-elméletek a mai napig kifejtik hatásukat.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Germania (Tacitus) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.