Ugrás a tartalomhoz

Germania (irodalmi mű)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Germania

SzerzőPublius Cornelius Tacitus
Eredeti címGermania
Megírásának időpontja98106 körül
Nyelvlatin
Témakörgermán törzsek leírása
Műfajnéprajz
Kiadás
Magyar kiadásTacitus összes művei I–II. (ford. Borzsák István), Európa Kiadó, Budapest, 1980, ISBN 963-07-1559-7, 1085 p
Külső hivatkozáshttp://mek.oszk.hu/04300/04353/html/01.htm#2
A Wikimédia Commons tartalmaz Germania témájú médiaállományokat.

Germania a címe az ókori római író és politikus, Publius Cornelius Tacitus germán törzsekről szóló rövid művének, melyet rendszerint Kr. u. 98-ra datálnak,[1] más vélekedések[2] szerint azonban a panoniis név feltűnése (azaz a többes szám használata) arra utal, hogy Pannonia provinciát már felosztották a mű írásának idején Alsó- és Felső-Pannóniára. Eszerint a mű a Kr. utáni 103-106 közötti időszakban születhetett. (Az eredeti felfogás ezt a szófordulatot a pannóniai népek megnevezéseként értékeli.)

Tartalom

[szerkesztés]

A Germania egy általános és egy különleges részre tagolódik. A mű a Rajna és Visztula között élő germán törzseket nevezi meg, és leírja szokásaikat és életmódjukat. Tacitus kiemeli a germánok hagyományokhoz ragaszkodó családi életét, hűséges és őszinte karakterüket, bátorságukat a háborúban, és szabadságszeretetüket. Rámutat azonban gyengeségeikre is; a kockajáték elterjedtségére, valamint a sörfogyasztás szeretetére.

Tacitus maga feltehetőleg sosem járt Germániában, ezért megnyilatkozásai nem saját tapasztalatain alapulnak. Művében más szerzőkre hivatkozik, többek között a Caesar Gall háborújában leírtakból merít forrást. Tacitus szándéka a Germania megírásával vitatott. Feltehetőleg a lezüllő római nagycsaládoknak próbált egy pozitív példát állítani, ez megmagyarázza, miért írta le oly idealizáltan a germánokat.

Fennmaradása

[szerkesztés]

Tacitus műve - több más kisebb művével együtt - csak egy példányban őrződött meg a humanizmus koráig. Poggio Bracciolini egyik szolgálója találta meg a hersfeldi apátságban, és a példányt 1455-ben Itáliába szállították. Először Enea Silvio Piccolomini, a későbbi II. Piusz pápa foglalkozott az írással, melyre felhívta a német humanisták (Conrad Celtes, Aventinus, és mindenekelőtt Ulrich von Hutten) figyelmét is. Ezzel megkezdődött a németség érdeklődése a mű felé, melyet sokan saját őstörténetük leírásának tartottak.

Eduard Norden elemzése, és az azóta elterjedt germán-elméletek a mai napig kifejtik hatásukat.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. So richtig Much 1967: 420. old.
  2. Roland Schuhmann: Eine textkritische Anmerkung zu Tacitus, Germania c. 1,1 und ihre Bedeutung für die Datierung der Schrift, in: Glotta 80 (2004), 251-261. old.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Germania (Tacitus) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]