Gerics József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gerics József
Született 1931. november 13.
Budapest
Elhunyt 2007. április 22. (75 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész

Gerics József (Budapest, 1931. november 13. – Budapest, 2007. április 22.) történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Gerics Flórián gazdasági cseléd, aki az I. világháborúban megrokkant, majd trafikengedélyt kapott, és 1952-től a Fővárosi Dohánybolt Vállalat alkalmazottja, édesanyja Perényi Márta tisztviselő.[1] Iskolai tanulmányait az egyetemi Gyakorló Gimnáziumban (mai ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola) végezte. 1952-ben még egyetemista volt, amikor tanítani kezdett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 55 tanéven keresztül oktatta levéltárosok, középiskolai tanárok, történészek nemzedékeinek a középkori történelmet. Előbb a Történelem Segédtudományai Tanszéken tanított, majd 1982-ben a Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék professzora lett. Innen ment nyugdíjba 2001-ben, a tanítást azonban nyugállományba vonulása után, betegen sem hagyta abba. Az 1990-es években a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karán a Jogtörténeti Tanszéket vezette. 1991-ben 60. születésnapja alkalmából emlékkönyv készült a tiszteletére. 2001-ben munkássága elismeréseként magas állami kitüntetést kapott.

Oktatói tevékenysége[szerkesztés]

Történész hallgatókat tanított latin nyelvre. Középkori magyar forrásismeretet, intézménytörténetet, társadalomtörténetet, jogtörténetet, egyháztörténetet, eszmetörténetet oktatott – magas színvonalon, de emellett latin nyelvű oklevelek olvasását is tanította. Doktorandusz hallgatók munkáját irányította.

Történészi tevékenysége[szerkesztés]

Gerics József nagy formátumú középkortörténész volt, jelentős, sokrétű tudományos életművet hagyott hátra. A középkortudomány szinte minden területét művelte. Különösen szívesen foglalkozott az Árpád-kor problémáival.

Munkásságának meghatározó részét képviselik azok az írásai, amelyek a krónika- és legendaírás, a középkori eszmetörténet kérdéseivel foglalkoztak. Fiatalon, 1960-ban krónikakutatásai révén nyerte el a kandidátusi tudományos fokozatot.

Úttörő jelentőségű tanulmányokat írt intézménytörténeti problémákról (pl. a 14. századi kancellária és királyi tanács története, a nemesi megye kezdetei).

Az 1970-es években érdeklődése mindinkább a hazai rendiség vizsgálata felé fordult. Akadémiai doktori fokozatot is ebből a témakörből szerzett 1981-ben. Disszertációja életművének egyik csúcspontja. A 13. századi korai rendiség vizsgálata mellett foglalkozott a 14-15. századi magyarországi rendi fejlődéssel is.

Az 1980-1990-es években számos alapvető jelentőségű tanulmányt (többet feleségével, Ladányi Erzsébettel közösen) készített a magyar államalapítás, a magyarság kereszténnyé válása problémájáról.

Élete utolsó szakaszában több írásában foglalkozott a korai magyar nemzettudat kérdésével.

Munkáit az európai látásmód, a nemzetközi szakirodalom alapos ismerete jellemezte. „Mindig a forrásokból indul ki, és sohasem valamely elképzelés, tetszetős ötlet erőszakolt, minden áron való igazolását keresi bennük. Műveinek igazi súlyát hitele adja.” – írta róla egykori tanítványa, Solymosi László professzor 2001-ben, 70. születésnapja alkalmából mondott köszöntésében.

Több tudományos eredménye ma már szakmai közkincs (itthon s külföldön), sőt középiskolai tananyagnak számít. Munkássága elismeréseképpen nemzetközi tudományos szervezeteknek is a tagja lett.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Gerics József: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Budapest, 1961.
  • Gerics József: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Budapest, 1987.
  • Gerics József: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Budapest, 1995.

Tagságai külföldi tudományos társaságokban[szerkesztés]

  • Commission Internationale pour l`Histoire des Assemblées d` États (1974-től)
  • Opus fundatum Latinitas linguae Latinae excolendae provehendae (Vatikán, 1981-től)
  • Történettudományok Európai Akadémiája (Brüsszel, 1981-től)

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]