Gerbeaud Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerbeaud Emil
Gerbeaud Emil
Gerbeaud Emil
Született 1854. február 22.
Carouge (GE)
Elhunyt 1919. november 9. (65 évesen)
Budapest
Állampolgársága svájci
Foglalkozása chocolatier
Sírhely Fiumei Úti Sírkert

Gerbeaud Emil (eredeti neve Emile Gerbeaud); (Carouge, 1854. február 22.Budapest, 1919. november 9.) svájci származású budapesti cukrász, chocolatier, azaz csokoládé-készítő mester, csokoládégyáros. Mint csokoládé-készítő mester, ő honosította meg Magyarországon a macskanyelvet és a konyakosmeggyet.

Életpályája[forrásszöveg szerkesztése]

A Genffel mára egybeépült Carouge[1] (GE) városkában született, egy francia katolikus cukrász, Simon Jean François Gerbeaud gyermekeként. (Egyes források leegyszerűsítve Genfet jelölik szülőhelyként.) Felesége, Esther Ramseyer, egy Saint-Imier-i csokoládégyáros leánya volt. Kezdetben Németországban, Franciaországban és Angliában dolgozott több nagy cukrászüzletben. 1879-ben Franciaországban, St. Étienne-ben nyitott üzletet. 1884-ben költözött Magyarországra és Kugler Henrik cukrászüzletéhez társult a budapesti Gizella téren (ma Vörösmarty tér), ahol kávéházat nyitottak. A Városligetben épült Király Pavilon az esemény után Royal Gerbeaud Pavilon néven évtizedekig a budapesti korzó közönségének elegáns találkozóhelye volt.[2] 1886-ban az vállalkozását kisebb csokoládégyárral bővítette. Az első macskanyelv néven forgalomba került csokoládét ő készítette és árusította a cukrászdájában. 150 alkalmazottal dolgozott, sokan csak azért vállaltak munkát a Gerbaudban, hogy a mesternél képezzék tovább magukat. Hírneve az 1896. évi millenniumi kiállításon az egész világot bejárta, ahol bemutatta korszerű csokoládégyártási eljárását is. Zsűritag volt az 1900-as párizsi világkiállításon, ekkor megkapta a francia Becsületrendet.

Az Országos Iparegyesület cukorkagyártási szakosztálya 1903-ban választotta elnökévé. 1904-ben a csokoládégyárat a Duna utcába telepítette át. 1907-ben a nemzetközi sütő- és cukrászipari kiállítás elnöke lett. 1909-ben megvásárolta és korszerűsítette a fiumei csokoládégyárat. A fiumei gyár lehetővé tette a kakaó vámmentes beszerzését és azonnali feldolgozását. 1919-ben pesti és fiumei üzemét a Dohány utcai gyártelepen egyesítette. A Gerbaud név, amivel összekapcsolódott az ott készült konyakos meggy és a macskanyelv híre, fogalommá vált nemcsak Budapesten és az országban, de Európa szerte is.[3]

…amikor még azzal fenyegették a gyereket: »iparosnak adlak, ha nem tanulsz!«, Gerbeaud nyitotta ki a szememet az emberi értékeket illetőleg. Szakácsföveggel a fején, fehér köténnyel fogadott bennünket, ő szolgált ki, és büszkén emlegette, hogy minden ételt ő készített. Büszke volt fehér mezére, akárcsak a tábornok az egyenruhájára, nagyszabású fejedelme az iparnak, nyugat-európai értelemben munkása az országnak villogó szemű francia világfi, az életöröm igenlő művésze aki őserővel tudta élvezni a szépet: falatban, kortyban, virágban és női bájban egyaránt.
– Gergely István (1924)[4]

A Tanácsköztársaság után bekövetkezett halála után a cukrászdát felesége vezette haláláig, 1940-ig.

Emlékezete[forrásszöveg szerkesztése]

Állítólag[5] a Gerbeaud-házban 1948-tól működő Vörösmarty Cukrászda találmánya volt a híressé vált dió és lekvár kompozíció, tetején csokimázzal, azaz a »zserbó-szelet«, ezt a véleményt azonban nem minden forrás osztja, mindenesetre a klasszikus karácsonyi süteménynek a régi Gerbaud mintakönyvekben valóban nem lelik nyomát.[6][7]
A Macskanyelv csokoládé 1892-től kezdve ismert volt számos európai országban
A mai Cafe Gerbeaud őrzi a hagyományokat, a Zserbó-szelettel, az Eszterházy- és a Dobos-tortával
A mai Cafe Gerbeaud ábrás védjegye. Gerbeaud Emil a világszerte elterjedt konyakos meggyet, a csokoládédrazsét és a bonbonjait a maga tervezte, díszes védjegyével ellátott fadobozokban árusította[8]
A Gerbeaud család síremléke a Kerepesi temetőben. 26/4-1-4[9]
  • A második világháborút követően a Vörösmarty téri cukrászdát 1948-ban államosították és csak 1984-ben vette vissza a Gerbeaud nevet. Ekkor került fel újra régi helyére a »Gerbeaud« felirat a Gerbeaud-ház homlokzatára. A Vörösmarty is ápolta a hagyományokat és a cukrászmesterek generációról generációra adták át a szakmai tudást, így a népszerű „Zserbó” cukrászda megtartotta a világhírnevét.[10] és az alapítás éve óta senki nem vonta kétségbe szakmai elsőségét.[11]
  • A cukrászda a Gerbeaud-házzal együtt – a privatizációt követően – 1995 óta magántulajdonban van.[12] A Hungar Hotels kezelésében lévő cukrászdát, a teljes ingatlant és a védjegyet is Erwin Müller német üzletember vásárolta meg, aki 1997-ben egy éven át tartó rekonstrukció során a legújabb technikai igényeknek megfelelően modernizálta és az egész épületet felújíttatta.[13][14][15] Folytatódhat a tradíció és az új cukrászati alkotások mellett a hagyományos Dobos-torta, Esterházy-torta és a Gerbeaud-szelet készítése és árusítása.[16]
  • Napjainkban a Gerbeaud Cukrászda és Irodaház a Gerbaud cukrászdának és kávéháznak és a Gerbeaud-ház 3 emeletén exkluzív irodaterületnek ad helyet, amely az Immo-Müller Kft. tulajdonában van.[17]* Sírja a Kerepesi temetőben áll. (26-1-4) A Krisztus-szobor Horvay János alkotása.

Irodalom[forrásszöveg szerkesztése]

  • Neményi Endre: Harminc év a magyar csokoládé- és cukoripar történetéből, Magyar Csokoládé- és Cukorgyárak Szövetsége, Budapest, 1934.
  • Ipari öntudatunk ébresztői és munkálói, Országos Iparegyesület, Budapest, 1943.

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

Források[forrásszöveg szerkesztése]

További információk[forrásszöveg szerkesztése]