Gerő Katalin (pedagógus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gerő Katalin
Gerő Katalin.jpg
Született 1853
Hévízgyörk
Elhunyt 1944. május 29. (90-91 évesen)
Budapest VI. kerülete
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Sírhely Kozma utcai izraelita temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerő Katalin témájú médiaállományokat.

Gerő Katalin, Grün Katalin (Hévízgyörk, 1853Budapest, Terézváros, 1944. május 29.)[1] magyar pedagógus, író, árvaház-igazgató. Alakját több író és költő is megörökítette műveiben.

Gerő Károly színműíró nővére.

Munkássága[szerkesztés]

Grün Lipót és Breuer Zsófia gyermeke. Édesanyja korán meghalt, édesapja később újra megházasodott, de Katalin és testvérei nem tudtak megbarátkozni mostohaanyjukkal, ezért az 1870-es években Budapestre költöztek. Katalin varrónő lett és eleinte ebből a munkából tartotta fenn magát és testvéreit. Öccse, Gerő Károly jogot végzett és emellett népszínműveket írt, kora neves színműírója volt. Az ő kapcsolata révén lett Katalin 1898-ban a Pesti Izraelita Nőegylet leányárvaházának igazgatónője. Ezt a tisztségét a fenntartók teljes megelégedettségére 1927-ig, 74 éves koráig töltötte be aktívan. Ekkor neveztek ki mellé igazgatóhelyettest, de Gerő Katalin továbbra is az „örökös igazgatónő” címet viselhette. Közben, az 1900-as évek elején tanítónői oklevelet szerzett. 1929-ben a Nőegylet nyugalomba helyezte és „kiváló érdemei elismeréseül” a választmány tagjává választotta.

Az árvaház igazgatása mellett a század elejétől más közéleti szerepeket is vállalt: választmányi tagja volt a Magyar Gyermektanulmányi Társaságnak, az Országos Gyermekvédő Egyesületnek, igazgató választmányi tagja a Magyar Hölgykoszorúnak, rendes tagja a Magyar Úrinők Egyesületének.

Áldozatos tevékenysége családja érdekében, nehéz, de szép és tartalmas élete Kiss József költőt 1883-ban Mese a varrógépről című elbeszélő költeményének[2] megírására ihlette, Benedek Elek pedig Katalin című leányregényében[3] Gerő Katalin életének első évtizedeit meséli el.

Művei[szerkesztés]

Gerő Katalin: Életem c. könyvének címlapja
Gerő Katalin: A szeretet munkásai c. művének címlapja
  • Életem című, 1929-ben megjelent önéletrajzi regényében[4] – amit Erfülltes Leben címen 1933-ban Németországban[5] és 1942-ben Svájcban[6] is kiadtak – érzékletesen számol be nehéz gyermek- és fiatalkoráról, valamint az árvaházban töltött évtizedekről. Ebben a művében számos leírás található öccsének, Gerő Károly színműírónak munkásságáról és sikereiről, továbbá sógorának, Kalmár Jenő Afrika-kutatónak életéről is. Ezt a művét Benedek Elek ajánlása vezeti be.
  • A Pesti Izraelita Nőegylet[7] történetét – benne érintve saját szerepét is – A szeretet munkásai című, 1937-ben megjelent művében foglalta össze.[8]
  • Az árvaházban gondozott gyerekek előéletéről, későbbi sorsáról egy majdani publikálás szándékával gondos feljegyzéseket készített, emellett naplót is vezetett, néhány utazásán szerzett élményeit útleírásban foglalta össze - mindezek kéziratban maradtak fenn (magántulajdonban).


Források[szerkesztés]

  1. Halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 565/1944. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 16.)
  2. Kiss József. Összes költeményei. Singer és Wolfner, Budapest, 145-181. o. (1903) 
  3. Benedek Elek. Katalin. Athenaeum, Budapest (1896) 
  4. Gerő Katalin. Életem. Singer és Wolfner, Budapest (1929) 
  5. Katharina Gerő. Erfülltes Leben. Koechler & Amelang, Leipzig (1933) 
  6. Katharina Gerő. Erfülltes Leben. Rascher Verlag, Zürich (1942) 
  7. Ujvári Péter (szerk.). Magyar zsidó lexikon. (Az 1929-ben megjelent mű utánnyomása.). Makkabi Kiadó, Budapest, 705. o. (2000) 
  8. Gerő Katalin. A szeretet munkásai. A Pesti Izraelita Nőegylet története 1866–1937. Budapest (1937) 

További információk[szerkesztés]