Georgij Szemjonovics Spagin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Georgij Szemjonovics Spagin
Született 1897. április 29.
Kljucsnyikovo
Elhunyt1953. február 6. (55 évesen)
Moszkva
Sírhely Novogyevicsi temető
Állampolgársága
Nemzetisége orosz
Foglalkozása
Díjak

Georgij Szemjonovics Spagin (oroszul: Георгий Семёнович Шпагин; Kljucsnyikovo, 1897. április 29.Moszkva, 1953. február 6.) orosz nemzetiségű szovjet fegyvertervező.

1897. április 29-én született a Vlagyimiri kormányzóság területén lévő Kljucsnyikovo településen. Mindössze három évet járhatott iskolába, majd a családi gazdaságukban dolgozott. 1916-ban behívták katonai szolgálatra. Az első világháborút egy gyalogezred fegyvermestereként szolgálta végig. Az oroszországi polgárháborúban a Vörös Hadsereg oldalán vett részt, a vlagyimiri laktanyában szolgált. 1920-ban leszerelt a hadseregből, majd Kovrovban esztergályosként kapott munkát a helyi fegyvergyár tervezőirodájában, amelyet az akkor már ismert fegyvertervező, Vaszilij Gyegtyarjov irányított. Spagin 1922-ben Gyegtyarjov asszisztense, majd később munkatársa lett. Spagin első önálló munkája egy 6,5 mm-es ikercsövű golyószóró volt, amelyet később áttervezett a harckocsiknál elterjedten alkalmazott 7,62 mm-es lőszerre.

Spagin ezt követően Gyegtyarjov 12,7 mm-es DK nagy kaliberű nehézgéppuskáján dolgozott. A DK géppuskát 1933–1935 között csak kis mennyiségben készítették, főként a kis tárkapacitása (30 db lőszer) miatt nem volt kedvelt fegyver. Spagin a géppuskát áttervezte és hevederes lőszeradagolót tervezett hozzá. A géppuskát 1938-tól DSK–38 (röviden: DSK) néven rendszeresítették, és a második világháborúban, majd azt követően a szovjet harckocsik egyik alapvető nehézgéppuskája volt.

Spagin 1940-ben kezdett hozzá legismertebb fegyvere, a PPS–41 (röviden: PPS) géppisztoly tervezéséhez, amelyet 1941-ben rendszeresítettek a Vörös Hadseregben. Az egyszerű szerkezetű és egyszerű technológiával gyártható géppisztolyból a második világháború során 5,5 millió darabot készítettek. A PPS–41 megtervezéséért Spagin Lenin-rendet kapott.

Spagin 1943-ra készült el az OPS–1 típusjelet kapott jelzőpisztollyal. A 26 mm-es pisztoly világító jelzőpatronok indítására volt alkalmas. Még abban az évben továbbfejlesztette az OPS–1-et, a később még évtizedekig használatban maradt új változat pedig az SZPS–2 típusjelet kapta. Spagin a jelzőpisztoly tervezésében végzett munkája elismeréseként kapta meg másodszor is a Lenin-rendet.

A második világháború alatt – 1943–1945 között – Spagin továbbfejlesztette a PPS–41 géppisztolyt. A teljesen fémből készült, csuklós válltámasszal szerelt továbbfejlesztett modell a PPS–45 volt, de a konstrukció az akkor már fejlesztés alatt lévő Kalasnyikov gépkarabélyokkal szemben alulmaradt. A világháború alatt Spagin – a német Stg–44(V) és Stg–44(P) kísérleti modellek ihletésére – elkészítette a PPS–41 ívelt csövű változatát. A harckocsik kezelőszemélyzetének szánt, a búvónyílásokból, védett pozícióból való kilövést biztosító változat azonban sorozatgyártásba nem került.

A második világháború után Spagin megromlott egészségi állapota miatt visszavonult az aktív tervezői munkától. 1953. február 6-án gyomorrákban hunyt el Moszkvában, a Kreml kórházában. Sírja a Novogyevicsi temetőben található.