George Wallace
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| George Wallace | |
.jpg) | |
| 1962-ben | |
| Alabama 45. kormányzója | |
| Hivatali idő 1983. január 17. – 1987. január 19. | |
| Helyettes | Bill Baxley |
| Előd | Fob James |
| Utód | H. Guy Hunt |
| Hivatali idő 1971. január 18. – 1979. január 15. | |
| Helyettes | Jere Beasley |
| Előd | Albert Brewer |
| Utód | Fob James |
| Hivatali idő 1967. január 16. – 1963. január 14. | |
| Helyettes | James Allen |
| Előd | John Patterson |
| Utód | Lurleen Wallace |
| Alabama first gentlemanje | |
| Hivatali idő 1967. január 16. – 1968. május 7. | |
| Kormányzó | Lurleen Wallace |
| Előd | Lurleen Wallace (first lady) |
| Utód | Martha Farmer Brewer (first lady) |
| Katonai pályafutása | |
| Szolgálati idő | 1942–1945 |
| Rendfokozata | őrmester |
| Egysége | az Egyesült Államok Hadserege |
| Csatái | második világháború |
| Született | 1919. augusztus 25.[1][2][3][4][5] Clio |
| Elhunyt | 1998. szeptember 13. (79 évesen)[2][3][4][5][6] Montgomery |
| Sírhely | Greenwood Cemetery |
| Párt |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei | George Wallace, Jr. |
| Foglalkozás | |
| Iskolái | University of Alabama School of Law (–1942, jogi alapdiploma, jogrendszer) |
| Halál oka | Parkinson-kór |
| Vallás | metodizmus |
| Díjak | member of the Alabama Academy of Honor (1969) |
 | |
| George Wallace aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz George Wallace témájú médiaállományokat. | |
George Corley Wallace (1919. augusztus 25. – 1998. szeptember 13.)[7] amerikai politikus, a déli Alabama állam kormányzója (1963–67, 1971–75, 1975–79, 1983–87), a Demokrata Párt elnökjelöltje (1968) illetve elnökjelölt-jelöltje (1964, 1972, 1976).
Fiatalkora
[szerkesztés]1942-ben jogi diplomát szerzett. Még ebben az évben belépett a hadseregbe, részt vett a második világháborúban, Japánban. 1946-ban Alabama állam képviselőházának tagjává választották. 1952-ben bíró lett. Ezekben az években Alabamában fontos polgárjogi megmozdulások zajlottak - a legismertebb a Rosa Parks által 1955-ben indított montgomeryi buszbojkott, amely során Martin Luther King helyi lelkészből országosan ismert civil vezetővé vált -, rendőri fellépéssel és perekkel, amelyekben a bírókra fontos szerep hárult. Wallacet úgy ismerték, mint aki viszonylag liberális elveket követ az ilyen ügyekben.
Alabama kormányzója
[szerkesztés]1958-ban versenybe szállt Alabama állam kormányzójának. Elvesztette a választást John Pattersonnal szemben. Patterson élvezte a Ku-Klux-Klan támogatását, míg Wallace a szervezet ellen lépett fel. Az elvesztett választás után levonta a következtetést: azért veszített, mert az ellenfele rasszistább kampányt folytatott, és legközelebb ő fog rasszistább kampányt folytatni („You know why I lost that governor’s race? … I was outniggered by John Patterson. I tell you here and now, I will never be outniggered again.”)
1962-ben megválasztották kormányzónak (1963-67). Beiktatása után meghirdette programját: „szegregáció most, szegregáció holnap, szegregáció mindig”.[8]
1963 nyarán, programjának megfelelően, személyesen próbálta megakadályozni, hogy fekete diákok bejussanak az egyetemre: el akarta állni az utat a kapuban („Stand in the Schoolhouse Door”). John F. Kennedy elnök parancsára katonák állították félre. A történtek országosan ismert politikussá tették.[9][10]
1966-ban nem indulhatott a választáson, mert az állam alkotmánya kizárta, hogy valaki egymást követő két ciklusban legyen kormányzó. Felesége, Lurleen Wallace indult és nyert a választáson. Ő volt az első női kormányzó Alabamában. 1968-ban felesége betegségben meghalt.
1970-ben ismét megválasztották kormányzónak (1971-75). Ebben az időszakban módosították az alkotmányt, hogy lehessen egymást követő két ciklusban kormányzó.
1974-ben harmadszor is megválasztották kormányzónak (1975-79).
1978-ban nem indulhatott a választáson Alabama kormányzójának, mert az állam alkotmánya kizárta, hogy valaki egymást követő három ciklusban legyen kormányzó.
1982-ben negyedszer is megválasztották kormányzónak (1983-87).
Az Egyesült Államok elnökjelöltje
[szerkesztés]Miután 1963 nyarán országosan ismert politikussá vált, többször is elindult az Egyesült Államok elnökjelöltjének.
1964-ben a Demokrata Párt szállt versenybe. Lyndon B. Johnson, az egy évvel korábban meggyilkolt Kennedy alelnöke és utóda lett a párt elnökjelöltje, majd az USA elnöke.
1968-ban független elnökjelöltként indult a választáson. 10 millió szavazatot, 13,5%-ot szerzett. A republikánus párti Richard Nixon nyerte meg a választást.
1972-ben harmadszor is versenybe szállt, ismét a Demokrata Pártban. Puhított szegregáció-párti politikáján. Felmérések szerint nagy népszerűségnek örvendett. Egyik kampány rendezvényén egy hírnévre vágyó, nem politikailag motivált merénylő több lövéssel megsebesítette. Túlélte a merényletet, de deréktól lefelé lebénult, kerekesszékbe kényszerült. A versenyből kiesett. George McGovern lett a párt elnökjelöltje. Ismét Nixon lett az USA elnöke.
1976-ban negyedszer is versenybe szállt, ismét a Demokrata Pártban. Jimmy Carter lett a párt elnökjelöltje, majd az USA elnöke.
Késői évek
[szerkesztés]Utolsó éveiben nyilvánosan visszavonta rasszista kijelentéseit, és kérte a feketék megbocsátását.[11]
Emlékezete
[szerkesztés]Miután négyszer is sikertelenül szállt versenybe az Egyesült Államok elnökének, ugyanakkor jelentős hatással volt az országos politika alakulására, a 20. századi amerikai politika „legbefolyásosabb vesztesének” nevezik.
Az 1972-ben ellene elkövetett merénylet adta az alapját a Taxisofőr (1976) történetének.
Az 1963-as próbálkozása, hogy megakadályozza, hogy fekete diákok bejussanak az egyetemre, majd az 1972-ben ellene elkövetett merénylet feltűnik a Forrest Gumpban (1994) is.
Források
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a George Wallace című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Harold W. Stanley (2017. november 29.). „Wallace, George (25 August 1919–13 September 1998), politician”. American National Biography Online. DOI:10.1093/ANB/9780198606697.ARTICLE.0700721. (Hozzáférés: Hiba: Érvénytelen idő.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Obituary: George Wallace (angol nyelven). The Independent, 1998. szeptember 14. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
- ↑ Raines, Howell. „George Wallace, Segregation Symbol, Dies at 79”, The New York Times, 1998. szeptember 14. (Hozzáférés: 2021. december 3.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ „Wallace in the Schoolhouse Door”, NPR.org (Hozzáférés: 2021. december 3.) (angol nyelvű)
- ↑ A brief history of race and schools. web.archive.org, 2008. április 23. [2008. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
- ↑ „Remembering George Wallace”, NPR.org (Hozzáférés: 2021. december 3.) (angol nyelvű)