George Wallace
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| George Wallace | |
.png) | |
| USA | |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | második világháború |
| Született |
1919. augusztus 25.[1][2][3][4][5] Clio |
| Elhunyt | 1998. szeptember 13. (79 évesen)[2][3][4][5] Montgomery |
| Sírhely | Greenwood Cemetery |
| Párt |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei | George Wallace, Jr. |
| Foglalkozás | |
| Iskolái | University of Alabama School of Law |
| Halál oka | Parkinson-kór |
| Vallás | Metodizmus |
| Díjak | member of the Alabama Academy of Honor (1969) |
 | |
| George Wallace aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz George Wallace témájú médiaállományokat. | |
George Wallace (1919. augusztus 25. – 1998. szeptember 13.) amerikai politikus, a déli Alabama állam kormányzója (1963-67, 1971-75, 1975-79, 1983-87), az Egyesült Államok elnökjelöltje (1968) illetve elnökjelölt-jelöltje (1964, 1972, 1976).
Tartalomjegyzék
Korai évek[szerkesztés]
1942-ben jogi diplomát szerzett. Még ebben az évben belépett a hadseregbe, részt vett a második világháborúban, Japánban. 1946-ban Alabama állam képviselőházának tagjává választották. 1952-ben bíró lett. Ezekben az években Alabamában fontos polgárjogi megmozdulások zajlottak - a legismertebb a Rosa Parks által 1955-ben indított montgomeryi buszbojkott, amely során Martin Luther King helyi lelkészből országosan ismert civil vezetővé vált -, rendőri fellépéssel és perekkel, amelyekben a bírókra fontos szerep hárult. Wallacet úgy ismerték, mint aki viszonylag liberális elveket követ az ilyen ügyekben.
Alabama kormányzója[szerkesztés]
1958-ban versenybe szállt Alabama állam kormányzójának. Elvesztette a választást John Pattersonnal szemben. Patterson élvezte a Ku-Klux-Klan támogatását, míg Wallace a szervezet ellen lépett fel. Az elvesztett választás után levonta a következtetést: azért veszített, mert az ellenfele rasszistább kampányt folytatott, és legközelebb ő fog rasszistább kampányt folytatni („You know why I lost that governor’s race? … I was outniggered by John Patterson. I tell you here and now, I will never be outniggered again.”)
1962-ben megválasztották kormányzónak (1963-67). Beiktatása után meghirdette programját: „szegregáció most, szegregáció holnap, szegregáció mindig”.
1963 nyarán, programjának megfelelően, személyesen próbálta megakadályozni, hogy fekete diákok bejussanak az egyetemre: el akarta állni az utat a kapuban („Stand in the Schoolhouse Door”). John F. Kennedy elnök parancsára katonák állították félre. A történtek országosan ismert politikussá tették.
1966-ban nem indulhatott a választáson, mert az állam alkotmánya kizárta, hogy valaki egymást követő két ciklusban legyen kormányzó. Felesége, Lurleen Wallace indult és nyert a választáson. Ő volt az első és máig egyetlen női kormányzó Alabamában. 1968-ban felesége betegségben meghalt.
1970-ben ismét megválasztották kormányzónak (1971-75). Ebben az időszakban módosították az alkotmányt, hogy lehessen egymást követő két ciklusban kormányzó.
1974-ben harmadszor is megválasztották kormányzónak (1975-79).
1978-ban nem indulhatott a választáson Alabama kormányzójának, mert az állam alkotmánya kizárta, hogy valaki egymást követő három ciklusban legyen kormányzó.
1982-ben negyedszer is megválasztották kormányzónak (1983-87).
Az Egyesült Államok elnökjelöltje[szerkesztés]
Miután 1963 nyarán országosan ismert politikussá vált, többször is elindult az Egyesült Államok elnökjelöltjének.
1964-ben a Demokrata Párt szállt versenybe. Lyndon B. Johnson, az egy évvel korábban meggyilkolt Kennedy alelnöke és utóda lett a párt elnökjelöltje, majd az USA elnöke.
1968-ban független elnökjelöltként indult a választáson. 10 millió szavazatot, 13,5%-ot szerzett. A republikánus párti Richard Nixon nyerte meg a választást.
1972-ben harmadszor is versenybe szállt, ismét a Demokrata Pártban. Puhított szegregáció-párti politikáján. Felmérések szerint nagy népszerűségnek örvendett. Egyik kampány rendezvényén egy hírnévre vágyó, nem politikailag motivált merénylő több lövéssel megsebesítette. Túlélte a merényletet, de deréktól lefelé lebénult, kerekesszékbe kényszerült. A versenyből kiesett. George McGovern lett a párt elnökjelöltje. Ismét Nixon lett az USA elnöke.
1976-ban negyedszer is versenybe szállt, ismét a Demokrata Pártban. Jimmy Carter lett a párt elnökjelöltje, majd az USA elnöke.
Késői évek[szerkesztés]
Utolsó éveiben nyilvánosan visszavonta rasszista kijelentéseit, és kérte a feketék megbocsátását.
Emlékezete[szerkesztés]
Miután négyszer is sikertelenül szállt versenybe az Egyesült Államok elnökének, ugyanakkor jelentős hatással volt az országos politika alakulására, a 20. századi amerikai politika „legbefolyásosabb vesztesének” nevezik.
Az 1972-ben ellene elkövetett merénylet adta az alapját a Taxisofőr (1976) történetének.
Az 1963-as próbálkozása, hogy megakadályozza, hogy fekete diákok bejussanak az egyetemre, majd az 1972-ben ellene elkövetett merénylet feltűnik a Forrest Gumpban (1994) is.
Külső hivatkozás[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a George Wallace című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ^ a b American National Biography. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
|
