George Villiers, Buckingham 2. hercege
| George Villiers, Buckingham 2. hercege | |
 | |
| Született | London |
| Elhunyt | 1687. április 16. (59 évesen)[5][2][6][3][4] Yorkshire |
| Nyughelye | Westminsteri apátság |
| Édesapja | George Villiers, Buckingham 1. hercege |
| Édesanyja | Katherine Manners, de Ros 18. bárónője |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Mary Villiers, Duchess of Buckingham (1657. szeptember 15. – )[7][8] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz George Villiers, Buckingham 2. hercege témájú médiaállományokat. | |
George Villiers, Buckingham 2. hercege, de Ros 19. bárója (London, 1628. január 30.[1][2][3] vagy 1627. január 30.[4] – Yorkshire, 1687. április 16.[5][2][6][3][4]) angol főnemes, politikus és író. A Stuart-kor egyik legszínesebb és legellentmondásosabb alakja volt, aki az angol polgárháború idején a királypártiak oldalán állt, a restauráció után pedig II. Károly udvarának egyik legbefolyásosabb és legbotrányosabb tagja lett. Szatirikus költészetével és színdarabjaival az angol irodalom történetébe is beírta nevét, ugyanakkor politikai pályáját bukások, börtönbüntetések és száműzetések tarkították.
Ifjúkora
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]George Villiers George Villiers, Buckingham 1. hercege és Francis Manners, Rutland 6. grófja lánya, Katherine Manners, de Ros 18. bárónője fia. Apját 1628-ban meggyilkolták, így hatalmas vagyon és rang örökösévé vált. Ezt követően a királyi udvarban nevelkedett I. Károly háztartásában, öccsével, Francisszel együtt, a király saját gyermekeivel, a későbbi II. Károllyal és II. Jakabbal közösen. Anyja 1635-ben újra férjhez ment Randal MacDonnellhez, Antrim grófjához, így ifjú éveit részben Írországban töltötte.Tanulmányait a cambridge-i Trinity College-ban végezte, ahol 1642-ben Master of Arts fokozatot szerzett. Egy ideig Thomas Hobbes tanította geometriára.
A polgárháború idején
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A polgárháborúban George Villiers a király oldalán harcolt. 1643 áprilisában részt vett Pfalzi Rupert cseh királyi herceg lichfieldi támadásában. Később öccsével Firenzében és Rómában élt, majd 1648 júliusában Henry Rich, Holland 1. grófja parancsnoksága alatt csatlakozott a királypártiakhoz Surrey-ben. Lovassági parancsnokká nevezték ki, de serege Kingston upon Thames mellett szétszóródott, ahol öccse, Francis elesett. Buckingham hősies küzdelem után menekült meg, majd St Neotsnál újabb vereség érte, végül Hollandiába szökött. Az 1650-es években száműzetésben élt, kapcsolatban állt a kontinensen tartózkodó trónörökössel, a későbbi II. Károllyal. 1657-ben titokban feleségül vette Anna Maria Brudenell grófnőt, akinek apja a királypártiak ellensége volt, így a házasság botrányt keltett.
1649-ben, a felkelésben való részvétele miatt Buckingham birtokait – amelyeket fiatalságára tekintettel 1647-ben visszaadtak neki – ismét elkobozták, és leendő apósa, Thomas Fairfax kapta meg. II. Károly azonban 1649 szeptemberében a Térdszalagrend tagjává avatta, majd 1650 áprilisában bevette Titkos tanácsába. Buckingham a presbiteriánus skótokkal való szövetséget támogatta, 1650 nyarán elkísérte Károlyt Skóciába, és kapcsolatba lépett Argyll márkival, akivel együtt akadályozta a királypárti összeesküvést. 1651-ben a worcesteri csatában Károly oldalán harcolt, majd menekülni kényszerült Rotterdamba. Később Cromwell kormányával is tárgyalt, ami eltávolította a király híveitől, és végképp megromlott a viszonya a királyi családdal, amikor udvarolni kezdett Károly özvegy húgának, Mária orániai hercegnénak, illetve pénzügyi vitába keveredett a királlyal.
A restauráció és a királyi udvar
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]II. Károly hazatérését követően Buckingham hűvös fogadtatásban részesült Doverben, de hamar visszanyerte a király kegyeit: 1661-ben a személyes szolgálatra rendelték[m 1], a koronázáson ő vitte az országalmát, és kinevezték Nyugat-Yorkshire hadnagyává* hadnagy[m 2]. Tagja lett az úgynevezett Cabal-minisztériumnak[m 3]. 1662-ben a Titkos tanács tagja lett, visszakapta elkobzott birtokait, és a király leggazdagabb alattvalójának tartották. Részt vett a második angol–holland háborúban és az 1663-as yorkshire-i lázadás leverésében, ám Edward Hyde, Clarendon 1. grófja megakadályozta, hogy magas hivatalt nyerjen, ezért Buckingham az ő bukását szervezte. A parlamenti viták során összeütközésbe került Ormonde hercegével és fiával, Lord Ossoryval, majd nyilvánosan verekedett Dorchester márkival, amiért rövid időre a Towerbe került. 1667-ben árulással és horoszkópkészítéssel is megvádolták, tisztségeitől megfosztották, és júniusban önként feladva magát a Towerbe zárták. 1667-ben jelentős szerepet játszott Edward Hyde, Clarendon 1. grófja bukásában, akit a király száműzött. Buckingham ekkor hatalma csúcsán állt, de hamarosan kegyvesztetté vált: 1669-ben házasságtörés és hűtlenség vádjával ismét a Towerbe zárták, bár később szabadon engedték.
Későbbi pályafutás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1671-ben Buckinghamet Cambridge kancellárjává, 1672-ben Oxford főfelügyelőjévé választották, vallási türelmét többek között Richard Baxter is méltatta. Hírnevét azonban botrányok kísérték, köztük a Shrewsbury grófnőjével folytatott viszonya, amely férje, Francis Talbot, Shrewsbury 11. grófja halálos kimenetelű párbajához vezetett 1668-ban.
Villiers politikai pályáját végigkísérték a botrányok: szerelmi ügyei (különösen Lady Shrewsburyvel), párbajok, erőszakos összetűzések a Lordok Házában, árulás gyanúja, franciaországi titkos tárgyalások és vallási türelmi kísérletek mind rendre szembefordították vele a kortársakat. Hol II. Károly kegyeltje, hol száműzött kegyvesztett lett, miközben az ellenzék és a kormány között ingázott, s mindvégig saját ambíciói és intrikái mozgatták. Élete egyetlen összefüggő ívet mutat: folyamatos politikai és magánéleti botrányok sorozatát.
Házasság és család
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]George Villiers magánélete éppoly botrányos volt, mint politikai pályája. Felesége Mary Fairfax volt, Thomas Fairfax, Cameron 3. lordjának lánya, akit 1657-ben vett el, de a házasság boldogtalanul telt, különösen azután, hogy Buckingham nyíltan együtt élt szeretőjével, Anna Maria Talbot, Shrewsbury grófnéjével. A grófnő férje párbajban vesztette életét Buckingham kardjától, s ezután a „saját maga teremtette özvegyet” még a herceg feleségi házában is elszállásolta. Emellett hírbe hozták Bragança Katalin angol királyné válási tervével, és gyanították, hogy ő állt az Ormonde hercege elleni merényletkísérlet mögött is. Élete során számos botrányos kapcsolatot ápolt, amelyek hírhedtté tették, miközben törvényes feleségétől elhidegült, és gyermekei sem születtek.
Halála és öröksége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Buckingham 1687. április 16-án halt meg vidéki birtokán, Kirkby Moorside-ban, viszonylag szegényen és magányosan. A westminsteri apátságban helyezték örök nyugalomra
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a George Villiers, 2nd Duke of Buckingham című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Megjegyzések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ A Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek voltak az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosítottak az uralkodóhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban ellátandó teendők végrehajtásában.
- Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú volt, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. Általában nemesi származású, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be.
- Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amelyet általában hercegek, grófok vagy más magas rangú nemesek viseltek. Bár hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, státuszuk és rangjuk magasabb volt. A pozíció birtokosai közvetlen hozzáféréssel rendelkeztek az uralkodóhoz, így jelentős politikai befolyást élveztek.
- ↑ A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
- ↑ A CABAL-minisztérium II. Károly király tanácsadóinak csoportja volt 1667 és 1673 között, amelynek neve az öt vezető tagja nevének kezdőbetűiből állt össze. A névadó tagok: Thomas Clifford, Henry Bennet, Arlington 1. grófja, George Villiers, Buckingham 2. hercege, Anthony Ashley Cooper, Shaftesbury 1. grófja és John Maitland, Lauderdale 1. hercege. A CABAL-politikusok laza szövetséget alkottak, nem egységes kormányt, és politikai ellentéteik végül a csoport felbomlásához vezettek. A „cabal” szó önmagában is létezett angolul már korábban is, titkos tanácskozó csoportot vagy összeesküvő klikket jelentett, tehát a szójáték szándékos volt.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Oxford Dictionary of National Biography" (angol nyelven). Oxford University Press. 2004.
- 1 2 3 4 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 3 4 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 3 4 Darryl Roger Lundy. "The Peerage" (angol nyelven).
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Kindred Britain".
- ↑ p10356.htm#i103558, 2020. augusztus 7.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "George Villiers, 2nd duke of Buckingham". Encyclopædia Britannica. Hozzáférés: 2025. augusztus 18.
- "Villiers, George (1628–1687)". Dictionary of National Biography, 1885–1900. Wikisource. Hozzáférés: 2025. augusztus 18.
- Milhous, Judith; Hume, Robert D. (1985). Producible interpretations: eight English plays, 1675–1707. Southern Illinois University Press. ISBN 9780809311795.
{{cite book}}: Check|isbn=value: checksum (súgó) - "George Villiers, 2nd Duke of Buckingha". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025‑08‑18.
{{cite web}}: Check date values in:|access-date=(súgó)