George Hendrik Breitner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
George Hendrik Beitner

George Hendrik Breitner (Rotterdam, 1857. szeptember 12.Amszterdam, 1923. június 3.) holland festő, fényképész, elsősorban az amszterdami városi élet ábrázolásáról nevezetes. Tagja volt az ún. Nyolcvanasok ('De Tachtigers') csoportjának; ezek a művészek (köztük Isaac Israëls, Willem Witsen festők, Willem Kloos és Lodewijk van Deyssel költők) nagy befolyással voltak a 19. század nyolcvanas éveiben a holland művészeti életre.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1876–1880 között Breitner a hágai művészeti akadémián tanult, ahol kitűnt tehetségével. 1880-ban azonban fegyelemsértő magatartása miatt kizárták onnan. Még ebben az évben befogadták azonban a Pulchri Studio nevű jelentős hágai művészeti társaságba.

1880-1881-ben a híres Mesdag Panorámán dolgozott Hendrik Mesdag, S. Mesdag-van Houten, Theophile de Bock és Barend Blommers társaságában. 1882-ben találkozott Vincent van Gogh-gal, akivel együtt járt rajzolni Hága szegényebb negyedeibe. Breitner érdeklődéssel fordult a dolgozó emberek, kétkezi munkások, szolgálólányok élete felé. Egy párizsi útja során mélyebben megismerkedett az impresszionizmussal.

1886-ban Amszterdamba költözött, ahol a „De Maatschappij Arti et Amicitiae” nevű művészeti társaság tagja lett; ez a csoport segített első önálló kiállítása megszervezésében 1901-ben.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkáslányok

Breitner magát a „nép festőjének” tekintette, és tudatosan eltérve a poszt-impresszionisták irányzatától, igyekezett reálisabb képet alkotni a mindennapi valóságról. Kedvenc témája volt Amszterdam, utcáival, építkezéseivel, kikötőjével, munkásaival és lakosaival. Gyors ecsetvonásokkal rögzítette a dinamikus utcai életet. Ebben az időben váltak elérhetővé a fényképezőgépek, és Breitner nagy érdeklődéssel fordult a fotózás felé.

Női akt

Szívesen festett női aktokat is, de Rembrandthoz hasonlóan sok bírálat érte amiatt, hogy képei túlságosan reálisak, nem hasonlítanak az ideális női szépségre. Művész barátai és a műértő közönség nagyon kedvelte festészetét, de a kritikusok megvetették nyers és realisztikus stílusa miatt.

A századfordulóra Hollandiában elismert művész lett, amint azt 1901-es önálló kiállítása fényesen bizonyította. Sokat utazott, meglátogatta Párizst, Londont, Berlint, majd 1909-ben az Egyesült Államokban a Carnegie International Exhibition zsürijének tagja lett Pittsburghben.

Külföldi kiállításai ellenére nem igazán szerzett nemzetközi elismertséget. Az uralkodó posztimpresszionizmus mellett az ő realista művészete háttérbe szorult.

Két tanítványa volt, Kees Maks (1876-1967) és Marie Henrie Mackenzie (1878-1961).

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oudezijds Achterburgwal, Amszterdam (c. 1890–1900)
Fotó, 30×35 cm
Rijksmuseum, Amszterdam

1996-ban került elő egy nagy fotógyűjtemény az által készített felvételekből. Ebből egyértelművé vált, hogy fényképészként is nagyon tehetséges volt. Rengeteg városképet készített, főleg borús, esős időben. A fényképészetet festői munkásságához, témája tanulmányozásához is segédeszközként használta.

Képeinek értéke az aukciókon a 21. század elején is egyre növekszik.

Azon kevés holland festő közé tartozik, akinek a nevét a nép is megőrizte egy szólásban: a szürke és esős időt az amszterdamiak „tipikus Breitner-időnek” („Echt Breitnerweer”) nevezik.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Paul Hefting, bevezető: G. H. Breitner: Amsterdams straatleven rond 1900, foto's van een schilder. Amsterdam : De Verbeelding, 2004. ISBN 90-74159-65-6
  • Anneke van Veen ; teksten Rieta Bergsma, Tineke de Ruiter: : G. H. Breitner : fotograaf en schilder van het Amsterdamse stadsgezicht. Bussum : Thoth, 1997. Uitgave ter gelegenheid van de gelijknamige tentoonstelling in het Gemeentearchief Amsterdam, 21 februari t/m 27 april 1997. ISBN 90-6868-172-9
  • Wiepke Loos, Guido Jansen: Breitner en zijn tijd : schilderijen uit de collectie van het Rijksmuseum, 1880-1900. Amsterdam : Rijksmuseum ; Zwolle : Waanders, 1995. ISBN 90-400-9730-5
  • Paul Hefting: De foto's van Breitner. 's-Gravenhage : SDU, 1989. Uitgave. naar aanleiding van een fototentoonstelling in het Teylers Museum te Haarlem van 8 april t/m 11 juni 1989. ISBN 90-12-06148-2
  • Adriaan Venema: G. H. Breiner, 1857-1923. Bussum : Het Wereldvenster, 1981. ISBN 90-293-9902-3.
  • A.B. Osterholt inleiding: Breitner en zijn foto’s. Amsterdam : De Arbeiderspers, 1974. ISBN 90-295-3313-7.
  • Paul Hefting: G.H. Breitner en zijn Haagse tijd. Utrecht : Haentjens Dekker & Gumbert, 1970.
  • P.H. Hefting en C.C.G. Quarles van Ufford: Breiter als fotograaf. Rotterdam : Lemniscaat, 3e gewijzigde druk, 1967
  • A van Schendel: Breitner. Amsterdam : Becht, 1939.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz George Hendrik Breitner témájú médiaállományokat.