Georg Henrik von Wright

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Georg Henrik von Wright
G-H-von-Wright-1961.jpg
Életrajzi adatok
Született1916. június 14.
Helsinki
Elhunyt2003. június 16. (87 évesen)
Helsinki
Ismeretes mint filozófus
Iskolái Helsinki Egyetem
Pályafutása
Szakterület analitikus filozófia
Szakmai kitüntetések
  • Selma Lagerlöf-díj (1993)
  • A Svéd Akadémia Finnország-díja (1968)
  • Tollander-díj (1987)
  • Fellow of the British Academy
A Wikimédia Commons tartalmaz Georg Henrik von Wright témájú médiaállományokat.

Georg Henrik von Wright (Helsinki, 1916. június 14. – Helsinki, 2003. június 16.) finnországi svéd filozófus, Ludwig Wittgenstein utódja a Cambridge-i Egyetemen.

Élete[szerkesztés]

Szülei, Tor von Wright és Ragni Elisabeth Alfthan skót gyökerekkel rendelkező svéd-finn arisztokraták voltak. Von Wright 1934 és 1937 között a Helsinki Egyetemen tanult filozófiát, történelmet és politikatudományt, mellékszakként matematikát. A bécsi körhöz közel álló filozófiatanára, Eino Kaila hatására fordult a logika és logikai analízis felé. Tanulmányai befejezése után az induktív gondolkodás témakörében végzett kutatásokat, és ebből a célból Bécsbe utazott. Az Anschlusst követően, 1939 elején Cambridge-be ment, hogy C. D. Broaddal és R. B. Braithwaite-tel dolgozzon; itt találkozott Wittgesteinnal, akinek eljárt az előadásaira, és aki nagy hatással volt rá.[1]

1939 nyarán visszatért Finnországba. A téli háború alatt önkéntesként dolgozott a belföldi propagandaosztályon, mivel a katonai szolgálatra alkalmatlan volt. 1941-ben összeházasodott Maria Elisabeth von Troillal; ugyanebben az évben jelent meg doktori értekezése The Logical Problem Of Induction címmel. A folytatólagos háború idején a kormányzati információs központban dolgozott. 1943-tól kezdve a Helsinki Egyetemen adott elő. 1947-ben visszatért Cambridge-be; 1948-ban Wittgestein visszavonulásakor Wright lett az utódja, ezt maga Wittgestein javasolta.[1][2]

Wittgestein halálakor 1951-ben von Wright lett a hagyaték egyik kijelölt gondozója. A következő negyven éven át gondozta Wittgestein kéziratait, és nagy szerepe volt a szerkesztésükben és kiadásukban. Lemondott a cambridge-i állásáról, és visszatért tanítani a Helsinki Egyetemre. 1961-ben a Finn Akadémia tagává választották, ezáltal mentesült a tanítási és adminisztrációs feladatok alól. 1959-ben meghívták előadni Edinburgh-ba; az előadások céljára írt két könyve 1963-ban jelent meg. 1965–1977 között a Cornell Egyetem professzora volt, közben 1968 és 1977 az Abo Akadémia kancellári tisztségét is betöltötte Finnországban.

Munkássága[szerkesztés]

Finnországban a tanára Eino Kaila volt, aki a logikai empirizmus legfőbb képviselőjének számít. Kaila személyesen részt vett a bécsi kör találkozásain, és bevezette az új metafizika-szkeptikus irányzatot a finn filozófiába. Von Wright tudományos szocializálódása annak a logikai empirizmusnak a virágkorára esett, amelynek dogmatikává szilárdulását az 1950-es években az analitikus filozófia sikeresen elhárította nem utolsó sorban Wright közreműködése által.

Úttörő jellegű munkái voltak az 1951-ben megjelent Deontic Logic és An Essay in Modal Logic. Az elsővel Wright annak a modern normalogikának egyik megalapozójává vált, amelyet a modális logika alaptételeiből próbált kifejleszteni, a másodikkal pedig nagy hatású hozzájárulást tett magnak a modális logikának a továbbfejlődéséhez. (A deontikus logika(wd), amelyet von Wright nevezett el így, a megengedhetőséggel és kötelezőséggel foglalkozik. A hagyományos logikai műveletek mellett két új operátort vezetett be kellene, hogy illetve megengedhető, hogy jelentéssel.)[2] A következő években Wright különösen a cselekvéselmélet(wd) és az úgynevezett "magyarázat-megértés-vita" kérdéseivel foglalkozott. Ezek mellett a társszerkesztője volt Ludwig Wittgenstein hátrahagyott műveinek, és a legfőbb Wittgestein-filológusok egyike lett.

Életének utolsó húsz évében Wright morálfilozófiai kérdésekkel foglalkozott, és 1993-ban jelentette meg pesszimista hozzájárulását Myten om framsteget címen.

Elismerései[szerkesztés]

Emléktábla von Wright helsinki otthonán

Munkásságát számos tiszteletbeli tagsággal és doktori címmel ismerték el Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Dániában, az Egyesült Királyságban és az Amerikai Egyesült Államokban. 1986-ban Alexander von Humboldt kutatói ösztöndíjat kapott, és a Svéd Akadémia aranyérmével tüntették ki. 1993-ban elnyerte a Selma Lagerlöf-díjat.[1] 2016-ban születése 100. évfordulója alkalmából a Helsinki Egyetem több szimpoziumot szervezett.[3] Ugyanebben az évben Finnországban 2 eurós emlékérmet adtak ki tiszteletére.[4]

Művei[szerkesztés]

  • The Logical Problem of Induction, PhD thesis, 31 May 1941[5]
  • Den logiska empirismen, 1945
  • Über Wahrscheinlichkeit, 1945
  • An Essay in Modal Logic, 1951
  • A Treatise on Induction and Probability, 1951
  • Deontic Logic, 1951
  • Tanke och förkunnelse, 1955
  • Logical Studies, 1957
  • Logik, filosofi och språk, 1957
  • The Varieties of Goodness, 1963
  • Norm and Action, 1963
  • The Logic of Preference, 1963
  • Essay om naturen, människan och den vetenskaplig-tekniska revolutionen, 1963
  • An Essay in Deontic Logic, 1968
  • Time, Change and Contradiction, 1969
  • Tieteen filosofian kaksi perinnettä, 1970
  • Explanation and Understanding, 1971
  • Causality and Determinism, 1974
  • Handlung, Norm und Intention, 1977
  • Humanismen som livshållning, 1978
  • Freedom and Determination, 1980
  • Wittgenstein, 1982
  • Philosophical Papers I-III, 1983–1984
  • Of Human Freedom, 1984
  • Filosofisia tutkielmia, 1985
  • Vetenskapen och förnuftet, 1986
  • Minervan Pöllö, 1991
  • Myten om framsteget, 1993
  • The Tree of Knowledge, 1993
  • Att förstå sin samtid, 1994
  • Six Essays in Philosophical Logic, 1996
  • Viimeisistä ajoista. Ajatusleikki, 1997
  • Logiikka ja humanismi, 1998
  • In the Shadow of Descartes, 1998
  • Mitt liv som jag minns det, 2001

Sajtó alá rendezte Ludwig Wittgenstein kiadatlan műveit, továbbá részleteket David Pinsent naplójából.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. a b c Obituary: Georg Henrik von Wright. The Guardian, (2003. júl. 4.)
  2. a b Yujin Nagasawa: Georg Hendrik von Wright. philosophynow.org (2001) (Hozzáférés: 2017. nov. 17.)
  3. Von Wright centenary 2016, events. www.helsinki.fi (Hozzáférés: 2017. nov. 17.)
  4. 2 Euro Finlande 2016 - Georg Henrik Von Wright. www.tresordupatrimoine.fr (Hozzáférés: 2017. nov. 17.)
  5. von Wright Georg Henrik. The logical problem of induction. Acta philosophica fennica, vol. 3. Societas Philosophica, Helsinki. Distributed by Akateeminen Kirjakauppa, Helsinki (Helsingfors) 1941, 258 pp.

Fordítás[szerkesztés]