Geniza

A geniza (héber: גניזה tároló; többes számban: genizot) olyan tárolóhelyiség vagy hely a zsinagógában, a közelében, vagy a zsidó temetőben, ahol a vallásos zsidók ideiglenesen elhelyezik a már nem használható, de vallási szabályaik alapján meg nem semmisíthető írásokat, könyveket.

A zsidó vallás szabályai szerint a sérült, elhasználódott írásokat nem szabad megsemmisíteni, ha tartalmazzák Isten nevét. Ha a könyvben ez a négy betű szerepel JHVH (isten neve) akkor nem dobják ki őket. A vallásilag elfogadott eljárás, hogy ezeket a megfelelő szertartással el kell temetni. A hivatalos temetésig az írásokat a genizában tárolják, megóvva őket a megszentségtelenítéstől. Mindez nem feltétlenül a vallásos irományokra vonatkozik, alkalmazták a magániratokra, szerződésekre, levelekre is.

Gyakran előfordult, hogy a geniza létezése feledésbe merült, illetve valamilyen okból az iratok eltemetésére nem került sor.

A később felfedezett genizák értékes forrásanyaggal szolgálhatnak a kutatók számára. A leghíresebb geniza a kairói, amelyet 1864-ben Jacob Saphir fedezett fel újra és amelyet Solomon Schechter tanulmányozott. Magyarországon a nagykőrösi zsinagógában számos száz éves tekercset és könyvet rejtő genizát talált a helyi rabbi, Róna Tamás.

A legendák szerint máig a prágai Régi-új zsinagóga genizája rejti a Gólem testét.

Források

• A Katolikus lexikon szócikke
• Jewish Encyclopedia cikk (angolul)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Genizah című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Toronyi Zsuzsanna: Geniza a cementzsákban. A jánoshalmi zsidó emlékhelyek felszámolása. ÉS LIII. évfolyam 29. szám, 2009. július 17.