Gellér László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gellér László
Született 1944. augusztus 5. (74 éves)
Tura
Állampolgársága magyar
Foglalkozása síugró

Gellér László (Tura, 1944. augusztus 5. –) magyar síelő, síugró, tanár. Tizenhatszoros magyar bajnok, a világ élvonalát legjobban megközelítő magyar síugrók egyike. Repülősáncon legnagyobb ugrása 131 m, ami 1980-ig magyar csúcsot jelentett.

Életpályája[szerkesztés]

A budakeszi nyomdászcsalád kilenc gyermekéből, a négy fiú síelésben, elsősorban síugrásban jeleskedett. Bemelegítésként a János-hegyet mászták meg nap mint nap; az edzések fáradalmainak levezetését a visszaút, a leereszkedés jelentette. A legidősebb fivér, Béla – ő edzőként volt eredményes – példáját követték a többiek, Lászlón kívül Mihály és az évtizednyivel fiatalabb Gábor is. Gellér László a Budapesti Honvéd jó adottságú és példamutatóan szorgalmas versenyzője volt. Első magyar bajnoki címét 1961-ben, az utolsót 1976-ban szerezte. A legnagyobb vetélytársa pályája kezdetén Csávás László, később öccse, Mihály volt. Két olimpián is rajthoz állt, 1968–ban a középsáncon a 19. helyen végzett. Többször indult a négysáncversenyen, 1963-ban Innsbruckban a 16. helyen végzett. 1964-ben és 1968-ban az év síelője. 1969 és 1974 között ő tartotta a mátraházi sánc rekordját 79,5 méterrel. Ezt Szilágyi Gyula döntötte meg.

Kérdéses, vajon használt-e a síugrásban elért eredményeinek az északi összetett keretében a sífutásra való felkészülés.

A családi hagyományokat követve a Nyomdaipari Szakközépiskola tanára volt.

Magyar bajnoki címei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]