Gee Jon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gee Jon
NV Gov Denver Dickerson.jpg
Született 1895 körül
Kína
Elhunyt 1924. február 8. (29 évesen)
Carson City, Nevada, Amerikai Egyesült Államok
Nemzetisége kínai
Halál okahalálos gáz

Gee Jon (Kína, 1895 körül – Carson City, Nevada, Amerikai Egyesült Államok, 1924. február 8.) kínai állampolgár, az első halálos gázzal kivégzett személy.[1] A kaliforniai San Franciscóból induló Hip Sing Tong bűnügyi társaság tagja. Halálra ítélték, mert egy másik (egy nevadai) banda egyik idős tagját 1921-ben megölte egy pisztollyal.[2] Gee meggyilkolásának első kísérlete kudarcba fulladt, amikor Gee börtöncellájába mérgező gázt vezettek a Nevadai Állami Börtönben. Ezzel született meg az első gázkamra.[3]

Háttér[szerkesztés]

Gee Jon 1895 körül, Kínában született, kantoni származású. 1907 és 1908 között vándorolt be az Egyesült Államokba, életének nagy részét a San Franciscóban (Kalifornia) lévő kínai negyedben töltötte.[2][4] Gee a Hip Sing Tong nevű kábítószerekkel és szeszes italokkal foglalkozó társaság tagja lett. 1922-ben területi vitákat folytattak a rivális Bing Kong Tong társasággal, ez vezetett az ellenségeskedéshez.[4]

Tom Quong Kee halála[szerkesztés]

Tom Quong Kee egy 74 éves mosodatulajdonos volt, a Bing Kong Tong társaság tagja, a nevadai Mina városában. Hughie Sing, a két éve Amerikában tanuló tanítványa tűzte ki Kee-t Gee céljául. 1921. augusztus 27-ének éjjelén Gee belerúgott Kee lakóházának ajtajába egy Colt .38 revolvert tartva a kezében. Végzetes lövést adott le Kee-re, aki a pizsamájában nyitott neki ajtót. Gee és Sing le lett tartóztatva, nem úgy mint egyéb Tong-gyilkosságok elkövetői.[4] Abban az időben terjedt az Egyesült Államokban a bevándorlóellenes hisztéria.[5]

Tárgyalás és ítélethozás[szerkesztés]

Gee és Sing két ügyvédjük, James M. Frame és Fiore Raffetto védelme alatt álltak.[6] Mindkét tagot halálra ítélte a nevadai Mineral megye Kerületi Bírósága. Viszont Sing ítéletét később életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták meg, mivel csak 19 éves volt, és mert Gee adta le magát a lövést.[2] 1921-ben egy törvényjavaslat hatására a Nevada Állami Törvényhozó Testület bevezeti a halálos gázok használatát kivégzéseknél, és Gee-t választották meg az első áldozatnak.[7] Frame azzal érvelt, hogy Gee büntetése kegyetlen és szokatlan, de kérését végül elutasították.[8] A Nevadai Legfelsőbb Bíróság helyette inkább gratulált a törvényhozóknak "a modern tudomány által ismert legemberibb módú büntetés kirovása" miatt.[7] Raffetto fellebezése is sikertelennek bizonyult az Egyesült Államok 9. Fellebbviteli Bíróságánál a kaliforniai San Francisco városában.[6] Gee-t Carson City-ben zárták be a Nevada Állami Börtönbe.[9]

Kivégzés[szerkesztés]

Denver S Dickerson felügyelte a kivégzést.[2]

A Los Angeles-i Kalifornia Cianid Cég volt a nyugati Egyesült Államokban az egyetlen folyékony cianiddal kereskedő cég, viszont nem vállalta a Carson City-be szállítás felelősségét. A mérget a citrus ligeti kártevők kipusztítására használták Kaliforniában. Egy gondnok, Denver S. Dickerson elküldte az asszisztensét, Tom Pickett-et Los Angelesbe, hogy személyesen vegyen át 20 font (kb. 10 kg) halálos gázt, ami 700 amerikai dollárba került. Négy őr lemondott, mert nem akartak részt venni a folyamatban.[10] A tisztviselők először egy kísérletet tettek, elkezdték engedni a gázt Gee cellájába, miközben aludt,[7] ám ez a módszer sikertelennek bizonyult, mert a gáz könnyen elillant onnan.[3]

Összeraktak egy rögtönzött gázkamrát a börtön hentesboltjánál.[9] A kamra hatékonyságának teszteléséhez egy macskát használtak.[11] Gee-t hozzákötözték egy székhez a 11 láb (3,34 m) hosszú, 10 láb (3,04 m) széles és 8 láb (2,43 m) magas kamrában.[2] A fából készült szék mellé egy kis ablakot is beépítettek, hogy a tanúk beláthassanak.[9] A résztvevők újságírókból, állami egészségügyi tisztviselőkből, és az Egyesült Államok hadseregének képviselőiből álltak.[10] Gee sírni kezdett, amikor az őrparancsnok azt mondta neki: "Készülj fel!"[12] 1924. február 8-án 9:40-kor[10] 4 fontnyi (2 kg) hidrogén-cianid gázt pumpáltak a kamrába.[2] Az idő hideg és nedves volt.[10] Mivel az elektromos fűtőberendezés elromlott, a kamra belső hőmérséklete 13 °C volt az ideális 24 °C helyett. A hidrogén-cianid forráspontja 26 °C, így az alacsony hőmérséklet miatt kisebb tócsákká állt össze a padlón. Úgy tűnt, Gee öt másodperc alatt elvesztette az öntudatát, ezt követően hat percen keresztül fel-le rángatta a fejét.[2] Tíz perc után már teljesen mozdulatlan volt. Pillanatnyilag néhány résztvevő azt hitte, hogy a mandulavirágzás szagát érzi, ez volt a cianid jele, ami a kamrából szivárgott ki.[10] A gondnok kivezényelte a tanúkat a területről.[13] 10 óra körül kinyitották a kamra szellőzőnyílását, a bennmaradt gázt pedig egy ventilátorral kifúvatták. A börtön személyzete megvárta, míg a kéksav-(hidrogén-cianid) pocsolyák is felszáradtak a földről, mielőtt elkezdenék kiüríteni a kamrát. Gee testét 12:20-kor vitték ki a helységből a börtönkórházba. Egy hét orvosból álló csoport megerősítette az ember halálát, de nem boncolták fel a holttestet, nehogy találjanak még mérgező gázt a tüdejében.[10] Gee 29 éves volt, mikor meghalt.[1]

Fogadtatás[szerkesztés]

A Nevada State Journal folyóirat azt írta az esetről: „A nevadai törvénykönyvben új haláltörvényt hagyott jóvá a legfelsőbb bíróság.” Viszont a San Jose Mercury News szerint: „Száz év múlva a vademberek által irányított nevadai pogány nemzetközösség lesz a civilizáció külső szimbóluma.”[10]

Dickerson gondnok James G. Scrughamnak, Nevada állam kormányzójának szóló nyilatkozata és a törvényhozó testület véleménye szerint a halálos gáz gyakorlati alkalmazása helyett még mindig a kivégzőosztag általi gyilkolás a legjobb módszer.[2]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gee Jon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. a b Nevada State Prison Inmate Case Files: Gee Jon. Nevada State Library and Archives, 2003. július 11. [2008. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 3.)
  2. a b c d e f g h Reid, John Bevis. Uncovering Nevada's Past: A Primary Source History of the Silver State. University of Nevada Press, 108. o. (2004). Hozzáférés ideje: 2010. november 3. 
  3. a b Descriptions of Execution Methods: Gas Chamber. Death Penalty Information Center, 2010. (Hozzáférés: 2010. november 3.)
  4. a b c Daniels, Roger. Asian America: Chinese and Japanese in the United States since 1850. University of Washington Press, 85. o. (1988). Hozzáférés ideje: 2010. november 3. 
  5. Christianson, Scott. The Last Gasp: The Rise and Fall of the American Gas Chamber. University of California Press, 1. o. (2010). Hozzáférés ideje: 2010. november 3. 
  6. a b Chan, Loren (Summer 1975). „Example for the Nation: Nevada's Execution of Gee Jon”. Nevada Historical Society Quarterly 18 (2), 90–106. o. (Hozzáférés ideje: 2010. november 8.)  
  7. a b c Gerber, Rudolph Joseph. The Top Ten Death Penalty Myths: The Politics of Crime Control. Greenwood Publishing Group, 9–10. o. (2007). Hozzáférés ideje: 2010. november 3. 
  8. Palmer, Louis J.. Encyclopedia of Capital Punishment in the United States. McFarland & Company, 315. o. (2001). Hozzáférés ideje: 2010. november 3. 
  9. a b c Bryant, Clifton D.. Handbook of Death and Dying. SAGE Publications, 362–363. o. (2003). Hozzáférés ideje: 2010. november 3. 
  10. a b c d e f g Christianson, Scott. Fatal Airs: The Deadly History and Apocalyptic Future of Lethal Gases That Threaten Our World. ABC-CLIO, 49–51. o. (2010). Hozzáférés ideje: 2010. november 3. 
  11. Chan, Loren. Example for the Nation: Nevada's Execution of Gee Jon. Chinese Historical Society of America, 109. o. (1976). Hozzáférés ideje: 2010. november 8. 
  12. Vila, Bryan. Capital Punishment in the United States: A Documentary History. Greenwood Press, 78–79. o. (1997). Hozzáférés ideje: 2010. november 3. 
  13. Banner, Stuart. The Death Penalty. Harvard University Press, 198. o. (2002). Hozzáférés ideje: 2010. november 3.