Gatwick Express
| Gatwick Express | |
 | |
| British Rail 460 sorozatú Juniper motorvonat a Victoria pályaudvaron | |
| Működtetés | |
| Nemzeti vasúttársaság | British Railways |
| Infrastruktúra-kezelő | Network Rail |
| Fő üzemeltetők | Southern |
| Statisztika | |
| Utaskilométer | 219,5 évente |
| Felmérés éve | 2007/08 |
| A hálózat hossza | |
| Teljes hossz | 43,3 km |
| Nyomtávok | |
| Fő nyomtáv | 1435 mm |
| Nagysebességű nyomtáv | 1435 mm |
| További információk | |
| Állomások száma | 7 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gatwick Express témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Gatwick Express a Londonhoz tartozó London-Gatwick repülőtér és a Victoria pályaudvar között közlekedő reptéri transzfer-vonat (shuttle service), amely kifejezetten a légiutasok szállítására üzemel. 2008. júniusig a járatot egy független társaság, a Gatwick Express vállalat üzemeltette franchise rendszerben, amely a National Express tulajdona volt. 2008. június 22-én a társaságot felszámolták, a franchise szerződést felmondták, és a járat üzemeltetését a Southern vasúttársaság vette át.
Járat[szerkesztés]
A járatok 15 perces gyakorisággal 27 mérföld (43,5 km) távolságot tesznek meg a repülőtér és a Victoria pályaudvar között nagyjából fél óra alatt közbenső megállók nélkül. A társaság nyolc darab, a British Rail 460 sorozatba tartozó szerelvényt üzemeltet reptéri járatként. A Gatwick Express a Heathrow Express-szel ellentétben az állami vasút része. A viteldíj (Expressz Class) másodosztályon 16,90£-ba kerül a 2009 márciusi tarifa-hirdetmény szerint. Ez a jegyár magasabb, mint a Southern és a First Capital Connect társaságok vonatainak jegyára (ezek azonban „normál” gyors-, illetve személyvonatként üzemelnek többszöri megállással), amely 10,90£, és az utóbbi esetén pedig 8,90£-ba kerülnek. A magasabb jegyár transzfer-vonat tulajdonságának köszönhető. A járaton közlekedő utasok nem érvényesíthetik a Network Railcard nyújtotta vasúti kedvezményeiket.
A tarifák alakulása az évek során:
- 2007/01 – 14,90£
- 2007/07 – 15,90£
- 2008/01 – 16,90£
- 2008/07 – 17,90£
- 2009/03 – 16,90£
Története[szerkesztés]
1975-ben a British Transport Authority (Brit Közlekedési Hatóság) repülőtéri igazgatója, John Mulkern, a British Caledonian Airways (Brit-Kaledóniai Légitársaság) elnöke, Adam Thomson és a British Rail’s Southern Region (Brit Államvasutak Déli Régiója) területi vezetője, Sir Bob Reid létrehozták a Gatwick Liaison Groupot (Gatwick Összeköttetés Csoport) azzal a céllal, hogy megbeszéljék a három vállalat közös érdekeit. A létrehozott csoport része, a Gatwick Promotion Group lett, melynek elnöke a repülőtér PR vezetője, David Hurst kapta feladatként a repülőtér népszerűsítését az utazóközönség előtt. A csoport első sikere az állami vasúttársaság vezetőinek meggyőzése volt arról, hogy a Gatwick állomást korszerűsítsék, a peronok kapjanak egy födémet. Ez a művelet 1980-ban ért véget, a felújított állomást pedig Sir Peter Parker adta át.
A csoportnak régi szándéka volt, hogy egy közvetlen járat induljon a repülőtér és London belvárosa között annak érdekében, hogy csökkentsék mind a belföldi-, mind pedig a külföldi utasok esetén tapasztalt tartózkodást a repülőtérrel szemben.
Az első lépés a folyamatban az volt, hogy az új, közvetlen, rendszeres járatot Rapid City Link névre keresztelték, amely a két végállomás között csak East Croydon állomáson állt meg. Ezt a nevet (rapid) azért adták a járatnak, mert Adam Thomson szerint az „expressz” kifejezés az Egyesült Államokból érkező utasok fejében egyenlő az autóbuszos járat fogalmával.
Végül 1984-ben elindult az első Gatwick Express direkt-vonat tíz darab átalakított kocsival, melyeken extra csomagtereket alakítottak ki. Fél órás menetidőt hirdettek, azonban szembesültek azzal, hogy a tényleges utazási idő néha a 35 percet is elérte, főként csúcsidőben. Az első vonatot népszerűsítő körútra vitték az Egyesült Királyság területén, hogy megismertessék a vidéki utazási irodákkal, ezzel pedig ez volt az első olyan alkalom, hogy egy Southern Region (Déli Régióhoz tartozó) vonat északra utazott.
Egy skóciai utat azért iktattak be a körútba, hogy csökkentsék az egység elleni álláspontot a közvéleményben, hiszen bár Skócia az Egyesült Királyság része, továbbra is különálló állam. Az eredeti vonatok Class 73 és Mk2 sorozatú kocsikból álltak, speciális GLV (csomagszállító kocsi) vagonok közbeiktatásával.
2005-ben egy pár British Rail 458 sorozatú szerelvényt átcsoportosítottak a South West Trains társaság állományából tartaléknak arra az esetre, ha egy 460-as sorozatú vonat meghibásodna. Az átcsoportosított szerelvények továbbra is a SWT flottájának részei maradtak, azonban Gatwick Express márkanevet kaptak. Az ülések sűrűségét átalakították 3+2-es egységből 2+2-es egységbe, néhányat pedig eltávolítottak csomagtér kialakítása miatt. Végül azonban ezeket a szerelvényeket soha nem állították forgalomba és visszakerültek a SWT társasághoz.
2006-ban, azt követően, hogy a modern járműparkot üzembehelyezték, az utolsó British Rail 73 sorozatú szerelvény rendszeres esti járatként közlekedett a Victoria pályaudvarról, majd oda vissza mintegy lezárásaként egy korszaknak, mely ezekről a vonatokról szólt.
Két fennmaradt példánya az Mk2 sorozatú szerelvényeknek – melyeket korábban a Gatwick Express járataként használtak – ma is megtekinthető, egyik a Nottingham Közlekedési Örökség Múzeumban, Ruddingtonban és egy teljes vonat az Ecclesborune Valley Railway vasútparkban (Wirksworth, Derbyshire). Ez utóbbi vonat egy British Rail 31 sorozatú dízelmozdony által vezérelt szerelvény, melyet a Gatwick Express jellegzetes színeit viseli.
2004 vége és 2006 között a Gatwick Express vonatokat sok vita övezte, mivel rendszerint félig üresen közlekedtek (összehasonlításképpen a többi járat zsúfolásig telített járatokkal üzemelt) ezáltal feleslegesen leterhelték az ország egyik legforgalmasabb vasútvonalának amúgy is korlátozott kapacitású részét. A Strategic Rail Authority (Stratégiai Vasúti Hatóság) terveket készített a Brighton Main Line Route Utilisation Strategy (Brighton Fővonal Hasznosítási Stratégia) program keretein belül a Gatwick Express számára, melynek lényege az volt, hogy a járatot beépítik a Southern társaság – már létező – London–Brighton járataiba, így próbálva csökkenteni az ingajáratok leterheltségén. A szándék az volt, hogy egy hagyományos, 10 perc rendszerességgel közlekedő járat induljon London Victoria-pályaudvarról Gatwick érintésével a déli-partra. Az ötletet heves indulatokkal fogadta mind a járat üzemeltetője, mind pedig a BAA (British Airports Authority / Brit repülőtereket felügyelő hatóság), hiszen attól féltek, hogy a reptér utasainak harcolni kell a helyekért az ingázókkal.
2006. február 3-án a Department for Transport Rail Group (Közlekedési Minisztérium vasút felügyeletéért felelős szervezete) – amely átvette a Stratégiai Vasúti Hatóság feladatkörét – bejelentette, hogy a járatot megszüntetik annak érdekében, hogy a brightoni fővonal kapacitása javuljon. A Gatwick repülőtér tulajdonosa, a BAA megtámadta a határozatot, egy közvélemény-kutatásra hivatkozva, mely szerint egy online felmérés válaszadóinak 80%-a a járat megtartásával ért egyet, valamint a BAA álláspontját számos – a repülőteret használó – légitársaság is támogatta. 2006 év vége felé a DfT egy egyeztetést hívott össze, melynek célja az volt, hogy megvizsgálják a helyzetet, így végül négy fajta opcióval állt elő, melyből három támogatná a járat visszaállítását bizonyos változtatások árán. Két évvel később egy döntés értelmében a Gatwick Express-t megtartották, valamint a brightoni járatokat csúcsidőben kibővítették. Ugyanebben az évben a Gatwick Express franchise szerződése lejárt, így a járatot a Southern vasúttársaságba beolvasztották. Eleinte a járatok változatlanul közlekedtek.
2008 decemberében a járat vonalát kibővítették, így az Brightonból indult a reggeli-, valamint oda tért vissza a délutáni csúcsidőben. Ezzel a változtatással a London-Brighton gyorsvonatok száma megduplázódott csúcsidőben. A többletkapacitást néhány British Rail 442 sorozatú vonat lízingjével oldották meg, melyek korábban használaton kívül voltak. Mindössze hat vonat átalakítása készült el az előírt időre, következésképpen a tervezett vonatok fele eleinte úgy közlekedett, hogy még felújításra várt. 2009 szeptemberében a South Central/Gatwick Express franchise szerződés lejárt, így a Southern társaságnak három hónap állt a rendelkezésére, hogy a menetrendjét átalakítsa még a decemberi (téli) menetrend hatálybalépése előtt.
Az új franchise szerződés értelmében a Gatwick Express márkanév fennmaradt.
Jegyek[szerkesztés]
A London-Gatwick vonal azon kevesek egyike, ahol az utasoknak két vasúttársaság közül kell választania a jegyek megvásárlásakor – minden más vonalon, melyeket az állami vasúttársaság valamely leányvállalata üzemeltet, a jegyek tetszőleges járatra használhatók, ugyanakkor a kedvezményes jegyek esetén lehetnek megkötések. A Gatwick Express járat igénybevehető bármely tetszőleges járatra szóló jeggyel, mely végighalad a London-Gatwick vonalon, és melyek hátlapján nem szerepel a „NOT GATWICK EXPRESS” kikötés. A London és Gatwicktől délre található állomások vonalára érvényes jegyek többsége tartalmazza ezt a kikötést. A Network Railcard nyújtotta kedvezmények nem alkalmazhatók a Gatwick Express járatokon. A Southern társaság Redhill állomásig szóló jegyei rendkívüli esetekben érvényesek a járatra, mivel a GE vonatok megállnak itt.
A Gatwick Express vonatain nem lehet jegyet vásárolni a jegyellenőröktől, így az érvényes jegy nélkül utazók pótdíjat kötelesek fizetni.
Vonatok[szerkesztés]
Aktuális járműpark[szerkesztés]
A British Rail 460 „Juniper” sorozatú szerelvényeket 2000-ben állították forgalomba a Gatwick Express járatain, melyekből nyolc darab közlekedik a vonalon. A 442 sorozatba tartozó „Wessex Electrics” vonatok 2008. december 14. óta szállítanak utasokat. Ezek a vonatok 2 darab ötkocsis szerelvényből állnak. Csúcsidőben ezek a vonatok közlekednek Brightonba. A kocsikat a közelmúltban átalakították. Az átalakítás új ülések beszerelését, az ülések számának növelését, új nagy kapacitású csomagtartók beszerelését és a korábbi büfékocsi elsőosztályú utazókocsivá alakítását jelenti. Az átalakítással egyidőben a vonat külseje is változott, így a Gatwick Express jellegzetes festését kapta.
| Szerelvény | Kép | Sorozat | Max sebesség | Db | Járat | Gyártás éve | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| mph | km/h | ||||||
| British Rail 73 sorozat | 
|
dízelmozdony | 90 | 145 | 1 | Thunderbird Locomotive | 1962 |
| 460 sorozat (8Gat) Juniper |
|
Elektromos Motorvonat | 100 | 160 | 8 | London Victoria – Gatwick repülőtér | 2000 – 2001 |
| 442 sorozat (5Wes) Wessex Electric | 
|
Villamos motorvonat | 100 | 160 | 17 | London Victoria – Gatwick replülőtér
London Victoria – Brighton (csak csúcsidőben) |
1988–89 (átalakítva a Gatwick Express számára 2008-ban) |
Korábbi flotta[szerkesztés]
| Szerelvény | Kép | Típus | Gyártás | Kivonva |
| British Rail 73 sorozat |
|
Dízelmozdony vontatás | 1962 | 2005 |
| British Rail 488 sorozat | 
|
Converted Mark 2 kocsik | 1983–1984 | 2005 |
| 489 sorozat (GLV) | 
|
Villamos motorvonat | 1983–1984 | 2005 |
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gatwick Express című angol nyelvű Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Gatwick Express (angolul)
- Rail Journey Planner (angolul)
 Metróvonalak | |
|---|---|
| Vasútvonalak | |
| Egyéb | |
.svg){kind=small}
