Gaspard-Gustave de Coriolis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gaspard-Gustave de Coriolis
Gaspard-Gustave de Coriolis.jpg
Született 1792. május 21.[1][2][3][4][5][6][7][8]
Párizs[9]
Elhunyt 1843. szeptember 19. (51 évesen)[1][2][3][4][5][6][7][8]
Párizs[10]
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Iskolái
  • École polytechnique
  • École des Ponts ParisTech
Sírhely Montparnasse-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Gaspard-Gustave de Coriolis témájú médiaállományokat.

Gaspard-Gustave de Coriolis (IPA: [ɡaspaʁ ɡystav də kɔʁjɔlis]; Párizs, 1792. május 21. – Párizs, 1843. szeptember 19.) francia matematikus, mérnök.

Élete[szerkesztés]

Coriolis 1792-ben született Párizsban. 1816-ban az École Polytechnique tanára lett, a tanítás mellett súrlódási és hidraulikai kísérleteket végzett.

1829-ben Calcul de l'Effet des Machines (A gépek hatásának kiszámítása) címmel tankönyvet adott ki, melyben a mechanikát az ipar által könnyen alkalmazható módon mutatta be. Ekkortájt fejezték ki először a kinetikus energia, a ½mv² és a mechanikai munka pontos viszonyát.

A következő években Coriolis arra törekedett, hogy kiterjessze a kinetikus energia és a munka fogalmát a forgó rendszerekre. Első tanulmányát, a Sur le principe des force vives dans les mouvements relatifs des machines (A kinetikus energia elvéről a relatív mozgásban a gépekben) a Francia Tudományos Akadémia előtt ismertette. Három évvel később jelent meg azon cikke, a Sur les équations du mouvement relatif des systèmes de corps, mely ismertté tette nevét. Írásaiban Coriolis nem foglalkozott a Föld légkörével vagy forgásával, hanem az olyan kisebb forgó rendszerekbeni energiaátadásra összpontosított, mint például a vízkerekek. Coriolis megvitatta a rotációs referenciakeretben észlelt kiegészítő erőket, és két csoportba osztotta ezeket az erőket. A második kategória tartalmazta azt az erőt, amely végül viseli a nevét.

1835-ben matematikai munkát tett közzé a gömbök ütközéseiről: a Théorie Mathématique des Effets du Jeu de Billard azóta klasszikus írásnak számít a témában.

Coriolis neve a 19. század végén kezdett felbukkanni a meteorológiai irodalomban, bár a „Coriolis-erő” kifejezést a 20. század elejéig nem használták. Coriolis nevét ma már a meteorológiához kötik, ámbár az általános keringésről, valamint a nyomás és a szélterületek viszonyáról tett felfedezések Coriolis munkásságának ismerete nélkül születtek.

Coriolis 1829-ben az École Centrale des Arts et Manufactures mechanikai professzora lett. Claude-Louis Navier 1836-ban bekövetkezett halála után Coriolis átvette Navier megüresedett helyét az École Nationale des Ponts et Chaussées-ben és a Francia Tudományos Akadémiánál. 1838-ben Dulong utódja lett mint Directeur des Etudes (témavezető) az École Polytechnique-en.

1843-ban, 51 éves korában halt meg Párizsban. Neve egyike az Eiffel-tornyon megörökített 72 névnek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven)
  6. a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven)
  7. a b GeneaStar
  8. a b Roglo
  9. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  10. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Fordítás[szerkesztés]