Garat (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Garat (Brassó megye) szócikkből átirányítva)
Garat (Dacia)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
KözségZsiberk
Rangfalu
KözségközpontZsiberk
Irányítószám507111
SIRUTA-kód41300
Népesség
Népesség664 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság20 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság473 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 00′ 35″, k. h. 25° 08′ 59″Koordináták: é. sz. 46° 00′ 35″, k. h. 25° 08′ 59″
Garat weboldala
SablonWikidataSegítség

Garat (románul: Dacia, 1931-ig Ștena, németül: Stein) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Kőhalomtól 7 km-re nyugat–délnyugatra, az egykori Királyföldön fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Mind magyar, mind német neve egy szláv eredetire megy vissza. A szláv grohot jelentése 'kőrakás, kőgörgeteg' (így vsz. összefügg a szomszédos Kőhalom nevével). Ennek hangtanilag módosult formája a magyar, tükörfordítása a német név (Stein 'kő'). Első említésekor, 1309-ben neve Lapis, ami latinul ugyanazt jelenti. Később, 1432-ben Stein, 1532-ben Steya, 1733-ban Garad, 1750-ben Sztena, 1850-ben Styena. Eredeti román neve a németből való.

Története[szerkesztés]

Szász falu volt Kőhalomszékben, majd 1876-tól Nagyküküllő vármegyében, több sósforrással.

Népessége[szerkesztés]

  • 1850-ben 1263 lakosából 627 volt német, 507 román és 128 cigány nemzetiségű; 635 ortodox és 626 evangélikus vallású
  • 1910-ben 1358 lakosából 744 volt román és 606 német anyanyelvű; 744 ortodox és 604 evangélikus vallású
  • 2002-ben a népszámlálás 671 lakost írt össze: 418 román, 232 cigány és 16 magyar nemzetiségűt; 652 ortodox és 7 református vallásút

Látnivalók[szerkesztés]

  • A szász evangélikus erődtemplom. Mai formájában 1845-ben épült, amikor a középhajó fölé épített, védelmi célú emeletet elbontották és a hajót nyugat felé meghosszabbították, belső várfalát pedig lebontották. Tornya újkori építmény, védőművei a 15. században épültek. Egyik harangja a 13–14. századból, a másik a 15. század közepéről származik.[2]
  • 1905-ből való evangélikus parókiáját felújították és közösségi házzá alakították át. Szállást is kínál.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  2. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A garati evangélikus templom, gólyákkal