Garai László (pszichológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a pszichológusról szól. Hasonló címmel lásd még: Garai László (egyértelműsítő lap).
Garai László
Született1935. augusztus 29.
Budapest[1]
Elhunyt2019. május 25. (83 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaKöcski Margit
SzüleiGarai János
Foglalkozása
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1959)
A Wikimédia Commons tartalmaz Garai László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Garai László (Budapest, 1935. augusztus 29. – Budapest, XI. kerület, 2019. május 25.[3]) magyar kutató pszichológus, közíró, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, Széchenyi-ösztöndíjas egyetemi tanár. Apja Garai János, házastársa (és számos tanulmányának társszerzője) Köcski Margit.[4]

Életrajza[szerkesztés]

Garai János (1913–1945) és Ungár Sarolta gyermekeként született.[5] A kéttannyelvű Gorkij Iskolában érettségizett 1954-ben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (filozófia és pszichológia szakon) végzett 1959-ben. A pszichológiai tudomány (szociálpszichológia) kandidátusa (1968) lett, majd 1988-ban megvédte doktori disszertációját. A Pécsi Tudományegyetemen habilitált a közgazdaságtudomány tanáraként 1998-ban.

Több magyarországi és külföldi intézményben dolgozott oktatóként. 1967-ben a Szovjetunióbeli, „Nauka”-Társaság meghívására előadókörutat tartott a specifikusan emberi alapszükségletről, majd szemináriumot vezetett a témáról a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen, 1968-ban. A franciaországi Nizzai Egyetem szociálpszichológia-professzoraként dolgozott 1981–1984 között, majd 1989-től folyamatosan; az általa 2001-ben itt alapított európai gazdaságpszichológiai tanszéket 2004-ig vezette. 1991-ben az Egyesült Államokban a Californiai Állami Egyetemen gazdaságpszichológiai szemináriumot vezetett. Magyarországon többek között egy 11 részes, a szociális identitásról szóló televíziós előadássorozat fűződik a nevéhez (1996). 1994-től 11 éven át vezette a JATE/SZTE őáltala szervezett gazdaságpszichológiai tanszékét és gazdaságtani doktori iskoláját.

Az MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársaként dolgozott (1964–1971 között), majd a Szovjet Tudományos Akadémia Természettudomány- és Technikatörténeti Intézetének Keldis-ösztöndíjas tudományos főmunkatársa volt (1969–1970). Az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos osztályvezetője (1970–1978), majd főmunkatársa (1970–88), tanácsadója (1988–2001), az OTKA gazdaságpszichológiával foglalkozó, szukcesszíve egymásra épülő programjainak kutatásvezetője illetve tudományos iskolájának résztvevője (1990 és 2005 között).

1970-től 1985-ig tagja az MTA Pszichológiai Bizottságának, 1973-ig a Tudományos Minősítő Bizottság pszichológiai szakbizottságának, illetve a Magyar Pszichológiai Társaság Vezetőségének (1980-ig, majd 1988 és 1995 között ismét). Ő szervezte és 1979-es lemondásáig vezette is az MTA Pszichológiai Intézetének Személyiségpszichológiai Osztályát. Magyarország képviseletében részt vett az UNESCO 1974-es párizsi tudományos konferenciáján. Társszervezője az Európai Kísérleti Szociálpszichológiai Társaság (EAESP) által rendezett 1974-es visegrádi Kelet-Nyugat Találkozónak[6] és egy, a Gorbacsov-alapítvány által kezdeményezett nemzetközi konferenciának.[7] A tevékenységelméleti kutatásokat koordináló nemzetközi szervezet – ISCRAT – alapító tagja 1986-ban és Bizottságának tagja 1997-ig; a III. Nemzetközi Tevékenységelméleti Kongresszusnak ő tartotta a főreferátumát.[8] A Magyar Közgazdasági Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság gazdaságpszichológiai szakosztályának alapítója (1988) és társelnöke (a szakosztály önfeloszlatásáig 1995-ben). A pénzügyminiszter tanácsadó testületének tagja volt 1991 és 1994 között.

Garai László beszélt és írt angolul, franciául és oroszul, olvas németül és olaszul.

Munkássága[szerkesztés]

1. Kidolgozta és tesztelte egy alternatív pszichológia[9] módszertanát és elméletét. Az előbbit Kurt Lewin módszertani programjának alapján alakította ki, amely szerint a fizika példáját követve a pszichológiának is meg kell szabadulnia az arisztotelészi gondolkodásmódtól, felváltva ezt egy Galilei-féle gondolati rendszerrel,[10]) – az elméletet Lev Szemjonovics Vigotszkij elméleti rendszerének[11] keretében, amely szerint az emberi pszichikum a maga környezeti tárgyait egyszerre kezeli szerszámként és jelként.[12][13] Garai módszertana és elmélete[14] lehetővé teszi, hogy interdiszciplinárisan együtt kezeljünk problémákat, melyeket hivatal és megszokás külön illetékességébe sorol pszichológia vagy közgazdaságtan, filozófia vagy agykutatás, politikatudomány vagy kultúrakutatás egyikének vagy másikának.[15] Így

  • hozzájárult egy, a természettudomány és a történettudomány szemléletét egyesíteni tudó kétfókuszú pszichológia létesítéséhez;
  • kísérletet tett egy ilyen pszichológia meta-elméleti megalapozására[16] K. [http://www.marxists.org/archive/marx/ Marx gazdasági-filozófiai antropológiája mentén;

2. E kétfókuszú szemléletet alkalmazta a szabadságszükséglet vagy specifikusan emberi alapszükséglet (SEASz) hipotézisében, amely egyszerre magyarázza azt is, ami az ember szükségletstruktúrájában azonos az állatokéval, és azt is, ami megkülönbözteti őt azoktól; a SEASz a hipotézis szerint olyan tevékenységben alakul és olyant is motivál, amelyet egyének egymással összehangolódva úgy végeznek, hogy a tevékenység szervét ember gyártotta eszközök hosszabbítják meg, s ez utóbbiak működési rendszere szervezi az egyéneket is a tevékenységet végző interindividuális rendszerré;

3. A hipotézist továbbfejlesztette elméletté

  • az értékek alapjaként kezelt szociális identitás kimunkálásáról:[17] egy olyan szociális kategorizáció ról, amelyben párhuzamos alkotói folyamatban egyszerre generálódik az identitás és egy olyan pszichoszomatikus teljesítmény, amely jelölője a kialakuló identitásnak mint jelöltnek;
  • diszponáló, ill. indiszponáló hatásról, amelyet az ilyen jelöltek mentén alakuló tulajdonviszonyok a jelölővé lett pszichoszomatikus teljesítményre gyakorolnak[18]
  • a hasonlóságról, amely egyfelől e diszponáló, ill. indiszponáló hatás, másfelől aközött a facilitáló, ill. gátló hatás között áll fenn, amelyet különféle pszichoszomatikus teljesítményekre az agy által kialakított funkcionális szervek[19] működése gyakorol – ezáltal egy olyan struktúráról, amely éppúgy mutatkozik a szupraindividuális teljesítmények mechanizmusának, ahogyan az agyvelő az individuális teljesítmények mechanizmusa;[20]
  • a szociális identitás feldolgozásának paradox szerkezetéről (A szociális kategorizáció paradoxonai – Garai-paradoxon).
  • a szociális identitás idői változatának, a történelmi identitásnak a feldolgozásáról (Öninterjú. Valóság. 29:3. 1986. 54-65.)
Elvegyültem és kiváltam Archiválva 2012. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben - az identitás-elméletet összefoglaló 11 részes televíziós előadássorozat.

4. A szociális és a történelmi identitás feldolgozásáról szóló elméletét Garai László alkalmazta

5. A második modernizáció elméletét – emberi erőforrás termelésének és emberi tőkeként való hasznosulásának szempontját – a huszadik századi jelenségek különböző univerzumának vizsgálatában alkalmazta:

  • az emberi tőkéről szóló ismert elméletet (Th. Schultz) összefüggésbe hozta a második modernizációnak egy olyan tendenciájával, hogy növekvő mértékben fogyaszt anyagi erőforrást emberi erőforrás termelésének céljából;
  • a XX. századi totális államokat az emberi erőforrás termelésének műhelyeiként mutatta be (Emberi potenciál mint tőke 158-165);
  • ennek keretében a "létezett szocializmus" társadalmán belül olyan mélystruktúrát tárt fel, amelynek működéséről azt a sejtést fogalmazta meg, hogy az az emberi tőkével való gazdálkodás funkcióit látta el, egyszerre valósítva meg egy sajátos információgazdálkodást és egy éppolyan sajátos identitásgazdálkodást;
  • a mélystruktúra duális (állami és párt-) jellegéről kimutatta, hogyan él tovább a "létező szocializmus" összeomlása után az emberi erőforrás felső szintű gyártásának duális szerkezetében: egy kettős kompetenciát termelő felsőoktatásban.

Publikációk[szerkesztés]

Monográfiák, tanulmánykötetek:

Interdiszciplináris közlemények

köréből

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
  2. ↑ https://www.facebook.com/garai80/photos/a.1653484761551620/2381844165382339/
  3. ↑ Regisztráció után ingyenesen hozzáférhető Tájékoztatás kérése elhalálozott személyről. magyarorszag.hu. (Hozzáférés: 2023. november 17.) A keresés a következő adatokkal történt: viselt név: Garai László; születési név: Garai László; születési hely: Budapest; születési idő: 1935. augusztus 29.; anyja születési neve: Ungár Sarolta.
  4. ↑ Маргит Кечки в Большой Советской Энциклопедии[halott link]
  5. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 629/1934. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. szeptember 26.)
  6. ↑ East-West Meeting (angol nyelven). [2008. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 1.)
  7. ↑ THE PARADOXES OF THE BOLSHEVIK-TYPE PSYCHO-SOCIAL STRUCTURE IN ECONOMY (“A bolsevik típusú totalitariánus struktúrák szívósságának eredete”) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. szeptember 1.)
  8. ↑ Another crisis in the psychology: A possible motive for the Vygotsky-boom. (Hozzáférés: 2008. szeptember 1.)
  9. ↑ Garai László egyetemi tanár (Szegedi Tudományegyetem) alternatív pszichológiai irányzatának honlapja
  10. ↑ Kurt Lewin: Az arisztotelészi és a galileánus gondolkodásmód összecsapása a mai pszichológiában. In A mezőelmélet a társadalomtudományokban. Válogatott elméleti tanulmányok. Bp. Gondolat, 1972; 41-90. o.
  11. ↑ Lev Vygotsky Archive
  12. ↑ :Диада Выготского и четвериада Рубинштейна (интервью с профессором Ласло Гараи) - Наши интервью. Вопросы философии. 2010:12. 36-43.
  13. ↑ :Interview with Laszlo Garai on the Activity Theory of Alexis Leontiev and his own Theory of Social Identity as referred to the meta-theory of Lev Vygotsky. Journal of Russian and East European Psychology, vol. 50, no. 1, January–February 2012, pp. 50–64.
  14. ↑ Theoretical psychology -- Теоретическая психология
  15. ↑ Vö. "Az interdiszciplinaritásról és halmozott hátrányairól"
  16. ↑ Garai László: Személyiségdinamika és társadalmi lét. Akadémiai Kiadó, 1969.
  17. ↑ Garai László: Társadalmi azonosság és tudat. Doktori értekezés Bp., 1988.
  18. ↑ The paradigm of the property relations Social Science Information, 1979.
  19. ↑ Lurija, A.R. (1975): Válogatott tanulmányok. Bp.: Gondolat.
  20. ↑ Garai László: A szociálpszichológiai jelenségek mechanizmusáról. Pszichológia. 13:2.(1993) 205-224. o. A tanulmány angol fordítását (The brain and the mechanism of psychosocial phenomena. Journal of Russian and East-European Psychology. 31:6. 1994) pp. 71-91) jelentősen bővített változatban mutatta be az a főreferátum, amelyet Garai László a L. Vygotszky centenáriumának alkalmából rendezett nemzetközi konferencián tartott (Moszkva, 1996). Végül az elmélet további fejlesztésének eredményét mutatta be О значении и мозге: Совместим ли Выготский с Выготским? In: Субъект, познание, деятельность: К семидесятилетию В. А. Лекторского. Москва: Канон+, 2002. 590-612.
  21. ↑ Second modernization

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Garai_László_(pszichológus)&oldid=26651278”