Galla Ferenc (egyháztörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Galla Ferenc
Életrajzi adatok
Születési név Galla Ferenc
Született 1888. szeptember 23.
Udvard
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1977. április 19. (88 évesen)
Székesfehérvár
Munkássága
Vallás katolikus
Felekezet római katolikus
Tisztség pápai prelátus

Galla Ferenc (Udvard, 1888. szeptember 23.Székesfehérvár, 1977. április 19.) magyar római katolikus pap, egyháztörténész, pápai prelátus.

Élete[szerkesztés]

A teológia szakát a szaléziánusoknál végezte el, teológiából az olaszországi Torino városában, az egyetemen doktorált. 1912-ben pappá szentelték. Miközben káplán, hitoktató, valamint plébános volt, bölcsészdoktorrá avatták a Budapesti Tudományegyetemen. Róma városában levéltári kutatásokat is végzett. Később a váci teológia tanára volt. A Budapesti Tudományegyetem egyik karának, a hittudományinak nyilvános rendkívüli (1936), később nyilvános rendes (1938 és 1950 között) tanára, utóbb a központi papnevelő tanára (1950 és 1959 között) és rektora (1952 és 1955 között) volt az egyetem középkori és újkori egyháztörténeti tanszékén.

Művei[szerkesztés]

Több művet is írt, ezek közül a legfontosabbak:

  • A clunyi reform hatása Magyarországon (Budapest, 1931)
  • A Pázmáneum alapítása és a Szentszék (Budapest, 1935)
  • Harminckilenc kiadatlan Pázmány levél (Vác, 1936)
  • Borromeo Szt. Károly hatása Magyarországon (Budapest, 1937)
  • Marnavics Tomkó János boszniai püspök magyar vonatkozásai (Budapest, 1940)

Források[szerkesztés]