Tejoltó galaj
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Galium verum L. | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tejoltó galaj témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tejoltó galaj témájú médiaállományokat és Tejoltó galaj témájú kategóriát. |
A tejoltó galaj vagy tejoltófű (Galium verum) a tárnicsvirágúak rendjébe, ezen belül a buzérfélék családjába tartozó növényfaj. További népies nevei: Szent Antal virága, Szent Iván virága, Szent János virága, kásafű, tejzsugorító fű, Szent Iván seprűje.
Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]
Száraz réteken, útszéleken, cserjésekben, mezőkön, legelőkön, homokdűnéken élő évelő növény. Előfordul csaknem egész Európában, Észak-Amerikában, valamint Ázsia egyes részein is.[1] Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság területén él.[2]
Megjelenése, jellemzői[szerkesztés]
Szára 15–100 cm magasra is megnőhet, egyenes, elágazó, négybordás, 2–3 mm vastag, merev és gyéren szőrös. Levelei keskenyszálasak, tűszerűek, 3–4 cm hosszúak, 8-12 tagú örvökben nőnek, sötétzöld színűek, fonákjuk fehéres. Virágai aprók, sárgák négytagú tölcséres pártájuk van, szirmaik csúcsosak, bugós virágzatot alkotnak.
Felhasználása[szerkesztés]
Korábban sajtok festésére használták, sárgafesték-tartalma miatt. Sajtkészítésnél oltóenzimként, mert olyan enzimet tartalmaz, ami a tejet megalvasztja.[3]
Hatóanyagai[szerkesztés]
Drogja (Galii veri herba) galiozin glikozida, rubiadid aszperulozid, cseranyag, illóolaj, tejoltó enzim, sárga festék, növényi sav tartalmú.
Vélelmezett gyógyhatásai[szerkesztés]
A föld feletti részeket gyűjtötték virágzáskor. Teáját továbbá vese, epe, máj és légzőszervi megbetegedések ellen is alkalmazzák. Ajánlották a pajzsmirigy betegségeire is.[4] A pajzsmirigy betegségei esetében belsőleg és külsőleg is ajánlották a használatát.
Legújabb kutatások szerint, a tejoltó galaj iridoid-glikozidokat és antrakinonokat (pl. alizarin) tartalmaz, emiatt a teljes növény fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.[5]
Források[szerkesztés]
- Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987.
- Pamela Forey és Cecilia Fitzsimons: Vadvirágok, Budapest 1993
- Dr Heinrich Neuthaler: Das Krauterbuch /Gyógynövénykönyv/ 1959
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 64. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ Florisztikai adatok a Gˆdˆllıi-dombs·g ter¸letÈrıl I.. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
- ↑ Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 65. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ Közönséges galaj gyógynövény pajzsmirigyproblémákra? – Németh Imréné Éva fitoterapeuta tanácsát idézi Dr. Sebő Zsuzsanna a Webbeteg.hu egészségügyi portálon. Ugyanezt állítja dr. Csókáné Török Orsolya, a Budai Endokrinközpont fitoterapeutája is.
- ↑ Az OGYÉI Tudományos Tanácsadó Testülete által élelmiszerekben, étrend-kiegészítőkben alkalmazásra nem javasolt növények
Galéria[szerkesztés]
-
-
-
-
-
habitusa
