Galimberti Sándor
| Galimberti Sándor | |
| Született | 1883. május 31.[1][2] Kaposvár |
| Elhunyt | 1915. július 20. (32 évesen)[3][4][5][2] Budapest[6] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sírhelye | Új köztemető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Galimberti Sándor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.jpg)
.jpg)
Galimberti Sándor (Kaposvár, 1883. május 31. – Budapest, 1915. július 20.) magyar festőművész.
Családja, tanulmányai[szerkesztés]
A család Olaszországból vándorolt be, s Kaposváron telepedett le. Az apa, Luigi Galimberti francia és olasz ősökkel rendelkező trieszti olasz volt, a Velencei Festőművész Akadémián képezte magát. Egy freskófestési megbízatás és családi örökségi ügye miatt érkezett Magyarországra. (Keresztnevét idővel Alajosra magyarította). Lassanként felhagyott a festéssel és Somogy vármegyei gazdaságának jövedelméből élt. Festményei részben átalakítva maradtak fenn, eredeti vázlatai a Rippl-Rónai Múzeumban vannak. (Több korabeli Kaposvár városkép is fennmaradt tőle.) Kilencedik gyermeke, Sándor tőle is tanulta a festészetet. Kaposvárott járt iskolába (elemi és gimnázium). Atyai barátja, Rippl-Rónai József figyelt fel a fiatal Galimberti tehetségére. A budapesti iparművészeti iskola két évének elvégzése után, 1903-tól rendszeresen járt Nagybányára, itt Réti István lett a mestere, de Ferenczy Károly is hatott rá. A Müncheni Festészeti Akadémiára járt, majd Hollósy Simon magániskolájába és a técsői telepen is alkotott. 1905-ben utazott először Párizsba, ahol a Julian Akadémia növendéke lett.
Pályafutása[szerkesztés]
1908-ban Párizsban többször szerepelt a Salon d’Automne (Őszi Szalon) és Indépendent (Függetlenek Szalonja) kiállításain. Ekkor már nős volt, a cseh származású Lanow Mária[8] festőművésznő volt a felesége. 1911-ben elvált tőle és nőül vette Dénes Valériát, aki szintén elismert festőművész volt.
Galimberti 1909 telétől, Dénes Valéria 1910-től tartózkodott Párizsban. Együtt tettek utazásokat Dél-Franciaországba és Észak-Afrikába, elválaszthatatlan alkotótársak is voltak. Mindketten a nagybányai „neós” mozgalom hatása alatt álltak, majd Dénes Valéria Párizsban Henri Matisse tanítványa lett, s Galimbertire is hatott a francia mester. Egyre inkább a kubizmus térproblémái foglalkoztatták őket, csendéleteket, városképeket festettek, a fauvizmus és az analitikus kubizmus egyéni változatának megteremtői lettek. A Ma c. aktivista művészeti lap köré csoportosuló művészek közé tartoztak. Tehetségüket felismerte a párizsi, főként kubisták alkotásait gyűjtő Wilhelm Uhde is, aki számos művüket vásárolta meg.
Ahogy kritikusuk írta: „Képeik tanúsága szerint céljaik tökéletesen azonosak, érzéseik egy forrásból fakadnak, ugyanazokat a motívumokat dolgozzák fel mindketten egyforma látással, hajszálra azonos módon. Ha valamelyik képükről meg akarnánk állapítani, hogy a házaspár férfi vagy nő tagja festette-e, a kézjegyen kívül nem igazítana útba bennünket semmi sem.”
Budapesten először 1914-ben feleségével, Dénes Valériával együtt rendezett gyűjteményes kiállítást a Nemzeti Szalonban. Korábban szerepeltek a MIÉNK és a KÉVE kiállításain is. A háború kitörése után párizsi Rue Vaugirarde-on lévő lakásukból az internálás elől Belgiumba, majd Hollandiába menekültek, Amszterdamba, majd a télre Scheveningenbe. Ekkor készült Amsterdam című, utolsó festménye, melyet kritikusai a magyar kubizmus egyik alap-képének tekintenek.
A háború miatt besorozták, s ekkor kisfiukkal, Marióval hazatértek. A pécsi ezrednél szolgáló Galimbertit már a nyár folyamán a frontra dobták volna. A meneküléskor tüdőbetegséget kapott felesége ezeket az izgalmakat nem bírván, váratlanul meghalt. A budapesti temetés megtörténte után pár órával Galimberti Sándor végzett magával a Műcsarnok épülete mögött.
1918-ban a Ma VI. tárlataként Kassák Lajos rendezte meg a házaspár emlékkiállítását. Kaposvárott a Rippl Rónai Múzeumban 2003-ban Galimberti emlékkiállítást rendeztek.
-
Nagybányai motívumok, 1911 -
Háztetők, 1908-1910 -
Nagybánya, 1910 körül -
Csendélet kaktusszal, 1910 körül -
Szent Rafael, 1912 -
Enteriőr thonet-székkel, 1908 körül -
Nagybányai utcarészlet, 1906-1907
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Művei[szerkesztés]
Felesége képeihez hasonlóan Galimberti Sándor művei is lappanganak, vagy megsemmisültek, így életműve alig ismert.
- Nagybányai utcarészlet 1906-1907. (Olaj, vászon, 64 x 75 cm). Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
- Enteriőr thonet-székkel 1908 körül. (Olaj, vászon, 65,5 x 76 cm). Magántulajdon
- Háztetők 1908-10. (Olaj, vászon, 65 x 75 cm). Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
- Félakt (1910 körül)
- Tabán 1910. (Olaj, vászon, 111 x 76 cm). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Városkép (Nagybánya) 1910 körül. (Olaj, vászon, 72,5 x 80,5 cm). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Kaktusz csendélet 1910 körül. (Olaj, vászon, 80 x 60 cm). Magántulajdon
- Nagybányai motívum 1911. (Olaj, vászon, 90 x 130 cm). Janus Pannonius Múzeum, Pécs
- Óbudai részlet 1911. (Olaj, vászon, 47 x 39 cm). Magántulajdon
- St. Rafael 1912 körül. (Olaj, vászon, 104 x 153 cm). Magántulajdon
- Mintázó asztal gyümölccsel (1914 körül)
- Amszterdam, 1914-1915. (Olaj, vászon, 92 x 92,5 cm). Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Emlékezete[szerkesztés]
- „A festők városa, Kaposvár” rendezvénysorozat keretében 2003 májusában Galimberti Sándorra emlékeztető márványtáblát helyeztek el a főgimnázium egykori épületén.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Galimberti Sándor
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ 2017. augusztus 22., https://rkd.nl/explore/artists/123477
- ↑ Sándor Galimberti (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
- ↑ Generální heslář Biografického slovníku českých zemí (cseh nyelven)
- ↑ Cseh területen neve: Marie Galimberti-Provázková, 1880. február 13-án született a dél-cseh Jindrichuv Hradecben (korábban Neuhaus), előkelő monarchiabeli hivatalnok őse jogán viselte a Lanow nemesi előnevet
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon
- Matits Ferenc: Galimberti Sándor. Artportal
- Céger Melinda: Kettétört művészsorsok a XX. század elejéről. A Galimbertiek. In: Somogy, 2003. 4. szám (A kaposvári Rippl Rónai Múzeum 2003-as Galimberti emlék-kiállításáról.)
- Galimberti Sándor-G. Dénes Valéria. In: Művészet. Szerk. Lyka Károly, 1915. XIV. évf. 6. szám, 320-322. oldal
- Nyugat1914, 3. szám. Figyelő. Bálint Aladár: Galimberti Sándor és felesége képei
Irodalom[szerkesztés]
- Aknai T.: Galimberti Sándor, Janus Pannonius Múzeum Évkönye, 1972–73
- Dénes Zsófia: Galimberti Sándor és Dénes Valéria, Budapest, 1979
- Dénes Zsófia: Galimbertiék (nekrológ) In: Nyugat, 1915. II.
- Géger M.: Galimberti Sándor (doktori disszertáció), ELTE, Budapest, 1993
- Géger M.: Galimberti Sándor indulása, Somogyi Múzeum Közleményei, 1992
- Géger M.: Galimberti Sándor művészete, Somogyi Múzeum Közleményei, 1994
- Magyar művészet 1890–1919 (szerk.: Németh L.), Budapest, 1981
- Mezei O.: Galimberti Sándor Amszterdam című képének rekonstrukciós kísérlete, Janus Pannonius Múzeum Évkönye, 1996–1997.
- Mezei O.: Les Galimberti, couple d’artistes hongrois des années 1910. In: Acta Historiae Artium, Tom XXIII. 1977
- Murádin J.: A festőtelep művészei, Miskolc, 1994
- Réti I.: A nagybányai művésztelep, Budapest, 1954
- Szabó J.: A magyar aktivizmus művészete, Budapest, 1981
- Szabó J.: A magyar aktivizmus története, Budapest, 1971
- Uitz Béla: Galimbertiék. In: Ma, 1918. XII.
- Zolnay L.: A Galimberti házaspár művészete, Művészettörténeti Értesítő, 1974/4.
- Galimberti emlékkiállítás. Galimberti Sándor születésének 120. évfordulója alkalmából. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, 2003. május 23–augusztus 31.; szerk., kiállításrend. Géger Melinda; Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 2003
Szépirodalmi alkotás a művészházaspárról[szerkesztés]
- Dénes Zsófia: Egyszeri kaland (önéletrajzi regény, Budapest, 1964)
Művei aukciókon, gyűjteményekben[szerkesztés]
