Gaia-elmélet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Földkelte

A Gaia-elmélet (Gaia-hipotézis, Gaia-teória) szerint a Föld összes élő és élettelen része szorosan összefüggő, homeosztatikus rendszert alkot, azaz tág határok közt képes fenntartani létezésének feltételeit (nagy a pufferkapacitása). Azt kívánja tisztázni, hogyan befolyásolja a bioszféra, azon belül az élővilág evolúciója az éghajlatot, az óceánok sókoncentrációját, a légkör oxigéntartalmát és egyéb, a Föld lakhatóságát befolyásoló környezeti változókat.

A Gaia-elméletet James Lovelock fogalmazta meg és Lynn Margulis dolgozta ki az 1970-es években. Az elméletet kezdetben kritikával illették, mivel teleologikusnak és a természetes szelekció elveinek ellentmondónak tűnt. Az elmélet későbbi finomításai olyan újabb tudományterületeket alapoztak meg, mint a biogeokémia, a rendszerökológia és a geofiziológia.

Előzmények[szerkesztés]

Hosszú múltra tekint vissza az az elképzelés, hogy a Föld egy egységes és élő „lény”. A görög mitológiában Gaia volt a Föld istennője, ő volt az anyatermészet, más néven az anyaföld. James Lovelocknak William Golding javasolta, hogy róla nevezze el elméletét.

A 18. században, amikor a geológia tudománya kialakult, James Hutton azt állította, hogy a geológiai és biológiai folyamatok kapcsolódnak egymáshoz. Az élőlények, az éghajlat és a földkéreg együttes fejlődését a naturalista és felfedező Alexander von Humboldt ismerte fel. A 20. században az ukrán geokémikus, Vlagyimir Vernadszkij fogalmazott meg a Föld fejlődéséről egy olyan elméletet, ami az ökológia egyik alapjává vált. Az elsők között ismerte fel, hogy a légköri oxigén, nitrogén és szén-dioxid zömmel biológiai folyamatok terméke. Az 1920-as években amellett érvelt, hogy az élőlények ugyanúgy képesek átalakítani a bolygót, mint az élettelen földtani erők. Kijelentéseit nyugaton szkeptikusan fogadták, akárcsak később a Gaia-hipotézist.

A 20. század fordulóján Aldo Leopold, aki a modern környezeti etikák úttörője és a vadon megőrzésére alakult mozgalmak képviselője volt, biocentrikus-holisztikus föld-etikájában javasolta az élő-Föld elképzelést.

A Gaia-elmélet és a környezeti mozgalmak egy másik forrása az űrverseny egyik mellékterméke volt. Az 1960-as években az első űrhajósok saját szemükkel láthatták, hogyan néz ki az egész Föld. Az 1968-as Apollo-8 küldetés egyik híres fényképfelvétele, a Földkelte a globális ökológiai mozgalom egyik korai szimbólumává vált.

Az elmélet[szerkesztés]

James Lovelock az élőlények közössége által befolyásolt, önszabályozó Föld gondolatával 1965-ben kezdett foglalkozni, amikor a NASA megbízásából a marsi élet lehetőségét tanulmányozta. Elméletét az 1970-es években folyóiratokcikkekben adta közre[1], majd közérthető módon 1979-ben írt népszerűsítő könyvében (Gaia: A new look at life on Earth) fejtette ki.

Az elmélet az élő és nem élő összetevők kényes és egymásra ható, ideális életfeltételekre törekvő egységét mutatja be. Lovelock definíciója szerint a Gaia a Föld bioszféráját, atmoszféráját, vizeit és földjeit magába foglaló komplex egység; olyan kibernetikai rendszer, amely kialakítja, illetve fenntartja a földi élethez szükséges optimális fizikai és kémiai környezetet.

Elméletének illusztrálására egy olyan, Daisyworld nevű számítógépes szimulációt tervezett, amelyben egy sötét és egy világos százszorszéphoz létre egyensúlyi rendszert. Előbbi jól tűri a hideget és elnyeli a napfényt, utóbbi melegtűrő és visszaveri a sugarakat az űrbe. Hideg környezetben a meleget begyűjtő sötét virág hódít tért és melegíti környezetét, melegben viszont a világos szaporodik el, és hűti a környezetet. Mindaddig, amíg ez a két organizmus egyensúlyban él, környezetük mindkettejük számára ideális marad, de ha bármelyikük eltűnik, már kisebb változások is elpusztítják a teljes szervezetet (a Földet, illetve Gaiát).

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gaia hypothesis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]