Güzüegér

Güzüegér
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Csoport:	Glires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Egéralkatúak (Myomorpha);
Öregcsalád:	Muroidea;
Család:	Egérfélék (Muridae);
Alcsalád:	Egérformák (Murinae);
Nem:	Mus; Linnaeus, 1758
Alnem:	Mus;
Faj:	M. spicilegus;
Tudományos név
	Mus spicilegus; Petényi, 1882
Szinonimák
	Mus adriaticus Kryštufek & Macholán, 1998; Mus mehelyi Bolkay, 1925; Mus petenyi Kryzhov, 1936; Mus sergii Valch, 1927; Mus acervator Petényi, 1882; Mus acervifex Petényi, 1882; Mus canicularius Petényi, 1882; Mus caniculator Petényi, 1882;
Elterjedés
	A güzüegér elterjedési területe egész éves
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Güzüegér témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Güzüegér témájú kategóriát.

A güzüegér (Mus spicilegus) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó faj, a házi egér közeli rokona. A természettudósok sokáig nem tartották önálló fajnak, csak 1983-ban, a genetikai vizsgálatokra ismerték el. Első tudományos leírását Petényi Salamon János paleontológus-zoológus adta meg.^[1]^[2]

Származása, előterjedése

Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Észak-Macedónia, Horvátország, Csehország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna területén honos. Jelenleg a Kárpát-medence a legnyugatibb előfordulása, egyedszáma csökken.

Megjelenése, felépítése

A házi egérhez nagyon hasonló lévén alfajának tartották. 6–8 centiméter hosszú, palaszürke, de a hasa és lábai fehérek. Farka a testhosszánál rövidebb (a házi egérnél megegyezik), a szeme is kisebb. Hasának világosabb színe élesen (a házi egérnél átmenettel) válik el a sötétebb hátétól.^[3]

A Pallas lexikona^[4] a modern forrásoktól eltérően barnaveres színűnek jelzi.

Életmódja, élőhelye

Szabadban főleg a fű- és gabonafélék kalászait eszi, de nem veti meg a rovarokat sem. Zárt térbe húzódva a házi egérrel egyezően táplálékozik. Alkalmazkodott a vetésforgóhoz: tavasszal szaporodik, majd az együtt maradó családok közösen telelnek át. Az alom 1–12 fős, átlag 8 kölyökkel (a házi egérnél csak 5-6).

Nyáron szénakazalban, faodvakban él. A tél közeledtével a stabil pár és az az évi szupercsalád közösen építi az áttelelő helyet, a „güzühordást”, amiben körülbelül 50 liter magot és növényi részeket halmoz fel. Ezeket 10—20 centiméter vastag földréteggel borítják be — ez a messziről is jól látható „güzühalom”. A télen a 20–25 cm-rel ez alá ásott üregeikben^[5] tartózkodnak, onnan járnak fel enni. Tavasszal elhagyják a halmot, és ki-ki saját családot alapít.^[6]

Kellő táplálék, élettér hiányában kertes házakba vagy raktárakba húzódik. Ott fészkét a házi egérhez hasonlóan alakítja ki, úgy is él.

Legfőbb ellenségei: a házi macska, a nyest és a gyöngybagoly.

Güzü a kultúrában

A késő ősszel megtalálható „güzühordás” nagy mennyisége miatt született a mondás: „Dolgozik, mint a güzü”.

Jegyzetek

↑ "Tudós elhivatottság". Magyar Természettudományi múzeum. 2015. április 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 20.
↑ "Steppe Mouse, Mound-building Mouse". 2015. április 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 20.
↑ ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék elérve: 2008-05-08
↑ A Pallas nagy lexikona elérve: 2008-05-08
↑ Novák Zsombor:Hallottál már a güzühalmokról
↑ Altbäcker Vilmos: Güzüegér: a csökkent szaporodás és agresszió, mint a kooperatív túlélés alapjai^{[halott link]} elérve: 2008-05-08]

Források

"A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2009. szeptember 26.
Mus spicilegus
Egerekről, a házi egér biológiája Archiválva 2008. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
Sendy egéroldala: Néhány közeli egérfajtáról fotókkal
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
Ruff Gábor: Ha kell, ha nem, építkezik buckákatemel a güzüegér^{[halott link]}

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] "Tudós elhivatottság". Magyar Természettudományi múzeum. 2015. április 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 20.

[2] "Steppe Mouse, Mound-building Mouse". 2015. április 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 20.

[3] ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék elérve: 2008-05-08

[4] A Pallas nagy lexikona elérve: 2008-05-08

[5] Novák Zsombor:Hallottál már a güzühalmokról

[6] Altbäcker Vilmos: Güzüegér: a csökkent szaporodás és agresszió, mint a kooperatív túlélés alapjai^{[halott link]} elérve: 2008-05-08]

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]