Gólyacsőrű halción

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Gólyacsőrű halción
Stork-billed Kingfisher I IMG 7407.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Jégmadárfélék (Alcedinidae)
Alcsalád: Halcyoninae
Nem: Pelargopsis
Faj: P. capensis
Tudományos név
Pelargopsis capensis
(Linnaeus, 1766)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gólyacsőrű halción témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gólyacsőrű halción témájú médiaállományokat és Gólyacsőrű halción témájú kategóriát.

A gólyacsőrű halción (Pelargopsis capensis) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, az Alcedo nembe Alcedo capensis néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Pelargopsis capensis burmanica Sharpe, 1870
  • Pelargopsiscapensis capensis (Linnaeus, 1766)
  • Pelargopsis capensis cyanopteryx (Oberholser, 1909)
  • Pelargopsis capensis floresiana Sharpe, 1870
  • Pelargopsis capensis gigantea Walden, 1874
  • Pelargopsis capensis gouldi Sharpe, 1870
  • Pelargopsis capensis innominata (Oort, 1910)
  • Pelargopsis capensis intermedia Hume, 1874
  • Pelargopsis capensis javana (Boddaert, 1783)
  • Pelargopsis capensis malaccensis Sharpe, 1870
  • Pelargopsis capensis osmastoni (E. C. S. Baker, 1934)
  • Pelargopsis capensis simalurensis Richmond, 1903
  • Pelargopsis capensis sodalis Richmond, 1903[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, Brunei, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Srí Lanka és Thaiföld területén honos. Kóborlásai során eljut Kínába is. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, tengerpartok, folyók, mocsarak és patakok környéke, valamint mesterséges vizek, szántóföldek és vidéki kertek. Állandó nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 35 centiméter, testtömege 140-225 gramm.[5]

Stork-billed kingfisher with catch by Manoj Karingamadathil.jpg

Életmódja[szerkesztés]

Főleg tengeri és édesvízi halakkal és rákokkal táplálkozik, de fogyaszt békákat, gyíkokat, rágcsálókat, fiatal madarakat és rovarokat is.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. június 8.)
  2. a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. június 8.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. június 8.)
  4. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. június 8.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. június 8.)

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]