Góg és Magóg
A Góg és Magóg (héber:גּוֹג וּמָגוֹג) az ábrahámi vallások eszkatológiai kifejezései, amelyek háborúba indulnak Isten népe ellen.
A héber Bibliában és a Koránban egyének, törzsek vagy országok formájában jelennek meg. Az Ezékiel 38-ban[1] Góg egy egyén, Magóg pedig az ő földje;[2] Mózes első könyvében Magóg egy ember és egy nép névadó őse, de Gógot nem említik; a bibliai Jelenések Könyvében (20:8) a zsidó hagyomány megváltoztatta Ezékiel "Góg Magógból" kifejezését "Góg és Magógra".[3]
A Góg prófécia az úgynevezett "napok vége" közeledtével teljesedik be, de nem feltétlenül a világ végén. A zsidó eszkatológia Gógot és Magógot olyan ellenségnek tekintette, akiket a Messiás legyőz, és ez vezeti be majd a messiás korszakát. A kereszténység értelmezése erőteljesebben apokaliptikus, amely Gógot és Magógot inkább nemzetet mint egyéneket jelöl, amit a Sátán saját szövetségeseivé tesz Isten ellen a millenium eljövetelekor ahogyan azt a Jelenések könyve is leírja. A millenializmus hite szerint (a millennium, latinul "ezer év") amely szerint a Földön az "eljövendő világ" végső ítélete és jövőbeli örökkévaló állapota előtt egy aranykor vagy paradicsom fog bekövetkezni.
Góg és Magóghoz a Római korszak idejére egy legenda kapcsolódott, miszerint a Sándor kapukat[* 1] Nagy Sándor emeltette a törzs visszaverésére. A rómaivá lett zsidó történetíró, Iosephus Flavius úgy ismerte őket, mint a Genezis szerint Magógból leszármazott népet, a Japhetitákat, és Szkítáknak nevezte őket.[4] A korai keresztény írók leírásaiban apokaliptikus hordákká váltak. A középkor során különbözőképpen azonosították őket: voltak vikingek, hunok, kazárok, mongolok, turánok vagy más nomádok, vagy akár Izrael tíz elveszett törzse.
Góg és Magóg legendáját a kapukkal együtt belefoglaták a Sándor-regényekbe. Az egyik változatban „Góg és Magóg” a tisztátalan népek királyai, akiket Nagy Sándor egy hágón túlra űzött, és akiket az új fal megakadályoz a visszatérésben. Góg és Magóg több leírásban kannibalizmust követ el. A középkori kozmológiai térképeken vagy mappae mundiban is ábrázolták őket, néha Nagy Sándor fala mellett. Ez az epizód Firdauszí perzsa költő Sáhnáme verses eposzában is szerepel, amikor a költő Iszkandar kalandozásait írja le.
Góg és Magóg összemosása Sándor és a kapuk legendájával a keresztény és iszlám korszak első évszázadaiban az egész Közel-Keleten elterjedt.[5] A Koránban az al-Kahf szúrában (83-101) Jajudzs és Majudzs néven jelennek meg (arab: يَأْجُوجُ وَمَأْجُوجُ; Yaʾjūj wa-Maʾjūj), primitív és erkölcstelen törzsek, amelyeket an Dúl-Karnajn („A kétszarvú”) választott el a világtól és határolt el, akit a Korán nagy és igazságos igazságos uralkodóként és hódítóként említ.[6] [* 2]an Dúl-Karnajn, miután elutazott a világ végére, találkozott „egy olyan néppel, akik alig értettek néhány szót”, és akik a segítségét kérték egy olyan gát építésében, amely elválasztja őket Jajudzs és Majudzs népétől, akik „nagy gonoszságot művelnek a földön”. Beleegyezik, hogy megépíti nekik, de figyelmeztet, hogy amikor eljön az idő (az Utolsó Kor), Allah eltávolítja a gátat. Egyes kortárs muszlim történészek és geográfusok is a vikingeket Góg és Magóg megjelenésének tekintették.[13] A modern időkben is az apokalipszissel vannak kapcsolatban, különösen Izraelben és a muszlim világban.
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ „Sándor kapuja” egy legendás akadály volt, amelyet a mondák szerint Nagy Sándor épített a Kaukázusban, hogy megakadályozza, hogy az északi, civilizálatlan barbárok (akiket általában Góg és Magóggal hoznak összefüggésbe) betörjenek a déli országokba. A kapuk a középkori utazási irodalom népszerű témái voltak, kezdve a talán a 7. századból származó Sándor-mondák változataitól, Ibn Battúta utazásainak leírásáig amely a Rihla néven ismert. A Kaszpi kapuk néven is ismert falat két helyszínnel azonosították: az oroszországi Derbent hágóval, illetve a Dariel hágóval, amely egy Oroszország és Grúzia között átjárót képező szurdok, keletre pedig a Kaszpi-tengerrel. A hagyomány a délkeleti partján lévő Gorgan (Vörös Kígyó) Nagy Falával is összekapcsolja.
- ↑ A Dúl-Karnajn [7] A modern kutatások már felismerték, hogy Dúl-Karnajn története erős hasonlóságokat mutat a Nagy Sándorról szóló szíriai legendával. E legenda szerint Sándor a világ végére utazott, majd falat épített a Kaukázusban, hogy távol tartsa Góg és Magógot a civilizált országoktól. Többen állítják, hogy ennek az elbeszélésnek a szíriai Sándor-legendában (Neṣḥānā néven ismert) formája Kr. u. 629 és 636 között keletkezett, és így nem lehet a Korán 18. szúrájának forrása[8] számos nyugati[9] és Muszlim[10][11] tudósok szerint a 18. szúra a második mekkai időszakhoz (615-619) kötődik.[12]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ezékiel 38. szentiras.hu. Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat (Hozzáférés: 2022. augusztus 20.)
- ↑ Lust1999b 373-374. o.
- ↑ Boring 209. o.
- ↑ Josephus Flavius A zsidók története 1.123 és 18.97; A zsidó háború 7.244–51
- ↑ Bietenholz1994 123. o.
- ↑ Van Donzel-Schmidt2010 57. o. 3
- ↑ Surah Al-Kahf 84. vers |} 18:84 الكهف - Korán O (angol nyelven). qurano.com . (Hozzáférés: 2020. december 17.)
- ↑ Wheeler, B. "Moses in the Quran and Islamic Exegesis". p. 19.}
- ↑ Theodor Nöldeke: Geschichte des Qorāns. Göttingen 1860; 2. Aufl., Teil 1-3, bearb. von Friedrich Schwally (Teil 1-2), Goffhelf Bergsträsser u. Otto Pretzl (Teil 3). Leipzig 1909-1938
- ↑ Allamah Abu 'Abd Allah al-Zanjani - The History of the Quran - Al-Tawheed Vol. 4, No. 3; Vol. 5, No. 1, 2, & 3
- ↑ Kevin P. Edgecomb - Chronological Order of Quranic Surahs - Bombaxo, 2002
- ↑ Gero, Stephen: The Legend of Alexander the Great in the Christian Orient pp. 4–5
- ↑ Sawyer, P. H.. Kings and Vikings: Scandinavia and Europe, A.D. 700–1100. Methuen (1982. április 10.). ISBN 9780416741902
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Gog and Magog című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Lust1999b: "Gog". In Van der Toorn, Karel; Becking, Bob; Van der Horst, Pieter (eds.). Dictionary of deities and demons in the Bible. Brill. ISBN 9780802824912.
- ↑ Boring: Boring, Eugene M (1989). Revelation. Westminster John Knox. p. 209. ISBN 9780664237752.
- ↑ Bietenholz1994: Bietenholz, Peter G.. Historia and Fabula: Myths and Legends in Historical Thought from Antiquity to the Modern Age. Brill (1994). ISBN 9004100636
- ↑ Van Donzel-Schmidt2010: Gog and Magog in Early Eastern Christian and Islamic Sources: Sallam's Quest for Alexander's Wall. Brill (2010). ISBN 978-9004174160
További információk[szerkesztés]
- Fóti József Lajos (1913): Góg és Magóg. Irodalomtörténeti Közlemények 23: 28–59., 46–47.
- Makkabeusok II. könyve.