Ugrás a tartalomhoz

Gáspár Loránd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gáspár Loránd
Született1925. február 28.[1][2][3]
Marosvásárhely[3]
Elhunyt2019. október 9. (94 évesen)[4][5][3]
Párizs 6. kerülete[3]
Állampolgársága
Gyermekei
  • François Abou Salem
  • Patricia Gaspar
Foglalkozása
  • költő
  • sebész
  • fordító
  • fotográfus
IskoláiBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Kitüntetései
  • Grand prix national de la poésie
  • Roger Nimier-díj
  • Prix Guillaume Apollinaire (1967)[6]
  • Broquette-Gonin-díj (1981)
  • Költészeti Goncourt-díj (1998)
  • Heredia Prize (2011)
Sablon • Wikidata • Segítség

Gáspár Loránd, másképp Lorand Gaspar (Marosvásárhely, 1925. február 28. – Párizs, 2019. október 9.[7]) magyar származású francia író, költő, műfordító, fotóművész és sebészprofesszor.

Élete

[szerkesztés]

Apja szegény székely családból származott, anyja is székelyföldi, szász származású volt. Szülei vallásos, katolikus szellemben nevelték. 1943-től a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (mai nevén: BME) mérnöki szakán tanult, de a tanév kezdete után három hónappal behívták katonának. A román-orosz frontra került, majd amikor a németek értesültek Horthy kiugrási kísérletéről, visszarendelték csapattestüket és mint megbízhatatlant, egy dél-németországi táborba deportálták.

1945 márciusában néhányadmagával megszökött és Pfullendorfban megadta magát a franciáknak. 1946 májusáig hadifogságban volt. Még ebben az évben Párizsba költözött, ahol elvégezte az orvosi egyetemet és megkapta a francia állampolgárságot. Később sebész lett Franciaországban, majd 1954-ben Izraelbe költözött egy állásajánlat miatt, ahol tizenhat évet élt. Ez idő alatt Jeruzsálemben, Jerikóban és Betlehemben dolgozott. Szoros kapcsolatot épített ki a palesztin és beduin lakossággal, akiken keresztül megismerte a sivatagot, mely költészetére is nagy hatással volt. Többször megfordult menekülttáborokban, a békés együttélést pártolta az izraeliek és a palesztinok között.

1970-től az izraeli hatóságok nyomására elhagyta az országot és Tunéziába költözött. Nyugdíjazásáig a tuniszi francia kórházban dolgozott, ahol részt vett az ottani orvosképzésben. Párizsban is élt, ahol részt vett az emberi pszichológiával foglalkozó orvosi kutatásban.

1966-ban publikálta első versgyűjteményét, a Le Quatrième État de la matière-t. Több utazási könyvet adott ki, melyeket a saját fotóival illusztrált.

Több nyelven tudott: a magyar mellett gyermekkorában megtanult románul és németül, később a francia, angol, latin, görög és arab nyelveket is elsajátította.

Műfordítóként is jelentős teljesítményt mondhat magáénak, a magyar irodalom számos klasszikusát az ő műfordításában ismerhette meg a francia közönség. Mások mellett Illyés Gyula, Vas István, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes és Csoóri Sándor műveit fordította.

Kiemelkedő a Pilinszky-versek műfordítása, amelyek segítségével a francia nagyközönség megismerte és megértette Pilinszkyt.

Lefordította többek között Spinoza, Rilke, Seferis, D.H. Lawrence, Peter Riley és Pilinszky egyes műveit is.

2019 októberében Párizsban hunyt el 94 éves korában.

Családja

[szerkesztés]

Első feleségétől három gyermeke született: François Gaspar (1951–2011) színházigazgató, a Palesztin Nemzeti Színház megalapítója, Patricia Gaspar (neurobiológus) és Stéphane Gaspar (fogorvos).

Művei

[szerkesztés]
  • Így szól a csend; Várta, Hamburg, 1953
  • Le quatričme état de la matičre, v., Párizs (1966)
  • Gisements, v., Párizs (1968)
  • Histoire de la Palestine, tanulmány, Párizs (1968)
  • Palestine, année 0. Un dialogue izraëlo-arabe, tanulmány, Párizs (1970)
  • Sol absolu, v., 1972 (Budapest, 1981)
  • Approche de la parole, esszék, Párizs (1978)
  • Corps corrosifs, v., Montpellier (1978)
  • Égée suivi de Judée, v., Párizs (1980)
  • Minden földek földje; ford., utószó Tellér Gyula; Európa, Bp., 1981 (Napjaink költészete)
  • Journaux de voyages, Párizs (1985)
  • Feuilles d'observation, v., Párizs (1986)
  • Carnets de Patmos. Cognac: Le Temps qu'il fait (1991)
  • Égée, Judée, suivi d’extraits de Feuilles d’observation et de La maison près de la mer. Párizs Gallimard, (1993)
  • Apprentissage. Párizs: Deyrolle (1994)
  • Carnets de Jérusalem, Cognac, Le temps qu'il fait (1997)
  • Az anyag negyedik halmazállapota. Válogatott versek; szerk., vál. Lackfi János, ford. Tóth Krisztina et al.; Múlt és Jövő, Bp., 1999
  • Patmos et autres poèmes. Párizs: Gallimard (2001)
  • Fénnyel írni. Válogatott versek; ford., utószó Somlyó György; Orpheusz Könyvek, Bp., 2001
  • Boldog Arábia. És más útijegyzetek; ford., jegyz. Koros Fekete Sándor; Koinónia, Kolozsvár, 2005
  • Derrière le dos de Dieu. Párizs: Gallimard (2010)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Apollinaire-díj (1967)
  • Párizs Városának Nagydíja (1987)
  • Mallarmé-díj (1993)
  • Nemzeti Költészeti Nagydíj (1995)
  • Költészeti Goncourt-díj (1998)
  • Tóth Árpád Műfordítói Díj (2014)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gáspár_Loránd&oldid=27435688”