Gárdos Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gárdos Sándor
Született 1892. szeptember 8.[1]
Sátoraljaújhely
Elhunyt 1947. május 11. (54 évesen)
Szeged
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

Gárdos Sándor (Sátoraljaújhely, 1892. szeptember 8.Szeged, 1947. május 11.) magyar író, újságíró.

Életútja[szerkesztés]

Szülővárosában érettségizett (1912), két jogi alapvizsgát Budapesten tett. Már Sátoraljaújhelyen Tentamen címen diáklapot szerkesztett. 1913-tól hírlapíró, a budapesti Magyar Hírlap munkatársa. Tartalékos tisztként részt vett az I. világháború olaszországi ütközeteiben, majd a Vörös Hadseregben viselt szerepe miatt emigrációba kényszerült.

Előbb Ungváron szerkesztett lapot; 1923-ban települt le Romániában. Szatmári, máramarosszigeti újságokat szerkesztett, az Aradi Közlöny riportere, közírója, novellistája, a Temesvári Hírlap szerkesztője. Az 1930-as évek közepétől a Brassói Lapok szerkesztőségében dolgozott, ironikus vasárnapi „színes” esszéi a demokratikus közvéleményt fejlesztették. A Brassói Lapok beszüntetése (1940) után Budapesten vett részt az ellenállási mozgalomban, 1945-től haláláig a Délmagyarország c. napilap főszerkesztője Szegeden.

Kötete[szerkesztés]

  • Makulatúra (szatírák, humoreszkek, poémák, Máramarossziget, 1925).

Források[szerkesztés]

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 9732602120  

További információk[szerkesztés]

  • Meghalt Gárdos Sándor. Világosság, 1947. május 18.
  • Balogh Edgár: Fagyöngy meg egy puskagolyó. Új Élet, 1978/12. Újraközölve Acéltükör mélye. 1982.
  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05027.htm, Gárdos Sándor, 2017. október 9.