Gárdonyi István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gárdonyi István
Született 1907. január 22.
Temesvár
Elhunyt 1979. július 7. (72 évesen)
Frankfurt am Main
Foglalkozása író,
újságíró

Gárdonyi István (Temesvár, 1907. január 22.Frankfurt am Main, 1979. július 7.) erdélyi magyar író, újságíró.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait szülővárosában a Zsidó Líceumban fejezte be (1925), diplomát a politikai tudományok tanszékén szerzett a Bécsi Egyetemen (1929). Újságírói tevékenységét riporterként Bécsben kezdte, majd 1930-tól a Temesvári Hírlap munkatársa.

Riportokat, színes jegyzeteket, irodalomtörténeti megemlékezéseket, kiállítási krónikákat és könyvrecenziókat írt. Interjút készített a korszak több jeles személyiségével, így George Enescuval (1931. november 27.), Nagy Endrével (1932. március 30.) és Bartók Bélával (1936. május 5.). Eugen Prager kiadásában (Pozsony–Prága) megjelent, Temesvárt nyomott A D-terv c. riportregényét (1938), melyet apósával, Déznai Viktorral együtt írt, a kritika kedvezően fogadta, a kötetet Mikszáth-díjjal tüntették ki. Az ember jó c. regényét (Temesvár, 1946) az Orosz Könyv adta ki.

A II. világháború idején s a következő években Bukarestből tudósította a The New York Timest és a The Daily Heraldot; e minőségében gyanúba keveredett, s az 1950-es években börtönbüntetést szenvedett, csak 1964-ben rehabilitálták. 1971-től tevékeny részt vett a nemzetközi békemozgalmakban, így Hágában, Utrechtben, Leidenben és Amszterdamban Nyugat és Kelet békés együttélése mellett tartott előadásokat.

Források[szerkesztés]